Az 500 éve kalocsa-bácsi érsekké kinevezett Tomori Pálra emlékeztek Kalocsán

A megemlékezés a kalocsai főszékesegyház melletti Tomori-szobornál kezdődött, ahol az ünnepség részeként elhelyezték a megemlékezés koszorúit, virágait. Az ünneplők ezután vonultak be a templomba ünnepi szentmisére. A menetben ott voltak a főegyházmegye fenntartásában működő Tomori Pál Gimnázium és Technikum kadétjai is.

Az ünnepi szentmisét Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Tomori utóda celebrálta. Megjelent a terület országgyűlési képviselője, Font Sándor, valamint Kalocsa polgármestere, Filvig Géza is. Koncelebráltak a város és a környék papjai.

A főpásztor szentbeszédét a múlt század egyik nagy pszichológusának, Erik Eriksonnak gondolatával kezdte: „A mai ember identitásválságban él.” Naponta tapasztaljuk, hogy az emberek előtt a létkérdések elhomályosulnak, a lényeges miértekre nem keresik a választ. A mai evangélium eligazítást ad ebben a nehéz helyzetben. Jézus kijelentő módban mondja meg követőinek, hogy milyennek kell lenniük.

Ti vagytok a föld sója. A só életfontosságú. A keresztény ókorban úgy tartották, hogy a keresztények olyanok a világban, mint a lélek a testben. Ez a keresztény küldetés. Tomori Pál, a középkor utolsó nagy kalocsai érseke ebben is példa volt. Ahogy Kölcsey halálakor Wesselényi azt mondta Kölcseyről, hogy: „nem közénk való volt”, úgy el lehet mondani ezt Tomoriról is. Lényegesen kimagaslott kora vezetői közül. Szekfű Gyula így írt róla: „Nem kell arcpirulással gondolni arra az időre, a mohácsi csata idejére, s ez Tomori Pálnak köszönhető.” Volt valaki, aki önmagát nem kímélve, hazájáért, Krisztus vallásáért, hitéért mindent megtett. Bábel Balázs rámutatott, hogy a só konzervál, tartósít. Mára a konzervatív szó pejoratív tulajdonság lett, pedig nem más, mint értékőrzés. Tomori értéket akart őrizni. Ennek lehetősége azonban a mohácsi csata után elpusztult mintegy kétszáz évre: a környéken kő kövön nem maradt. A kereszténység megtartja az értékeket, ez is a különleges küldetése – hangsúlyozta a főpásztor.

Az érsek a másik evangéliumi jelképet magyarázva elmondta, hogy világítani kell, feltűnni és utat mutatni. Mindezt nem farizeusi módon, hanem azért, hogy dicsőítsék érte az Istent. A világ világosságának lenni egyértelmű feladat, hiszen maga Jézus volt a világ világossága. A húsvéti gyertya éppen erre emlékeztet, ő a világosság. Mi az Ő világosságát akarjuk kölcsönözni a tanítás elsajátításával és az életforma megélésével. Világosság kell, amikor erős a sötétség, az pedig a bűn jelképe. A sötétség el tudja borítani a világot, de a világosság fiai képesek arra, hogy a sötétséget visszaszorítsák. A világosság fegyvereire tanít minket Szent Pál apostol. Maga előtt láthatta az akkori katonát és sorolja a fegyvereit. Tomori jól ismerhette ezt a szentírási levelet, de a katonaéletet is és a fegyvereket is, hiszen várkapitány is volt. Ezeket kell átvitt értelemben felhasználni: az igazságot, az igazságosságot, a hitet, a békességet és az üdvösséget. Fel kell venni a lélek kardját, hiszen a Szentírás szava nem lehet közömbös.

Az érsek beszélt arról, hogy Tomori Pál a katonaélet után ferences szerzetesként élte az életét. Ám Adorján pápa kiszólította innen a magyarok kérésére. Nem az egyházi méltóság miatt, hanem hogy legyen védelmezője az ország déli részének lelkileg és fizikailag egyaránt. A középkor utolsó nagy érsekeként ötszáz évvel ezelőtt Kalocsán misézett, majd elindult a csatába. Bátán, a Szent Vér-kegyhelyen misézett utoljára, de már azzal a tudattal, hogy bizonyára meg fog halni. De nem csüggedt el, hiszen ismerte a történelem urát. A Szentírás feladatot ad: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké!” – fejezte be beszédét a főpap.

A szentmise végén a hívek Balázs érsektől részesülhettek a balázsáldás szentelményében, majd a névnapját pár napja ünnepelt főpásztort hívei fel is köszöntötték.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír