Az iszlámról, sztereotípiák nélkül – Megjelent legújabb kötetünk

A kötethez Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Dogmatika Tanszékét vezető professzor írt ajánlást, melyet az alábbiakban közreadunk.

Aki napjainkban élénk érdeklődést tanúsít a katolikus teológia újabb folyamatai iránt, éppúgy óhatatlanul találkozik Klaus von Stosch írásaival, ahogyan a napjaink társadalmi és kulturális folyamatai iránt érdeklődők is szükségképpen szembesülnek az iszlám jelenségével.

A neves teológus és a sokat emlegetett vallás találkozásának szempontjából a magyar olvasó helyzete annyiban sajátos, hogy az 1971-ben született fiatal német szerző egyre hatalmasabbra duzzadó munkásságából mindeddig csupán egyetlen rövid tanulmány volt olvasható magyar nyelven, az iszlám ellenben összetett és fájdalmas emlékeket hagyott maga után a magyar történelemben. Úgy tűnik, hogy a könyv révén most a magyar olvasó egyrészt behatóbban megismerheti a nemzetközi teológiai kutatás egyik fontos területét, másrészt arra is lehetőséget kap, hogy új, bár korántsem naiv viszonyt alakítson ki a második legnagyobb világvallással.

Klaus von Stosch a kétezres évek legelején tűnt fel a teológia világában: ekkor jelent meg az a könyve, amelyben azt vizsgálja, mit meríthet a keresztény gondolkodás Ludwig Wittgenstein kései szövegeiből. Ezt követően főként a teológiai felsőoktatásban használható tan- és kézikönyvek szerzőjeként vált ismertté, a szisztematikus teológia művelésébe bevezetést nyújtó kötete például több kiadást is megért, és számos egyetemen segíti a hittudomány behatóbb megismerését. 2012-ben látott napvilágot az a jelentős kötete, amely már egy új tudományterület és egy nagyszabású vállalkozás, az úgynevezett komparatív teológia bemutatására vállalkozik (Klaus von Stosch: Komparative Theologie als Wegweiser in der Welt der Religionen. Ferdinand Schöningh, Paderborn etc., 2012.). A kifejezés aligha cseng ismerősen a magyar olvasó számára, ezért érdemes röviden áttekintenünk főbb törekvéseit, már csak azért is, mert a jelen kötet ehhez a teológiai programhoz kapcsolódik.

Ahogyan már az elnevezése alapján is egyértelmű, a komparatív teológia összehasonlításra vállalkozik: a különböző vallások egy-egy konkrét területét kívánja egybevetni egymással. Érdekes módon ez az igénye sajátos csalódásból fakad, abból a benyomásból, hogy a vallások egymáshoz fűződő általános viszonyát, a nem keresztények üdvösségének lehetőségét és a vallások esetleges hierarchikus kapcsolatát kutató teológiai reflexió (a vallásteológia) nem fedi le az összes olyan kérdést, amely felmerülhet a vallások viszonyával kapcsolatban. A komparatív teológusok úgy vélik, nem az a legfontosabb, hogy általános elméleti síkon világítsuk meg a vallások kapcsolatát és általános elméleti síkon tisztázzuk a nem keresztények üdvösségének esélyeit, hanem mindenekelőtt arra van szükség, hogy a vallási hagyományok kézzelfogható elemeit vessük egybe. Ahogyan magyarul megjelent írásában fogalmaz: „A komparatív teológia tehát arra törekszik, hogy vallásközi és kultúraközi síkon összehasonlítson egymással pontosan meghatározott teológiai, irodalmi és hitvallási szövegeket, konkrét szertartásokat, pontosan körülhatárolt hittartalmakat és meghatározott teológiai elgondolásokat, mégpedig konkrét összefüggésekben és szűkebb történeti időszakokon belül. Minden egyes összehasonlítási eljárásnak megvan a saját belső logikája, és pontosan annak köszönhetően tud érdekes felismeréseket nyújtani az egész teológiának, mert a konkrétumokhoz kötődik. E téren tehát csak konkrét kérdések vizsgálata lehet fontos, nem pedig a vallások közötti általános kapcsolat boncolgatása, ellentétben a vallásteológia eddigi érdeklődésével.”  (Klaus von Stosch: Mi és a többiek. A kereszténység és a világvallások kapcsolatának új formája. Vigilia 83 (2018), 90–99.)

Ez a törekvés problémákat is felvet, és a magam részéről fontosnak tartom, hogy ne mondjunk le „a vallások közötti általános kapcsolat boncolgatásáról”. Ezzel együtt azonban termékeny lehetőségeket is felfedezhetőnek vélek ebben a programban. A vallási konkrétumok egybevetése túl sok érdekes és a keresztény hit elmélyítését célzó eredményt hozott ahhoz, hogy egy vállrándítással napirendre térhetnénk fölötte. (A komparatív programot Klaus von Stosch mellett elsősorban Francis X. Clooney amerikai jezsuita dolgozta ki (Comparative Theology. Deep Learning Across Religious Borders. Wiley-Blackwell, Oxford, 2010), és nem véletlen, hogy a két szerző a múlt év végén közös kötettel is jelentkezett: Francis X. Clooney–Klaus von Stosch (szerk.): How To Do Comparative Theology. Fordham University Press, New York, 2017.)

Klaus von Stosch teológiai munkássága azonban nem merül ki könyvek írásában, hanem egy különleges és átfogó egyetemi kezdeményezésbe ágyazódik. A Paderborni Egyetemen 2009-ben kultúratudományi és komparatív teológiai kutatóközpont létesült, amelynek szerzőnk nem csupán az egyik vezetője, de alighanem legaktívabb tagja is. A központ a muszlim világ számos országába szervez tanulmányutakat, oktatói között keresztény, muszlim és zsidó teológusok egyaránt megtalálhatók, és muszlim hívők számára is lehetőséget biztosít doktori fokozat megszerzésére. A központ nagy hangsúlyt fektet arra, hogy csak olyan muszlim és zsidó teológusokat alkalmazzon, akik nemcsak gyakorolják a vallásukat, de elismerésben is részesülnek a saját közösségük részéről: ellenkező esetben nem tudnák megfelelőképpen képviselni azt a vallást, amelyről beszélnek. Hans-Josef Becker paderborni érsek maga is nagy odaadással és számos konkrét formában támogatja Klaus von Stosch teológiai munkásságát.

Így jutunk el végül ahhoz a könyvhöz, amelyet kezében tart a magyar olvasó. Az iszlám kérdése természetesen a kortárs politikai folyamatok, a mai muszlim világ, a teológiai hagyományok és az újabb muszlim reflexiók beható ismerete mellett körültekintést és a józan helyzetfelmérés képességét is megkívánja. Az olvasó dolga, hogy eldöntse, mennyiben sikerül összekapcsolnia a paderborni teológusnak az elméleti tájékozottságot és a mai folyamatok iránti érzékenységet. Az azonban bizonyossággal kijelenthető, hogy fontos és alapvető támpontokat kínál minden érdeklődőnek. Aligha van ugyanis, aki előítéletektől függetlenül tudna közeledni bármely világvalláshoz, és ez a helyzet minden bizonnyal fokozott mértékben adva van az iszlámmal kapcsolatban – ezért is fontos, hogy Klaus von Stosch elsősorban a Korán szövegeinek aprólékos elemzésével és a muszlim értelmezési hagyomány bemutatásával igyekszik tisztább képet rajzolni.

Erőfeszítéseivel kapcsolatban csupán két tényezőt szeretnék kiemelni. Egyrészt minden koráni szöveget annak a szúrának az összefüggésében helyez el, amelyben szerepel, és az egész Koránt történeti-kritikai módszerrel elemzi, azaz pontosan ügyel a szúrák keletkezési sorrendjére és történelmi kontextusára. Ily módon ki tudja húzni a talajt számos megrögzött előítélet alól. Ha tudjuk például, hogy a Korán nem általánosságban tagadja Jézus halálát, hanem ezen a ponton minden bizonnyal a Jézus kivégzésével dicsekvő zsidókhoz szól, akkor máris más megvilágításba kerül a Korán krisztológiája. Ha tudjuk, hogy a Szentháromságba vetett hitet elutasítva azt az elgondolást veti el, mely szerint Istenatya, Istenanya és Istengyermek alkotja Istent, máris másképpen látjuk az iszlám antitrinitárius jellegét. Hasonló példákkal még bőségesen szolgál a kötet. A másik fontos tényező, hogy a szerző nem törekszik a kereszténység és az iszlám közötti hasonlóságok kidomborítására. Éppen ellenkezőleg, sok esetben úgy véli, hogy a különbségek fontosabbak és tanulságosabbak, mint a kierőszakolt hasonlóságok. Az eltérésekre még akkor is hangsúlyt helyez, amikor tudóstól szokatlan módon személyes tapasztalatait osztja meg (például a böjt vagy a zarándoklás kapcsán). És azt sem hallgatja el, mely pontokon kell változnia a muszlim teológiának ahhoz, hogy teljes értékű párbeszédpartnere lehessen a nyugati kereszténységnek.

Ahogyan a könyv egész gondolati stílusából és megformáltságából kitűnik, Klaus von Stosch senkitől sem várja el, hogy kritika nélkül egyetértsen vele. A kötet elsősorban olyan ajánlatot közöl, amelynek kettős célja van: az iszlám konkrét vallási és teológiai tanulmányozására akarja buzdítani a keresztényeket, másfelől az iszlám emancipált, emberbarát és modern önértelmezésének igényét fogalmazza meg. A kötet az olvasó előtt új távlatokat fog nyitni, ugyanakkor megválaszolatlanul is hagy majd kérdéseket. Nemcsak a történelmi folyamatokat kísérhetik kérdőjelek, de a keresztény gondolkodás sem mindig szolgál végérvényes megoldásokkal, ha ennyire úttörő feladatra vállalkozik. Hálásak lehetünk azért, hogy valaki elkezdte a legújabb tudományos eredményekkel számot vető vallási és teológiai útkeresést, és azért is hálásak lehetünk, hogy nem minden feladatot old meg helyettünk: a vallások közötti kapcsolatkeresésben ma már mindenkinek személyesen érintve kell éreznie magát.

* * *

A kötet Görföl Tibor teológus, főiskolai tanár fordításában jelenik meg.

Klaus von Stosch nemzetközi tekintélyű katolikus teológus, 1971-ben született Kölnben, nős, négy gyermek apja. 1991 és 1997 között katolikus teológiát tanult Bonnban és a svájci Fribourg-ban. 2001-ben szerzett doktori fokozatot Karl-Heinz Menke vezetésével, majd 2005-ben habilitált Münsterben. 2001-től Kölnben oktatott, 2008-tól Paderbornban tanít szisztematikus teológiát, 2009-től egyben a Paderbornban működő Komparatív Teológiai Kutatóközpont igazgatója. Kutatásokat végzett a Harvard Egyetemen, Jeruzsálemben és Iránban. Tíz könyve és közel százötven tanulmánya jelent meg. 2001-ben egy nagy érdeklődést kiváltó hannoveri filozófiai pályázaton nyert első díjat „Mi a vallási meggyőződések lényege?” című pályaművével, 2018-ban iszlamisztika kategóriában elnyerte Iránban „Az Év Könyve” díjat. Legújabb, Mouhanad Khorchidével együtt írt kötete „A másik próféta – Jézus a Koránban” címmel jelent meg a Herder Kiadónál.

Magyar Kurír