Az Ég tartja a Földet premierlázában – Békefi Viktória Szent Erzsébet szerepéről

Egy pillanatra sem volt kétséges, hogy Békefi Viktória és Györfi Anna személyében – jóllehet eltérő és igazán „autonóm” egyéniségek – ideális Erzsébetekre találtak. Mások, de mindketten sugárzó, figyelemvonzó jelenségek, feltűnően szép beszéd- és énekhanggal.

Békefi Viktória klasszikus zenésznek indult, de hamar rátalált vágyott útjára: színész, musicalénekes lett. A bemutatás előtt álló darab főszereplőjét először a két irányról és művészi formálódásáról kérdeztem.

– A zene volt az első az életemben. Zeneoviban kezdtem, aztán általánosban zenei osztályba jártam, mellette nyolc évig egy zeneiskolában hegedültem, majd jött a zeneművészeti szakközépiskola. Mindeközben a színház és az éneklés is megtalált. Persze már kiskoromtól folyamatosan énekeltem, le sem lehetett lőni. A két területet párhuzamosan műveltem, de egyszer csak azt vettem észre, hogy a színház jobban beszippantott, mint a klasszikus zene. Tizenhárom éves koromban a musical vette át nálam az „irányítást”, így a komolyzenét a könnyebb műfajra váltottam. A klasszikus zenei tanulmányaimat viszont később is jól tudtam hasznosítani a színházban. Ez a két vonal tehát fedi egymást nálam, így azt mondhatom: a színház és a zene egyformán közel áll hozzám.

– Melyek voltak színészi pályafutásának legfontosabb állomásai?  

– Tíz évig a Nemzeti Lovas Színházban játszottam, aztán szabadúszó lettem, és Békéscsabán főszerepet kaptam Szomor György Diótörő és Egérkirály című musicaljében. Nagy álmom teljesült azzal, hogy 2019 februárjában bekerülhettem a Madách Színházba, ahol időközben több darabba is beugrottam. Ott egyébként most szintén egy új musical, A tizenötödik bemutatójára készülünk. Emellett szabadúszóként játszom a Gyöngyhajú lány balladájában és a Vadak Urában. Megjegyzem, az ezekben közreműködő remek táncos csapattal lépünk majd fel a Szent Erzsébet-musicalben is. Az Ég tartja a Földet látványos koreográfiáját ráadásul a Vadak urát is jegyző Benkő Dávidnak és Benkő-Morvai Veronikának köszönhetjük, akik kiválóan közvetítik a tánc nyelvén a dalok és a jelenetek legfontosabb momentumait.     

– Úgy tudom, hogy az alkotói team „irányított castingot” hirdetett. Végül is hogyan zajlott a szereplőválogatás?   

– Tavalyelőtt nyáron hívott fel Szikora Róbert azzal, hogy látott egy tehetségkutatóban, felfigyelt rám, és szeretné, ha felénekelnék neki néhány demót, ugyanis éppen musicaldalokat ír. A felvétel megtörtént, utána kapcsolatban maradtunk. Robi folyamatosan tájékoztatott, mi a helyzet, hol tartanak a darab előkészületei, és jelezte: számítanak rá, hogy elmegyek a meghallgatásra, mert szívesen dolgoznának velem. Egyszer csak jött a telefon, behívtak. Ugyanúgy felkészültem a dalokból, mint mindenki más, és megtanultam a monológot is. A meghallgatáson szembesültem azzal, hogy milyen sok ismerős arcot látok. Persze nem olyan nagy ez a szakma, szinte csak olyan kollégákkal, színészekkel, énekesekkel, táncosokkal találkoztam ott, akikkel korábban már játszottam különböző előadásokban. Jó volt így részt venni a szűrőn, hamar kialakult a családias légkör. Nagyon örültem, hogy megkaptam a szerepet, ami azért nem volt teljesen magától értetődő; meg kellett küzdenem érte, akárcsak a többieknek. De a casting előtt az alkotóknak bizonyára volt már egy előzetes elképzelésük az egyes karakterekről.

– Mit szólt a generációk találkozásához? Hiszen elmondható, hogy itt – a két szereposztásban – lényegében a musical műfaj élvonalába tartozókat „sorsolták össze”.

– Nagyon boldog voltam, amikor elolvastam a szereposztást, és kiderült, hogy kikkel állhatok egy színpadra: Szerednyey Béla, Szabó. P. Szilveszter, Fésűs Nelly, Auksz Éva… Olyan legendák, akiktől rengeteget lehet tanulni. Figyelem is őket a próbán, nézem a jeleneteiket, mert szerintem így lehet magunkba szívni azt az energiát, lelket, színészi tudást, amivel ők rendelkeznek és dolgoznak. Egytől egyig felnézek a kollégáimra, a fiatalabbakra is, hiszen mindenkitől van mit tanulni. Én is igyekszem úgy végezni a feladataimat, hogy példát mutassak. Fontos számomra, hogy pontosan és felkészülten érkezzek a próbákra, átgondoljam a szerepet, az adott szituációt, és a legjobb tudásom szerint teljesítsem a rendezői kéréseket. És igen, tényleg parádés szereposztást sikerült összehozni; büszke vagyok rá, hogy szerepelhetek ebben a darabban.

– Tekintettel arra, hogy ősbemutatóról van szó, ha lehet, még nagyobb a felelősségük, hiszen egy új mű megismertetéséről, bevezetéséről beszélünk. A darab sikeressége, jövője egyrészt persze a szerzőkön múlik, de legalább annyira Önökön, az előadókon is.   

– Így van, ez hatalmas felelősség. Rengeteg kutatómunkát is végeztünk, hiszen ebben a darabban nem kitalált figurák szerepelnek, hanem hús-vér történelmi személyek. Az ő igaz történetüket kell elmesélnünk. Felelősség, hogy méltó módon jelenítsük meg az életútjukat. A hitelesség terén pedig mindig van hova fejlődni. Sok segítséget kapunk a musical alapját képező regény írójától, Zsuffa Tündétől. Gyakran bejön a próbákra, beszélgetünk, kérdezgetjük, előfordul, hogy telefonon konzultálunk az adott korról, Erzsébetről és az őt körülvevő emberekről. A rendező, Cseke Péter is rengeteget ad hozzá e közös tudáshoz, hogy minél közelebb kerüljünk az adott karakterhez, s ezáltal a szerep mélyebb megformálásához.

– A próbaidőszak közepénél járva milyennek ítéli a formálódó előadást?

– Ahogy említettem, szeretem nézni a kollégákat, köztük Györfi Annát, aki ugyancsak Erzsébetet játssza. Általa kicsit külső szemmel is láthatom a darabot. Csodásak és nehezek a dalok, de Szikora Robi és a korrepetitor, Károlyi Kati sokat segítettek az elsajátításukban. Már most, a próbafolyamat közben előfordultak megkönnyeztető, katartikus pillanatok. A „testvéremmel”, Bélával – akit Dánielfy Gergő és Papp Attila alakít – van például egy jelenetünk, ami után odajöttek a kollégák, és lelkesen, meghatottan mondták, hogy milyen csodálatos, szívet melengető ez a dal, és milyen jó volt nézni az „együttműködésünket”. Sok jelenetnél előfordultak hasonló visszajelzések. Igazán slágeresek, fülbemászóak a dallamok, gyönyörű a szöveg, a történet, jó játszani. Szuperül kezd összeállni az egész.

– Sokszor elhangzott már, hogy főleg a fiatalokat szeretnék megszólítani, s kicsit közhelyesen az is, hogy Szent Erzsébet tulajdonképpen egy korszerű figura, autonóm, szabadon cselekvő fiatal nő. De valóban annyira modern, hogy Önre is hatott? 

– Ez egy szép élettörténet, különleges életút. Sokat olvasok Erzsébetről, dokumentumfilmeket is néztem vele kapcsolatban. Közel került hozzám, és bizonyos szempontból egyre több hasonlóságot vélek felfedezni köztünk. Erzsébet már gyermekkorától hatalmas szeretettel és nyitottsággal fordult az emberek felé, szívesen segítette, ápolta, gondozta a betegeket, az elesetteket. Igenis érdemes felmutatni a példáját, és megtanítani a fiatalokat arra, hogy mindig szeretettel közeledjenek másokhoz. Sajnos a social media világában ez ma már nem magától értetődő, hiszen ott jobbról-balról inkább csak támadások érik az embereket. Sokan azt nézik, hogy a posztjaikkal milyen kellemetlenséget, fájdalmat tudnak okozni a „riválisaiknak”. Ha egy iskolai osztályból csak öt gyereknek fel tudjuk hívni a figyelmét arra, hogy létezik segítőkészség, együttérzés, egy másik, értékesebb, szeretetteljes létezés, akkor már sikerült elérnünk a célunkat. Amikor segítünk, adunk valamit másoknak, azzal mi leszünk többek. Igyekszem én is így élni az életemet. Erzsébet hitéből és Istennek szenteltségéből fakadó nyugalma, kiegyensúlyozottsága ugyancsak példaértékű. Úgy gondolom, egy ilyen látványos, hatásos előadással, a valóban sokakat megszólító, vidám, szomorú vagy éppen pezsdítő dalokkal tényleg közelebb lehet vinni a történelmet és a régmúlt nagyjait a fiatalokhoz.

– Az ország legnagyobb színházában kerül sor a bemutatóra. Közreműködőként nyilvánvalóan és érthetően elfogult a darabbal kapcsolatban, de – amennyire lehet objektíven, a műfaj rajongójaként és nagyköveteként – milyen jövőt jósol a Szent Erzsébet-musicalnek?

– Nagyon bizakodóak vagyunk. Szeretnénk minél több helyre elvinni Szent Erzsébet legendáját. Ennek tán legismertebb eleme a rózsacsoda, amikor a folytonos adakozása miatt a rokona által szigorúan számonkért Erzsébet kötényében (máshol kosarában) télvíz idején virággá változnak a szegényeknek szánt kenyerek. Ez a gyakran idézett és ábrázolt wartburgi jelenet – amelyet Zsuffa Tünde a regényében korábbra, Erzsébet gyerekkorára, még magyarországi tartózkodásának idejére tett – kétszer is „megjelenik” a musicalben. De visszatérve a premierre, valóban hatalmas súly rajtunk az is, hogy az Erkel Színház ad otthont a produkciónak. Természetesen elfogult vagyok a darabbal kapcsolatban, hiszen benne vagyok, hiszek benne, és nagyon szeretem. A próbák után is folyamatosan erről mesélek a páromnak, a családtagjaimnak, barátaimnak; lelkesen elemzem a szerepemet, az aktuális történéseket. Az áprilisi bemutatóhoz közeledve egyébként egyre fokozódó érdeklődést tapasztalok, engem is sokan kérdezgetnek az előadásról. Szép a történet a maga szerelmi szálával, Lajos és Erzsébet sajnálatosan rövidre szabott, de „egyenrangú”, kényszerektől mentes, őszinte, mély és boldog kapcsolatával. Szerintem reveláció lesz ez a musical, amelyet azonnal és könnyen befogad majd a közönség. Legalábbis remélem. Hozzánk, előadókhoz tényleg nagyon közel került Az Ég tartja a Földet. Szívből tudom ajánlani minden korosztálynak. Izgatottan várom a premiert.

Szerző: Pallós Tamás   

Fotó: Wágner Csapó József 

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. március 20-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.