Az örömtelit, békéltetőt, szentet akarta szolgálni – Boldog IV. Károly királyra emlékeztek Tihanyban

A Visszhang-domb szomszédságában álló híres tihanyi keresztutat 1927 és 1933 között építették, közadakozásból, a trianoni békediktátumban megcsonkított Magyarország és IV. Károly király tragikus sorsára emlékezve. 1960-ban rombolták le, az egész falu tilatkozása ellenére. 2013-ra épült újjá.

Természetesen a keresztúti domb elsődleges célja hitbeli volt: nagypénteken itt tartottak ájtatosságot a tihanyiak, és ma is itt tartják ezen a napon; nagy ünnepeken pedig szabadtéri szentmiséket mutattak be a két világháború közötti időszakban.

Az október 21-én, szombaton 10 órakor kezdődő ünnepségen beszédet mondott Mihályi Jeromos perjel, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója; Szűcs Lóránd dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Miniszteri Titkárságának vezetője.

Majd Mogyorósi Ányos plébános felolvasta Reményik Sándor Békesség Istentől című versét.

A domb tetején 2013-ban kialakított kápolnánál, Boldog IV. Károly király domborművénél, majd az apátsági templom falán függő első és második világháborús hősök emléktáblájánál, végül az apátságban Károly király és Zita királyné egykori vendégszobájánál koszorút helyezett el a honvédelmi miniszter nevében Szűcs Lóránd dandártábornok; a Károly Király Nemzetközi Imaliga Magyar Tagozata nevében Kovács Gergely és Hittig Gusztáv; a Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület nevében Babák László nyugalmazott ezredes, elnök.

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Tósoki Imre, Tihany polgármestere; a tihanyi IV. Károly Király Kálvária Alapítvány kuratóriumának tagjai; negyven katona és hagyományőrző.

Boldog IV. Károly király tihanyi napjairól Gál Sámuel bencés testvér olvasott fel visszaemlékezéseket.

*

11 órakor Mihályi Jeromos perjel szentmisét mutatott be a tihanyi bencés apátsági templomban. A szentmisén Boldog Károly király közbenjárását kérték hazánkért és a világ békéjéért.

Az alábbiakban Mogyorósi Ányos tihanyi plébános szentbeszédét közöljük.

Kedves Testvéreim!

Számunkra itt, a Tihanyi Bencés Apátságban Boldog IV. Károly királynak az ünnepe – aki 1921. október 26. és 31. között e ház falai között búcsúzott el a magyar nemzettől –, ez a nap felkiáltás a békéért, hogy a békesség Istene tekintsen le ránk, fűzze újra össze a szíveinket harmóniában, egészségben, szeretetben. Legyen ez az ő ajándéka, de mi se felejtkezzünk el arról, hogy sok feladatunk van ennek kapcsán.

Jézus Krisztus a „békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek” mondatát valóban az utolsó vacsorának környezetében, szenvedésének misztériumában mondja ki, és ennek a misztériumnak nagyon húsba vágó és számunkra is nagyon átélhető momentuma, amikor a Getszemáni-kertben a kehelyről olvashatunk, és azt mondja Jézus: „Atyám múljék el tőlem ez a pohár, ez a kehely, de azért mindenképpen legyen meg a te akaratod.”

Jézus benső mozgatója a békesség Istenétől kapott küldetés, amelyet meg akar valósítani, amelyet helyre akar állítani.

Mivel Isten és ember egyszerre, számára is kihívást okoz ez emberségében, kihívást okoz a küzdelem, kihívást a fájdalom, kihívást a vergődés. És ez a Getszemáni-kerti jelenet, ez a „békességet hagyok rátok mint ajándék és „békességet hagyok rátok” mint feladat így számunkra is feladat és erőforrás lehet a saját személyes és közösségi életünkben, nemzetünk életében és a világ életében is.

A mai napon Boldog IV. Károly személyisége és közbenjárására felől szeretnénk értelmezni azt, ami ajándék számunkra és feladat, ajándék és kihívás: a békességnek az ajándéka. Boldog IV. Károly király oly sok helyzetben a lelkiismeretével küzdhetett, a lelkiismeretében küzdhetett az igaz értékekért.

A II. Vatikáni Zsinat mondja a lelkiismeretről, hogy a lelkiismeret az a legbensőbb szentély, ahol Istennel együtt vagyunk, ahol motivál bennünket, ahol irányozza a mi életünket, megerősít a jóban, visszatart a rossztól, közben furdal ez a hely, de van – és az esetek többségében, bízom benne –, hogy megerősítéseket ad, előrevisz bennünket.

IV. Károly királyunk a lelkiismeretnek az embere volt, és ez meghívás mindannyiunk számára itt, a mában, a békesség mint ajándék és mint kihívás fényében, hogy a saját személyes életünkben tudjunk mindig a legmegfelelőbben dönteni, evangéliumi módon dönteni, Istennek a szemszögéből értelmezni az életünket.

A történészek biztosan kielemzik IV. Károly személyes életét is, és tudnak pozitív, negatív dolgokat felhozni mellette, illetve ellene. Mi Boldog Károly királyban – akit az Egyház példaként állít elénk, és a mai napon ünnepel – a lelkiismeret emberét ünnepeljük, aki

Istenben horgonyozva, Istenben bízva saját benső szentélyében próbálta és akarta a legmegfelelőbb döntéseket meghozni, a tevékeny szeretet, az evangélium fényében.

A lelkiismeret embere, IV. Károly nemcsak saját személyes életében, hanem családjában is mintakép. A mai nap számunkra Károly királynak és Zita királynénak a házassági évfordulója; ezen a napon ünnepeljük őket. A halálos ágyon, az utolsó pillanatokban is megfogalmazódott a „végetlenül szeretlek” valósága – és ez a család számára mindképpen példa maradt. Családjukat a küzdelmek közepette is, a nyomor közepette is akarták és tudták nemes módon nevelni.

Szeressétek egymást. Szeressétek Istent, szeresd embertársadat, és ami a legnehezebb, a keresztény szeretettöbbletben: szeresd ellenségeidet is. „Aki megüti egyik orcádat, tartsd oda a másikat is. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket szeretnek, mennyivel vagytok ti különbek!?” És ez a hatás, amely a családot érhette és érte és nevelte, az ő szeretetkapcsolatukat, az ő végtelen szeretetük, amely evangéliumi gyökerű, ez tudott és tud ma is kihatni ránk mint nemzetre, mint nemzetek közösségére, mint a világra, akik a békéért esdeklünk.

Különösen is ebben a fura és fájdalmas helyzetben, melyet a világ megél. Mi tudjuk itt, ezen a helyen különböző nyelveken megfogalmazni Jézusnak a szavait: „Frieden hinterlasse ich euch, meinen Frieden gebe ich euch”; „Mir vam ostavljam, mir vam svoj dajem”; „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” És ezek a különböző nyelvezetek ugyanazt az egy imádságot fogalmazzák meg, ugyanazok a melódiák különböző nyelvű szövegekkel szólalnak meg és tudnak mozaikként összeadódni, tudnak egységbe fonódni, tudnak egy szép harmóniát felmutatni.

IV. Károly számára is kihívás volt a többnyelvű, többnemzetiségű ország. De tudott rá ajándékként tekinteni.

Mi ma a különböző nyelvű, nemzetiségű országunkban ugyanúgy kellene hogy megpróbáljuk egymás nyelvét, nyelvezetét érteni, mert ebben áll a béke: a megértésben.

Három szint: a személyes élet, a családi élet, a társadalmi élet, amelyeket meghatároz a békességnek az ajándéka. Nagyon sokszor a Getszemáni-kertnek a jelenetével ábrázolva: „Uram, múljék el tőlem ez a kehely, olyan nehéz küzdeni, de akarom teljesíteni a te akaratodat.”

Szent Ágoston püspök, Egyházunk nagy szentje már a saját korában az egyik levelében megfogalmazza, hogy sokan azt mondják, hogy nehéz idők járnak mifelénk, szomorú a világ, tele küzdelemmel, tele háborúsággal, tele fájdalommal. Nehéz idők járnak? Teszi fel a kérdést Szent Ágoston újra, és meg is válaszolja: az idő mi vagyunk.

Ha mi nehéz időket generálunk, akkor valóban nehéz idők járnak. Ha mi jó, örömteli és szeretetteljes időket generálunk, akkor valóban jó, örömteli és szeretetteljes idők jönnek. Mi vagyunk az idő.

Boldog IV. Károlyért ma hálát adunk, az ő közbenjárását kérjük. Ő világháború borzalmai és az azt követő fájdalmak közt fölismerte, hogy ő idő.

Jót, örömtelit, békéltetőt, szentet akart létrehozni és szolgálni.

És mindezt azért kérjük, azért kérjük az ő közbenjárást, és azért tekint rá hálával ezen a helyen, hogy mi magunk is tudjunk a jó idők oldalára állni. Lehessünk jó, megfelelő idővé, ki szeretetet, örömöt, békét és boldogságot generál.

Járjon közben értünk Boldog IV. Károly király!

Forrás: Tihanyi Bencés Apátság

Fotó: Halász Gábor/Tihanyi Bencés Apátság

Magyar Kurír