Az orvos operál, az Isten gyógyít – Meskó Zsolt drámája Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról

A színpad berendezése végtelenül egyszerű, mindössze két szék, az egyik fehér lepellel letakarva, jelképezve az orvosi rendelőt és kórházi ágyat. A háttérben függöny, középen feszület látható, a szenvedés, az önkéntes életáldozat szimbóluma, de a reményé is, hiszen a kereszthalál pillanatában már ott van a feltámadásban beteljesülő krisztusi győzelem. Zene szól, az összes szereplő gyertyákkal a színpadra vonul. Az ágyon a súlyos fizikai fájdalmaktól gyötrődő Batthyány-Strattmann László fekszik, földi halálának napja van: 1931. január 22.

A színmű cselekménye ebből az alaphelyzetből bomlik ki. Filmszerűen pörögnek a jelenetek, visszarepülve az időben, Batthyány-Strattmann László életútját ifjúkorától kezdve ismerjük meg, családi naplókból, személyes feljegyzésekből, korabeli dokumentumokból idézve, fiktív elemekkel gazdagítva.

A darab írója három mozzanatot emelt ki, ami jellemezte a szegények orvosát: lélekben megélt istenhite, családszeretete, a szenvedők iránti egészen különleges empátiája, ami a gyógyításban mutatkozott meg.

A Meskó Zsolt által megrajzolt Batthyány-Strattmann Lászlót a tevékeny szeretet jellemzi. Kitérők után, de rátalál igazi hivatására, és attól kezdve legfontosabb számára, hogy szemorvosként gyógyítson, enyhítsen az emberek szenvedésein. Tekintélyes vagyona jelentős részét áldozta erre a célra; az általa és felesége, Coreth Mária Terézia, „Mizl” által felépített kórházban elsődlegesen a szegény betegeket gyógyították és ápolták, ingyen, sőt, szükség esetén anyagilag is kisegítették őket. Ellenszolgáltatásként Batthyány-Strattmann László imát kért. Nem csak hirdette, gyakorolta is a szeretetet, és tisztában volt azzal, hogy orvosi tudása kevés lenne a gyógyításhoz. Vallotta:

Az orvos operál, az Isten gyógyít… Az Úrban növekszik az orvos, Istenből ad. S a leghatásosabb orvossága a szeretet.”

Nemcsak a szemet, de a lelket is gyógyította, akik nála jártak, a kezelések után más, jobb emberként tértek vissza a hétköznapokba.

Isten áldása volt Batthyány-Strattmann László családi életén is. Felesége, Mizl mindenben hű és segítő támasza volt, idővel asszisztensnője is. Tizennégy gyermekük született, közülük tizenegyen megérték a felnőttkort, de elsőszülöttjük, Ödön húszéves korában meghalt perforált vakbél következtében. Édesapját élete végéig bűntudat gyötörte emiatt, önmagát hibáztatta, hogy ő, aki annyi emberen segített, nem ismerte fel idejében, hogy mekkora a baj.

A szenvedés, a fájdalom nem kerülte el később sem a családot, hiszen élete utolsó másfél évében a hólyagrákban megbetegedett Batthyány-Strattmann Lászlót rettenetes fájdalmak gyötörték. Ezt látva, a mindig mellette lévő, vele mélyen együttérző Blanka lánya fölteszi a kérdést: „Papi! Miért van a szenvedés? Te, aki egész életedben annyi jót tettél mindenkivel, annyi életet megmentettél, akkor te most miért szenvedsz? Nekem ez olyan egyszerűnek tűnt, nekem minden olyan teljes volt, amíg Ödön… Ha jó vagy, akkor az Isten is jó hozzád.” Felfoghatatlan misztérium ez, és évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, már az Ószövetségben is megfogalmazódik, talán a legérzékletesebben Jób történetében, akiről a halálosan beteg Batthyány-Strattmann László verset írt:

„Ó, te Jób, te béketűrő,
nálam többet szenvedett ő.
Engem szeretett nőm övez,
a szeme érettem könnyes.
Így minden elviselhető,
szeretettel könnyíthető.
Őt asszonya is elhagyta,,
hiába vágyott vigaszra.”

Élete utolsó napjaiban a szegények orvosa felidézi, hogy egyszer azt írta naplójába: „A beteg, Isten jóságából Cirenei Simonná tesz engem, mert segítek Krisztus keresztjét hordozni. Felebarát keresztjét, felebaráti szeretet által.” A borzalmas szenvedések nem rendítik meg a hitét,

családjához intézett utolsó kérése, hogy kísérjék ki a szanatórium teraszára, hadd kiáltsa ki a világba: „Jó az Isten!”

Katarzist vált ki a nézőből a zárójelenet: a halott Batthyány-Strattmann Lászlót körülveszik a családja, tisztelői, és imádkoznak lelke üdvéért. Imádsággal, áldozattal teli élete teljes volt, harmóniában egyesült nála az Isten és az emberek iránti szeretet. Családját ugyanez a lelkület jellemezte.

Batthyány-Strattmann Lászlót a bemutatón Sótonyi Gergely játszotta. Az általa megformált orvos egyszerre sugároz méltóságot és közvetlenséget, határozott, ugyanakkor derűs személyiség, azonnal megtalálja mindenkivel a hangot. Soha nem kioktató a betegekkel szemben, egyenrangú félként kezeli őket, reményt önt beléjük, és a humor sem áll távol tőle.

Mizlt Prevoz Cecília alakítja, aki az életben is felesége Sótonyi Gergelynek. Szerepében maximálisan azonosul férje elképzeléseivel, mindenben támogatja, ha kell, a háttérből, ha szükséges, az első vonalban, asszisztensnőként. Mindez természetes számára, a nehézségek nem riasztják vissza. Látva kettőjük életen át tartó szerelmét, egymáshoz és gyermekeikhez fűződő kapcsolatát, kétségünk sem lehet afelől, amit Mária lányuk így fogalmaz meg:

Ha apa szent, anya is az. Apám nem lehetne az, ha anyám nem lenne mellette. S mi sem lehetnénk azok, ha nem lennének velünk. Boldogabb családot, azt hiszem, egykönnyen nem lehet e világon találni a mienknél.”

A többi szereplő közül mindenképpen kiemelendő X grófné, Meskó Tímea alakításában. Dinamikusan játszik el egy olyan, korlátolt, a világot és az embereket előítélettel szemlélő és megítélő személyt, aki minden korban felbukkan, aki mindent jobban tud nálunk, azt is, mi a jó nekünk. Ha pedig másképpen alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt ő elképzelte, szemrebbenés nélkül mondja az ellenkezőjét, ugyanazzal a lendülettel, vehemenciával. A Batthyány házaspárnak köszönhetően végül talán még némi pozitív személyiségváltozás is bekövetkezik nála.

A bemutató előadás végén méltán zúgott a közönség hosszan tartó vastapsa. Meskó Zsolt Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról írt misztériumjátéka azon ritka előadások közé tartozik, amelyek felkavarják a lelkünket, utána pedig eltűnődünk: van-e nagyobb dolog ennél az életben, mint másokért élni, szeretetben, kihozva magunkból a legjobbat?

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír