Az Istenanya szépségének buzgó csodálatával – Ferenc pápa máriás tanítása (2. rész)

Az Irgalmasság Anyja

Mária anyai tekintetét nemcsak Jézusra, hanem ránk is emeli, ezért bátorít a Szentatya: „Amikor gyengeségünk, bűneink súlyát érezzük, tekintsünk Máriára, aki ezt mondja szívünknek: »Kelj fel újra, menj Fiamhoz, Jézushoz. Nála befogadásra, irgalomra és új erőre találsz, hogy folytathasd utadat«”. Ferenc pápa az Irgalmasság szentévének kezdetén is rámutat: „Mária tanúsítja, hogy Isten Fiának irgalmassága határtalan, és kivétel nélkül mindenkihez eljut. Forduljunk hozzá a Salve Regina ősi és mégis mindig új imádságával, hogy bele ne fáradjon irgalmas szemeit felénk fordítani, és tegyen méltóvá bennünket Fiának, Jézusnak, az irgalmasság arcának szemlélésére”.

A Szentatya még Jézusról, a szelíd bíróról szóló bullájában sem mulasztja el, hogy Máriát az Irgalmasság Anyjának szólítsa. Az irgalmasság cselekedeteinek témája visszahangra talál az Erzsébetnél tett látogatás jelenetére emlékezve is, amikor Mária „másokra gondolva” segítségére siet rokonának. De a pápa József irgalmasan igaz voltáról sem feledkezik el, aki először a hűtlenséget vélelmezve a várandós Mária feljelentése helyett jegyesének csendes elbocsátásában kezd gondolkodni.

Mindenki Anyja, sőt az egész kozmosz oltalmazója

Igen gyakori, hogy a Szentatya nem csak a katolikus hívekhez, sőt nem is csupán a keresztényekhez szól. Az Istenszülőt is úgy mutatja be, mint aki „mindenki Anyja, etnikumtól és nemzetiségtől függetlenül. Mária alakja így vonatkozási pontjává válik egy olyan kultúrának, mely képes felülemelkedni a megoszlást előidéző akadályokon”.

Ez az anyai figyelem azonban nemcsak az emberiségnek van szentelve. Újszerűnek ható megszólítás a Laudato si’ enciklika végén, hogy a VIII. fejezet címében „az egész teremtés Királynéja” titulussal illeti az Istenszülőt. A napba öltözött Asszony (vö. Jel 12,1), a mennyben nemcsak a teremtett világ eredeti szeplőtelenségét tükrözi vissza „kegyelemmel teljes”, tiszta mivoltával, hanem immár a világmindenség Királyának jobbján, „megdicsőült testében, a feltámadt Krisztussal együtt, a teremtés egy része elérte szépségének teljességét” (n. 241). Ünnepélyes szolgálatkezdésének homíliájában Róma püspöke saját feladatai közt kiemeli:

Jézust őrizni Máriával, óvni az egész teremtést”.

Az „új evangelizáció Csillaga”

Máriát több helyütt is előszeretettel nevezi a Szentatya az új evangelizáció Anyjának és Csillagának. Jézus Anyjában mindenekelőtt saját, Fiának evangéliumában gyökerező életét csodáljuk meg, mely az „élő evangélium Anyjává” avatja őt. Az örömhír már Erzsébet házában is futótűzként terjed, később pedig Mária „gyűjtötte egybe a tanítványokat, hogy hívják a Szentlelket, s ezzel lehetővé tette a pünkösd napján megtörténő missziós robbanást. Ő az evangelizáló Egyház Anyja, és nélküle nem érthetjük meg teljes egészében az új evangelizáció lelkületét” (EG 284) – tanítja Ferenc pápa.

A fatimai jelenések századik évfordulóján (Jelenések kápolnája, 2017. május 13.)

„Szabadítsák meg Mária alakját…”

„… a maffia befolyásától!” – szorgalmazza Ferenc pápa 2020-ban. Jelentős problémára hívta fel a figyelmet a Szentatya: „A Mária-tisztelet olyan vallási-kulturális örökség, melyet meg kell őrizni eredeti tisztaságában, és meg kell szabadítani minden olyan rárakódott káros elemtől, mely nem felel meg az evangéliumi alapelveknek […] Az eltorzított Mária-tisztelet egyik sajnálatos megnyilvánulása a hajlongás a bűnszövetkezetek vezetőinek házai elé kitett Mária-szobrok előtt”. Gondolatébresztőek is lehetnek Péter utódának e szavai, hiszen ennek apropójából – mint erről korábban már írtunk –

a magunk „ártatlan” vallásos életében is időszerű lehet felülvizsgálni Mária-tiszteletünk lelkületét és az alkalmazott kultuszformák tisztaságát.

A megszentelt élet és az életszentség elérésének segítője

Máriát Ferenc pápa olyan személynek mutatja be, aki, miközben Isten misztériumát szemléli – a Fiú megtestesülésétől a Golgotán keresztül egészen a feltámadásáig –, nem hanyagolja el evilági kötelességeit, és szíves készséggel siet mások segítségére. Mária szűzi Istenanyaságát a kegyelem tette lehetővé, mely a megszentelt életet élők szüzességét Isten országának és a test feltámadásának profetikus jelévé is teszi.

Életszentségre való elhivatottságunkban Mária segítségével is előre haladhatunk: „Ő az, aki zavarba jött Isten jelenlétének örömétől, aki mindent megőrzött a szívében és engedte, hogy tőr járja át. Szent a szentek között, a legáldottabb, aki megmutatja számunkra az életszentség útját és kísér rajta. Amikor elesünk, nem nyugszik bele, hogy a földön maradjunk, és néha ölében hordoz anélkül, hogy ítéletet mondana fölöttünk. A vele való együttlét vigasztal, megszabadít és megszentel minket.” (Gaudete et exsultate, 176).

A béke, a párbeszéd és a népek közti kiengesztelődés előmozdítója

„Ahol megszületik Isten, ott megszületik a béke. Ahol pedig megszületik a béke, ott nincs többé helye a gyűlöletnek és a háborúnak” – tanítja 2016 karácsonyán Ferenc pápa. Istenanyaság ünnepén gyakran kéri a Béke Királynőjének oltalmát az új évben a világ békéjéért. Mint később látni fogjuk, a Szűzanya Szívének is ajánlja a békétlenségtől szenvedő nemzeteket. Rámutat: Mária alázattal veszi, hogy János apostol a „házába fogadja” őt (Jn 19,27), így az egységet is előmozdítja:

ő nem a távolból – „odaföntről” – oltalmazza övéit, hanem „anyai gyengédséggel hajol le” gyermekeihez.

Még ha képeit helyenként gyűlölettel meg is tiporják – mondja a pápa 2021-ben Irakban – „Isten Anyjának arca továbbra is gyengédséggel tekint ránk. Mert így tesznek az anyák: vigasztalnak, megerősítenek, életet adnak”.

Jóllehet, a zsidók és a muszlimok nem Isten Anyját tisztelik Máriában, de a pápa ebben is párbeszédlehetőséget lát. Az Evangelii gaudium-ban rámutat: „Az iszlám szent iratai tartalmazzák a keresztény tanítás egy részét; Jézus Krisztust és Máriát mélységesen tisztelik” (EG 252). Mária sem Betlehemben, sem a mennyei dicsőségben nem sajátítja ki magának Jézust, hanem „mindenkinek nyújtja”. Ez a nyitottság, befogadás-gesztus mindennemű kirekesztés ellen követendő.

„Küzdelmeinkben a rózsafüzér is fenntart minket”

A kaunasi fiataloknak 2013-ban Ferenc pápa a következőt üzente: „a rózsafüzér által Szűz Máriához fordulunk, hogy egyre szorosabb egységre vezessen minket Fiával, Jézussal […] A rózsafüzér hathatós eszköz, hogy megnyíljunk Isten felé, hogy ő segítsen legyőzni az önzést és békét hozni a szívekbe, a családokba, a társadalomba és a világba”. Mindezekkel megerősíti Elődeinek tanítását a szentolvasó imádkozásának nem csupán Krisztus misztériumába bevezető, hanem „kifelé” is megnyilvánuló, hatékony erejéről. Másutt, felülemelkedve a régebbi, zártabb „Mária által Jézushoz” elven, így tanít: „Íme, a Máriával végzett imádság, különösen a rózsafüzér […] olyan imádság, mely megtart a gonosz és csatlósai elleni küzdelemben”. A Szentatya 2020-ban a május hónap máriás jellegének „újra felfedezésére” is bátorít, melyben szintén

kifejezetten buzdít a rózsafüzér imádkozására.

Aranyrózsa adományozása a csíksomlyói Szűzanyának (2019. június 1.)

„Eljöttünk, hogy Mária házának ajtaján zörgessünk”. A Mária-kegyhelyek erőterében

Czestochowában a Szentatya a „megsebzett arcú” ikon előtt drámai szavakkal érzékeltette: „Mária nem egy trónon ülő, távoli királynő, hanem az Anya, aki átöleli a Fiút, és vele minannyiunkat, az ő fiait. Valóságos Anya, jellel az arcán: Anya, aki szenved, mert valóságosan szívén viseli életünket. Közeli Anya, aki nem téveszt soha szem elől, gyengéd Anya, aki mindennap fogja kezünket, miközben úton vagyunk”.

A kegyhelyek élőbbé teszik a kapcsolatot a megdicsőült személyekkel, „mert Mária egyszerűen Népe körében kívánt maradni, gyermekeivel, családjával”. Égi Édesanyánk tehát, „mint igazi anya, velünk jár, velünk küzd és állandóan árasztja felénk Isten szeretetének közelségét. A különböző – általában kegyhelyekhez kötődő – máriás ájtatosságok által osztozik mindazon népek viszontagságaiban, akik befogadták az evangéliumot, és részévé válik történelmüknek” (EG 286).

Ferenc pápa 2017-ben Fatimába is ellátogatott, ahol – többek között – a rózsafüzér imádkozására buzdított, hangsúlyozva: Máriával együtt a remény és a béke zarándokai vagyunk. Medjugorjét illetően úgy tűnhet, mintha túlzott óvatosság és távolságtartás jellemezné a Szentatyát, hiszen – mint személyes véleményként mondta – a „postafőnök Mária” valósága távol áll tőle. Ne felejtsük el azonban, hogy egyfelől szerinte tagadhatatlan „a spirituális tény, a lelkipásztori tény: az emberek odamennek, megtérnek, az emberek ott találkoznak Istennel, megváltozik az életük az ő hozzájárulásával”. Másfelől, az ő engedélyével lett Medjugorje kultusz végzésére legitimált hellyé, ahová már hivatalosan is szervezhetők zarándoklatok. Nem is beszélve arról, hogy többször is fordult pápai üzenettel a Mladifest-en résztvevő fiataloknak felé.

Különös jelentőséggel bír számunkra Ferenc pápa 2019. évi csíksomlyói zarándoklata, amelyben atyai szívvel tanította: „Az idei zarándoklat Erdély öröksége, azonban egyúttal tiszteletben tartja a román és a magyar vallási szokásokat is. Ezen a zarándoklaton más felekezetek hívei is részt vesznek, és ez a párbeszéd, az egység és a testvériség jele […] Zarándokolni azt jelenti, hogy mint nép hazatérünk. Egy nép, amelynek gazdagsága a számtalan arc, kultúra, nyelv és hagyomány;

Isten hívő szent Népe, amely Máriával együtt zarándokol az Úr irgalmát énekelve […] hogy végigjárjuk a kiengesztelődés ösvényeit”.

Mária Szívének ajánlva – újra meg újra

„Mária szíve alázatos és Isten ajándékait befogadni képes szív, jobban, mint mindenki másé” – mutat rá a Szentatya, majd másutt mondja: ő „szívében szeretettel elrendez mindent, és Istenre bízza” mindazt, amit neki mondanak, mondunk. Mária Szívét a fájdalom tőre is átjárja (vö. Lk 2,25), ez azonban őt „nem bénítja meg. Ellenkezőleg: Isten Anyjaként az ajándékozás új útját nyitja meg számára”.

Ferenc pápa többször is él a Mária Szívének ajánlás gesztusával. Nemrégiben, 2022 Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén

a Béke Királynőjének ajánlotta a háborúzó nemzeteket, Oroszország és Ukrajna számára kérve anyai segítséget.

Homíliájában bátorított: „engedjük, hogy a mai napon kézen fogjon minket a Szűzanya. […] benne nyoma sincs a rossznak, és ezért Isten vele akarta megkezdeni az üdvösség és a béke új történetét. Itt fordult meg a történelem sora. Isten azáltal változtatta meg a történelmet, hogy bekopogott Mária Szívének ajtaján.”

Kísérőnk „odaátról”, aki hazavár az atyai házba

A megdicsőült Szűzanyára Krisztus Király mellett királynőként tekintünk. A „kegyelemmel teljes” ugyanakkor kicsiny és alázatos is, az ilyen nyeri el elsőként Fiától a hazaérkezés mennyei boldogságában való részesülést. A korábban többször is „hegyre hágó” Názáreti Szűz, aki megjárta Erzsébet lakhelyének hegyvidékét, majd a Kálvária-domb magaslatát, most egészen a mennybe emelkedik, és az égen feltűnő Asszonyként „nagy Jel” lesz (vö. Jel 12,1) a zarándok Egyház számára. Földi életünk tévelygései, útkeresései közben is erősít a tudat: „van Atyánk, aki szeretettel vár és Anyánk, Mária is odafenn van és szeretettel vár”. Addig is hivatottak vagyunk „egész lényünkkel, testünkkel-lelkünkkel szolgálni és megdicsőíteni Istent”, hiszen ő „a teljes embert, azaz a testet és lelket akarja üdvözíteni”. Mária mennybevételének ünnepe bátorít mindenkit, „különösen azokat, akiket kételyek és szomorúságok gyötörnek”, hogy emeljék fel tekintetüket és szívüket. „A Feltámadott mérhetetlen bizalommal és sziklaszilárd reménnyel eltöltő hatalommal azt mondja nekünk: »Íme, újjáteremtek mindent« (Jel 21,5). Máriával együtt haladjunk bizalommal ezen ígéret felé” (EG 288).

(Folytatjuk.)

Fotó: Vatican News; Merényi Zita (nyitókép)

Magyar Kurír

Az írás összefoglalójának nyomtatott változata az Új Ember 2023. március 12-i számában jelent meg.