Az elhunyt főpásztorokért mutatott be szentmisét Erdő Péter bíboros Esztergomban

Minden pap és minden főpásztor élete hordoz magában valamit a keresztény, a krisztusi papi hivatás titkából.

Benne rejlik – a mi főegyházmegyénkben sajátos módon is – a szenvedés motívuma, de az Isten ügyéért való odaadás lehetősége is” – fogalmazott Erdő Péter bíboros, aki szerint ha valaki, akkor Fábián János jól ismerte ezt az egyházmegyét.

Fábián János korán a papi hivatás mellett döntött, és meg is kapta ehhez a megfelelő képzést. Tanult külföldön is, nyelvtudásának köszönhetően tájékozódhatott a teológia és az egyházi élet minden területén. „Nem véletlen, hogy hamar bekerült az érseki irodára” – mondta a bíboros, majd felidézte a Mindszenty-pert és az akkor érseki levéltárosként tevékenykedő Fábián János letartóztatását is.

Szabadon bocsátása után – folytatta a főpásztor – a központi szeminárium prefektusa lett, leghosszabb ideig betöltött beosztásában pedig a Mátyás-templom plébániáján szolgált. „De milyen időkben? Olyan időkben, amikor elvették az épületeket, a plébániákat, a budavári prímási palotát, és Fábián Jánosnak alkudoznia kellett a hatóságokkal annak érdekében, hogy mentse, ami menthető” – emlékeztetett a bíboros.

Fábián János lelkipásztori tevékenységét méltatva Erdő Péter személyes emlékeket is felidézett: „Sosem felejtem el azokat a szentségimádásokat, amelyek a kivilágított Mátyás-templomban kerültek megrendezésre.

Érezte, tudta ő, hogy a művészetnek is van hatása a lélekre. Megrendítő élmény volt belépni, és látni azt, hogy mindennek a középpontjában az Oltáriszentség áll.”

Családokat is pasztorált Fábián János, de voltak más lelkipásztori kezdeményezései is, amelyek sokak háláját és szeretetét kivívták. Amikor Lékai László bíboros 1986 nyarán hirtelen meghalt, a káptalannak kellett megválasztania az egyházmegyei kormányzót.

Az esztergomi bazilika káptalani sekrestyéjében mindenki meglepetésére – idézte fel ismét saját emlékeit a bíboros – viszonylag gyorsan Fábián Jánost választotta meg a káptalan. Későbbi tevékenységében nyilvánvaló volt, hogy nem hiába múltak el a nehéz évtizedek, mert ő ismerte és szerette ezt az egyházmegyét.

„Ez az a kép, amelyet meg kell őriznünk róla mint főpásztorról, imádkozni üdvösségéért, és kérni az Úristent, hogy minden elhunyt főpásztorunkat, minden elhunyt és általunk tisztelt, szeretett paptestvérünket vegye föl az örökkévalóság otthonába” – zárta szentbeszédét Erdő Péter bíboros, prímás.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír