Az időskor a hálaadás által válik értékessé – Tizenhét éve működik a ferences Dorothea Otthon

Az eseményen az igazgató, Csapi Róbertné rövid beszédében megköszönte az időseknek, hogy elfogadással, türelemmel és szeretettel viselik az intézményi életet. Köszönetet mondott a hozzátartozóknak – akik tisztelettel és odaadóan együttműködnek a dolgozókkal –, a kollégáknak, valamint a fenntartó Ferences Rendtartománynak is, amely folyamatos támogatással segíti az otthon működését.

Az intézményben – a Ferences Család részeként – Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei látnak el folyamatos szolgálatot, ők a kezdetektől fontos szereplői voltak a Dorothea Otthon mindennapjainak. Az intézmény alapítójára, Bali Katalin Kapisztrána nővérre Máté Mária Magdolna Teréz nővér emlékezett köszöntőjében: „Kapisztrána nővér nagy bátorsággal és hittel fogott bele az otthon felépítésébe 1999-ben. Nemcsak felismerte, hogy Isten arra kérte őt, hogy hozzon létre valamit, hanem bele is mert kezdeni. Azt mondta: »Tegyük meg a Jóisten akaratát!« Amikor később itt lakott az otthonban, és egy alkalommal meglátogattam őt a szobájában, azt kérdeztem tőle, hogy érzi magát. Ezt válaszolta: »Én csak ülök itt, az ágy szélén, és elfogadom a Jóisten akaratát.«”

Teréz nővér arról is beszélt, hogy életünk bizonyos szakaszaiban a Jóisten segítségével és az Ő akaratát követve próbálunk nagy tetteket véghez vinni, pörgünk, és látványos eredményekre jutunk.

De egyszer elérkezünk abba az időszakba, amikor nem a tevékenységeken van a hangsúly, hanem azon a belső, lelki munkán, amely által elfogadjuk Isten akaratát, s ez utóbbi talán nehezebb.

Minden életszakasznak megvannak a sajátos feladatai, így az időskorban talán ez: visszaemlékezni, újragondolni, rendet rakni. Mindez pedig a hálaadás által válik értékessé, mert ezáltal érlelődnek meg azok a gyümölcsök, amelyeket életünk fája termett.

„Akkor válik az időskor értékessé, ha mindenre úgy tekintek vissza, hogy köszönetet mondok érte a Jóistennek, hiszen a gyümölcsök, amelyeknek meg kellett teremni, megteremtek. Ferenc pápa szerint ha valaki közösséget vállal a szenvedésben egy másik emberrel, és ezáltal a szenvedés megosztottá válik, ott a szeretet fénye behatol a szenvedésbe. Kívánom minden dolgozónak, hogy a szeretet fényében tudjon jelen lenni.”

A Dorothea Otthon 2004 és 2014 között az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei fenntartásában és vezetésével működött. A Ferences Rendtartomány 2014-ben vette át a fenntartói jogokat a nővérektől.

Berhidai Piusz OFM tartományfőnök felidézte azt, amikor provinciálisként először látogatott el a Dorothea Otthonba. „Én Pécsen születtem: életem első hét évét az Uránvárosban töltöttem, és tudtam, hogy Kozármisleny közvetlenül a város határában található. Amikor tartományfőnökként először ideérkeztem, és kiszálltam az autóból, egyből megfogott a hely nyugalma és békessége.

Közel van a természet, és bár messze vagyunk a nagyvárostól, mégis van élet itt, egy békés élet.

Eszembe jutott, hogy amikor Szent Ferenc megtérésének idején a Jóistent keresve elhagyta szülővárosát, Assisit, akkor annak határában három nagyon fontos találkozása volt.

Találkozott a természettel, a teremtett világgal, amelyre a városban nem igazán nyílt fel a szeme. Találkozott a másik emberrel: bár szülővárosában sokan ismerték és nagyszerű karrier állt előtte, de amikor eltávozott Assisiből, akkor felismerte, hogy az a leprás ember, akit korábban tudatosan került, az ő testvére. És nemcsak ez a koldus szorult rá az ő segítségére, hanem Ferenc is nagyon sokat kapott tőle lelkiekben. A harmadik találkozása pedig a Jóistennel volt. A városon kívül akadt egy olyan templomra, ahol egyedül lehetett, csendben, rácsodálkozva arra, hogy Isten jó és jelenvaló. Kívánom, hogy itt, a kozármislenyi Dorothea Otthonban Önök is megtapasztalják ezeket a találkozásokat!”

A beszédek után az otthon lakóinak műsorát láthatták, hallhatták a jelenlévők. Az idősek Sík Sándor Öregasszonyok című versét olvasták fel, majd Assisi Szent Ferenc művét, a Naptestvér énekét énekelték el (Szedő Dénes OFM fordítása szerinti Naphimnusz).

A ferences fenntartású Dorothea Otthon dolgozói a járvány időszakában fáradságos és kitartó munkájukkal szolgálták a fertőzés szempontjából legveszélyeztetettebb korosztályt. A hosszú bezártság után ma minden találkozás öröm, és minden olyan esemény megtartása boldogság, amelyet a pandémia elhalasztásra kényszerített.

Forrás és fotó: Ferences Média

Magyar Kurír