12 év rabszolgaság - a történelmi bűnnel való szembenézés eposza

Az Aleteia filmkritikusa, Matthew Becklo szerint a 12 év rabszolgaság a valaha volt legjobb filmek közé tartozik, és hiánypótló mű, hiszen „az amerikai filmgyártás nagy bűne, hogy Amerika nagy bűnével nem nézett igazán soha szembe.”

A Magyarországon is vetített Gyökerek című tévésorozat rengeteg Emmyt és egy Golden Globe-díjat nyert annak idején, azonban a Gyökerek-en kívül alig néhány film foglalkozott a rabszolgaság témájával, de – mint Matthew Becklo megállapítja – azok is különböző módszerekkel valójában távol tartották maguktól a témát, azonkívül pedig nem voltak igazán jelentős alkotások. Évekkel ezelőtt ideje lett volna tehát egy mozifilmnek a rabszolgaságról – ami a meglepő fordulat, hogy ezt végül egy brit rendezőnek köszönhetjük.

A londoni születésű, grenadai származású, afro-brit rendező eddigi pályafutása során az Egyesült Királyságban a legmagasabb fokú elismerésekben részesült munkáiért, többek között megkapta a Turner Prize elnevezésű díjat, mely a legmagasabb szintű, vizuális művészek számára létrehozott díj. Számos nemzetközi díjat nyert el 2008-as Hunger című játékfilmjével, mely az 1981-es ír éhségsztrájkot dolgozta fel.

McQueen mindig is szerette volna elmesélni egy olyan ember történetét, aki szabadnak születik, fogságba ejtik, s eladják rabszolgának. A történet végül ráköszönt Solomon Northrup 1853-ban íródott önéletrajzában. „Minden egyes oldal reveláció volt – nyilatkozta Solomon Northrup könyvéről, amelyből végül a film készült –, amikor van egy ötleted, és egyszercsak ott tartod a kezedben egy könyv alakjában, az egészen elképesztő.”


Solomon Northrup szabadnak született 1808-ban New Yorkban, egy felszabadított rabszolga fiaként. 1841-ben rabolták el rabszolgakereskedők, s vitték New Orleansba, ahonnan végül Louisiana környékére került. Családjával és barátaival sokáig nem tudott kapcsolatba lépni, és szökési kísérletei is kudarcba fúltak. Végül sikerült értesítenie családját, akik segítséget kértek, és végül New York kormányzóját, Washington Huntot is megnyerték Northrup ügyének.

1853 januárjában szabadult a fogságból, s tudott visszatérni családjához New Yorkba. Pert indított a rabszolgakereskedők ellen, ám elvesztette azt: a törvény nem engedte, hogy feketeként fehérek ellen tanúskodjon. Később, a New Yorki bíróságon, sikerült elérni, hogy a két férfit megvádolják emberrablással, de két év múlva elejtették az ellenük szóló vádakat. Northrup szabadsága első évében jelentette meg 12 év rabszolgaság (Twelve Years a Slave) címmel önéletírását. Amellett számos előadást tartott tapasztalatairól, hogy előmozdítsa a rabszolgaság eltörlését.

Becklo kritikája kiemeli a mozifilm erős realizmusát, amely időnként szinte lehetetlennné teszi, hogy nézni tudjuk a vásznat. Három különösen erőszakos jelenetben, melyek Northrup keresztútját ábrázolják, még hagyja is a kamerát, hogy elidőzzön a brutalitáson – nem engedi meg a nézőnek azt a luxust, hogy elfordítsa a tekintetét.

McQueen és John Ridley forgatókönyvíró mindent megtesznek, hogy a rabszolgaság minden dimenzióját megragadják: a hosszú időre kiható pszichés szenvedést; a szétszakított családokat; a látszatra kedves rabszolgatartókat, akik minden kedvességük ellenére állandósítják a fogságot („Gondolnom kell az adósságaimra” – sóhajt fel egyikük); és a nyelv, a kultúra és a vallás folyamatos, de rejtett manipulációját, hogy intézményesítsék a rabszolgaságot.

A film vége felé szembesül a néző McQueen legfontosabb meglátásával. Hosszú percekig tehetetlenül figyeljük, ahogy a kegyetlen, féltékeny gazda, Edwin Epps megveri az ártatlan Patsyt. Northrup, aki szemtanúja az esetnek, kijelenti: „Előbb vagy utóbb, de valamikor felelni fog a bűnéért az örök bíró előtt!” Mire Epps azt feleli: „Hol itt a bűn? Az ember azt tesz, amit akar, a tulajdonával.”

A 12 év rabszolgaság azoknak a műalkotásoknak a sorába tartozik, melyek emlékeztetnek rá: a méltóságunk emberi mivoltunk szerves része. A 19. század egyik híres esete volt a Dred Scott vs. Sandford ügy. Dred Scott több ízben kísérelte meg bírósági úton megszabadítani magát és családját a rabszolgaságból, sikertelenül. A véleményével akkor kisebbségben maradó John McLean bíró szájából hangzottak el a következő sokat idézett szavak a rabszolgáról: „Teremtője lenyomatát hordja magán, és Isten és az emberek törvényeinek van alávetve; és az örök élet az osztályrésze.”

Magyar Kurír
(vn)