A Srí Lanka-i egyház várja Ferenc pápát

Srí Lanka földrajza, történelme

Srí Lanka, régi nevén Ceylon, India déli csücskétől mintegy nyolcvan kilométerre fekvő szigetország. A könnycsepp formájú sziget területe kétharmada Magyarországénak, lakossága viszont a kétszerese, több mint húszmillió. Az ország több ezer éves ókori városok, paloták, templomok maradványaiban gazdag. Srí Lankán egy ma még jórészt szerencsére érintetlen kultúra és kétezer-ötszáz éves írott történelem várja az odalátogatót. Neve szingaléz eredetű, jelentése: „sugárzó, fénylő ország”. Az államot régebben a szigettel megegyező néven emlegették. Ez a név óind eredetű („oroszlánsziget”), és a bátorságukról híres szingaléz harcosokra emlékeztet. Az egykori brit gyarmat 1948-ban kiáltotta ki függetlenségét. A szigetet harminc kilométer hosszú szigetsor – az „Ádám hídja” – köti össze Indiával. A sziget központját magas hegyvidék uralja, amelyet széles, part menti síkvidék vesz körbe. Az öntözött termőföldeken rizst, teát, kaucsukfát és fűszernövényeket termesztenek. Sokan a halászatból és a fakitermelésből élnek.

Srí Lanka vallási helyzete

Az ország lakossága legnagyobb arányban – hetven százalék – buddhista felekezetű, amely vallás a Krisztus előtti 3. században terjedt el a szigeten. A második legnagyobb vallás a hindu, aránya 15 százalék. A keresztények a lakosság 8 százalékát alkotják, ebből hét százalék katolikus. A muzulmánok ugyancsak hét százalékban vannak jelen az országban.  A helyi alkotmány, noha a buddhista vallásnak kiemelkedő helyet biztosít, jogi és gazdasági kedvezményekkel együtt, a többi felekezetnek is garantálja a szabad vallásgyakorlást. Mindazonáltal világszerte különféle kormányzati és polgárjogi szervezetek – mint például az USA kormánya, a Szenvedő Egyház, az Amnesty International – gyakran jelzik, hogy Srí Lankán főként az elmúlt években erősödött a keresztényekre nehezedő társadalmi nyomás és erőszak.

A szektás jellegű erőszak a „szingaléz buddhisták” nacionalista csoportjaitól ered, amit részben a szingalézek és tamilok közötti konfliktus gerjesztett. Ezek a fundamentalista csoportok 2004-ben nagyobb politikai súlyt nyertek a parlamentbe való bejutással – a „Szabadság Nemzeti Frontja” elnevezéssel kerültek be – és ők képviselik azt a „megtérésellenes” törvényjavaslatot, mely szankcionálná azokat, akik „csalárd eszközökkel elősegítik a megtéréseket ”. A katolikus egyház vélt prozelitizmusa (erőszakos térítés) ellen lép fel ez a kezdeményezés, adminisztratív eszközökkel.

A helyi katolikus egyház

A helyi katolikus egyház más vallási és etnikai kisebbségekkel együtt megpróbál védekezni ezen támadásokkal szemben, és rendre bejelenti azok kifogásolható és a szabadságot tipró jellegét. A Srí Lanka-i püspökök egy „ad hoc” bizottság felállítását javasolták, mely a kormány és más felekezetek képviselőivel együtt szembesülne ezekkel a problémákkal. Árnyalja a helyzetet, hogy számolni kell az erősödő és prozelitizmust folytató evangéliumi szektákkal is. Az utóbbi időben számos bejelentést tettek az úgynevezett „tamil buddhisták” keresztények elleni, növekvő számú erőszakcselekményei miatt.

Az egyház szerepe az ország megbékélésében és a kiengesztelődésben

A két évtizeden át tartó, nagy véráldozattal járó polgárháború során a katolikus egyház mindig megpróbált összekötő híd lenni a különféle etnikumok és felekezetek között. Annak köszönhetően sikerült ebben egyensúlyt tartani és előmozdítani a kiengesztelődést és a békét, hogy egyaránt vannak szingaléz és tamil katolikusok. Ez a szolgálat ma folytatódik a szerzetesrendek és az egyházi szervezetek révén. Az egyház elkötelezett abban, hogy begyógyítsa a polgárháború sebeit, hogy előmozdítsa a kiengesztelődést, és szorgalmazza, derítsenek fényt a háborús bűntettekre, hogy védelmezze a kisebbségi tamil közösség érdekeit, akik közül sokan nem térhetnek vissza saját otthonaikba, és továbbra is zaklatásnak vannak kitéve a hatóság részéről. A Srí Lanka-i püspökök többször is leszögezték, a múltban a polgárháború idején és ma is ugyanazt ismétlik, hogy a társadalmi igazságosság, a gazdasági növekedés, valamint a vallás és a politika közötti szükséges különbségtétel legyen a nemzet életének alapelve.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír