Átadták a Nyíregyházi Egyházmegye Szent Miklós-díját

A lelkipásztorok közül Zolcsák István nyírcsászári parókusnak ítélték oda a Szent Miklós-díjat. A székesegyház búcsúünnepén Szocska Ábel István atya nyakába helyezte a kitüntetéssel járó díszes papi mellkeresztet.

Zolcsák Istvánt 1978. augusztus 6-án Máriapócson szentelték pappá. Hűséges támogatója felesége, Kocsis Katalin Mári, aki évtizedekig laborasszisztensként dolgozott. Három lányuk született, öt unokájuk van.

Papi szolgálatának eddigi 42 esztendeje alatt négy parókia és a hozzájuk tartozó leányegyházak szolgálatát végezte: segédlelkész volt Létavértes-Nagylétán 1978 és 1981 között, majd helyettes lelkész Pácinban 1981-től 1986-ig, ahonnan ellátta a cigándi, karcsai és karosi híveket, valamint az Erzsébet-tanyaiakat is. 1986-ban Kántorjánosiba költöztek, ahol 2004-ig látta el papi feladatait; az őri híveket is szolgálta. 2004-től mindmáig Nyírcsászári parókusa, oldallagosan ellátja a nyírderzsi parókiát is.

Létavértes-Nagylétán fiatalos lendülettel szolgálta a kistemplom, valamint Újléta hívőközösségét, Pácinban nevéhez fűződik a régi parókia és a kápolna tetőszerkezetének és mennyezetének rendbetétele. 18 évi kántorjánosi szolgálata idején 1987-től nagy türelemmel, sok-sok áldozattal megszervezte a Kántorjánosi Görögkatolikus Cigány Parókiát.

Számtalanszor megfordult a hátrányos helyzetű cigány családok házaknál tartott összejövetelein, beszélgetett velük és tanította őket a templom falain kívül is. Így vetődött fel, majd lett valósággá az álom: István atya a közösség számára nagy összefogással 1989-ben templom építésébe kezdett, mely négy esztendő alatt készült el.

A templomot 1993. október 2-án az Istenszülő oltalma tiszteletére szentelték fel; 1995-re az ikonosztázionja is elkészült. E nagy munkák elismeréseként Zolcsák István „tiszteletbeli esperes” címet kapott. A cigány parókia 2004-es hivatalos megalapítása után rövid ideig annak parókusa is volt. A magyar egyházközség templomába szintén ő készíttette el az ikonosztáziont, és végeztetett el állagmegóvási munkákat.

István atya tapasztalatai alapján tudja, hogy sokak élethelyzete mennyire befolyásolja istenhitüket. Feladatának tartja, hogy ezek javításán is munkálkodjék. Ezzel a lelkülettel, a jó gazda gondosságával vezeti 2011 óta a nyírcsászári parókia Szent Annáról elnevezett szeretetszolgálatát. Hívei mellett munkatársaira is odafigyel, szép lelki és közösségi programokat szervez a fáradozásai révén felújított nyírderzsi parókián éppúgy, mint családi napokat és zarándoklatokat az anyaegyház híveinek. 2009-ben megújult a nyírcsászári parókia tetőszerkezete, rá egy esztendőre a parókia külseje, nemrég pedig a templom tornyát festették újra.

István atya papi lelkületének jellemző vonása szerénysége. Olyan ember, aki szolgálatát mindig lelkiismeretesen elvégezte.

Minden hétköznap rendületlenül kijár filiális egyházközségébe, naponta bemutatja ott is a szent áldozatot. Szent Liturgia iránti szeretetét jól példázza, hogy pappá szentelésétől kezdve egy hatalmas vastag füzetben végig vezette minden élőkért és holtakért bemutatott imádságának szándékait. A 398 oldalas füzet mára 19 952 intencióval betelt, de ettől még továbbra is jut hely életében a másokért végzett imádságnak.

Papi szolgálatát jól összekapcsolta családi életével: családszerető, gondoskodó férj, apa és nagyszülő, aki a paptestvérekkel és azok családjaival is barátságos, testvéri kapcsolatot ápol.

*

2020-ban özvegy Sivadó Jánosnét, született Gebri Mártát jelölték az egyházmegye legrangosabb díjára, ám az elismerő oklevelet már csak a koporsójába helyezhette el Szocska A. Ábel főpásztor november elején. Az elismeréssel járó Szent Miklós-ikont Márta néni legidősebb gyermeke vehette át.

Gebri Márta 1940. június 8-án született Kislétán, egy tizenegy gyermeket számláló görögkatolikus család hetedik gyermekeként. Házasságkötése után az élet továbbadásában lett a Teremtő munkatársa, hét gyermeke született. Saját munkahelyi feladatain túl férje, Sivadó János papi hivatásának biztos támasza volt a mándoki és a tornyospálcai egyházközségben. Családjával kivette részét abban, hogy a görögkatolikusok egyetlen mándoki fatemploma ma a Szentendrei Szabadtéri Múzeumban látogatható, valamint hogy az akkori politikai környezetben szinte elképzelhetetlen módon új templom épülhetett. Vezette a liturgiák énekét, gondozta a templomot. Tornyospálcán a nagycsalád és munkája mellett gondoskodott a templom tisztaságáról és díszítéséről, s a korábban kinevezett kántor halála után vállalta a kántori feladatokat.

Ő és férje életpéldája, szolgáló szeretete jelentősen nagymértékben ahhoz, hogy gyermekei közül négy fiúgyermeke a papi hivatást választotta, és lányai közül egy papné lett. A férjével szolgált parókiák hívei mindig megtapasztalhatták a tisztelendő asszonyban azt, aki alázattal tud másokra figyelni és meghallgatni problémáikat. Civil munkahelyein (a Takarékszövetkezetnél, majd az ÁFÉSZ terményfelvásárló telepén) mind a munkatársak, mind a hozzá forduló ügyfelek megtapasztalhatták segítőkészségét. Gyakorta késő éjszakáig dolgozott a papírokkal, hogy a vállalat által átvett terményekért, gyümölcsökért a fáradozó földművesek mihamarabb megkaphassák jövedelmüket.

Nyugdíjaskorában az unokák és a nagycsalád élvezhették szerető gondoskodását. Nagy lelki, szellemi és gyakorlati bölcsességét alázattal osztotta meg szeretteivel. Betegségében mások boldogságát tartotta szem előtt. Sosem panaszkodott, helyette mindig humorral próbálta elterelni magáról a figyelmet. Mindennap elimádkozta Szent Miklós püspökhöz az Akathisztosz imádságát, benne név szerint megemlékezve szeretteiről, az imádságra szorulókról.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír