A szinódus jegyében szerveztek programot a Szeged-Csanádi Egyházmegye fiataljainak

A napunk több blokkból állt, külön-külön beszéltünk a Ferenc pápa által megjelölt témákról. Fókuszban tartottuk a szinodalitást, és ennek alapjaiként beszéltünk a közösségről, részvételről és a misszióról.

Ahogyan a Szentatya jelezte, a szinódust azzal az imával kell megélnünk, amellyel Jézus is odafordult az Atyához: „Hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn17,21) – hiszen arra vagyunk meghívva, hogy egy testként éljünk és mozogjunk Isten szeretetében. A szinódus szó jelentése együtt haladni. Mint amikor barátainkkal sétálunk és beszélgetünk a vágyainkról, életünk lépcsőfokairól, úgy feladatunk az is, hogy küldetésünket megélve az Egyházról is megosszuk gondolatainkat embertársainkkal.

Milyen együtt haladni? Milyen együtt dolgozni valakivel? Egymás mellett elindulunk az úton, olykor gyorsabban haladunk, olykor inkább csak ballagunk, s néha-néha megállunk, hogy megnézzük, merre érdemes továbbmenni. Megoldásokat keresünk, mellékutakat, kapukat, lehetőségeket. Egyszer elered az eső, s olyankor milyen nehéz lassan és nyugodtan haladni. De egyedül megtenni az utat nehezebb és unalmasabb, mert nem így vagyunk teremtve. A nap folyamán a gyakorlatok segítségével rájöttünk, hogy

ami megkönnyíti a közös munkát, az a helyes kommunikáció: bizalom a másik felé, többszöri megerősítés, tudatosság, tervezés a nagyobb egységre tekintve.

Ha már a közösség tagjai vagyunk, tudatosítanunk kell magunkban, hogy a részvételünk fontos és felelősséggel jár. Az én szavam annyira számít, mint a másiké, az én feladatom, illetve az, hogy a feladatomat elvégzem-e, ugyanannyira számít, mint a többiek munkája. Az Egyházban egy közös küldetésünk van, és ezt úgy tudjuk teljesíteni, ha mindenki kiteljesedik azon a területen, amire el van hívva.

Átbeszéltük azt is, hogy mit jelent számunkra a misszió, vagyis a küldetésünk. Egy képzeletbeli misszióra indultunk, és ez megerősítette bennünk, hogy az evangélium örömének továbbadásához szükség van a közvetlenségre, személyességre, nyitásra a világ és a többi ember felé.

A nap végén értékes gondolatokkal megajándékozva indultunk haza, motiváltan és azzal a reménnyel, hogy mint testvérek Krisztusban, egységben és szeretetben tegyünk azért, hogy együtt tudjunk haladni előre. „Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél” (Jn17,23).

Forrás és fotó: IPC Szeged

Magyar Kurír