Balatoni nyár, elmúlt már – Írófényképek a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Jaj, de rég volt, igaz se tán! – énekelte Horváth Vilmos a Hungária együttes dalát az 1960-as évek végén a balatoni nyárról. Ámbár mostanság úgy tűnik, talán még az ősz is elmarad a nagy hőség miatt, legalábbis az időjárás-előrejelzések szerint. Na, de a régi nyarak… Azok voltak az igaziak – hallhatjuk sokszor az idősebb generációkhoz tartozóktól. Érthető, ha ezt mondják, hiszen ők akkor voltak fiatalok, azokban az években történt velük mindaz, amire jó lehet visszaemlékezni.

Akik szeretnek nosztalgiázni, a régi nyarakon elmélkedni, azoknak remek kikapcsolódást jelenthet a Petőfi Irodalmi Múzeum Balatoni nyár  – Írófényképek az 1950-es, ’60-as, ’70-es évekből című kiállítása. És mi jut rögtön az ember eszébe, ha a hatvanas évek vízparti nyaralásai kerülnek szóba? Hát persze, hogy a fecske! Ez esetben nem a madárka, hanem a középen függőleges fehér csíkkal díszített, égszínkék színű, oldalt köthető vászon fürdőnadrág. Ezt hordták a férfiak a strandokon abban az időben. Mára ugyan elavult, azonban egy előnye biztosan volt: hamar száradt, tapasztalhattam magam is, hiszen e sorok írója is hordott ilyet sráckorában.

A kiállítás rendezői építettek egy balatoni stéget fából, a háttérben hatalmas poszterrel, az előtérben vaskos oszlopokkal, s még mentőövet is láthatunk a tárlaton Balatonfüred felirattal és a már említett fecskével. Körben mindenütt fényképek a Balaton világából. A korabeli értelmiség színe-java látható a több száz, nagyrészt amatőr felvételen: írók, költők és a baráti körükhöz tartozó más hírességek.

Na, de nézzük részletesebben, mi minden szerepel még ezen a kiállításon a pesti Károlyi-palota múzeumában. Felmerülhet a kérdés, vajon kit érdekel, hogyan nyaraltak az írók annak idején? A rengeteg fotón, a legtöbbször talán nem a legjobban megkomponált képeken egy másik nézőpontból láthatjuk a magyar kulturális élet már jól ismert szereplőit. A fényképek nem rendezvényeken, protokolláris eseményeken készültek, hanem egy sokkal intimebb élethelyzetben, akkor, amikor az ember a nyári szabadságát tölti.

A kiállított fotók között azonnal szembeötlik egy, ahol Borsos Miklós szobrászművész a fején egy lábossal, jókedvűen „produkálja” magát. Előtte Psota Irén, jobboldalt pedig Ungvári Tamás, Radnóti Zsuzsa, Alfonzó, Örkény István és Makk Károly láthatóan jól szórakozik a látottakon. 

A kiállított képek egy része Lipták Gábor felvétele. A mára már kissé elfeledett író füredi otthona a II. világháború utáni írónemzedék nyaralásainak egyik jeles helyszíne volt, irodalmi szalonnak is nevezték. A hosszú évtizedek alatt megfordult itt például Boldizsár Iván, Déry Tibor, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Németh László, Örkény István, Passuth László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron és Weöres Sándor. A 71-es út mentén ma is álló ház szabad szellemiséget árasztó atmoszférája festőket, színészeket, orvosokat egyaránt vonzott. A vendégek szállást is kaphattak a népművészeti tárgyakkal, rajzokkal, festményekkel díszített, népi és polgári bútorokkal berendezett tágas villában, s némi vacsora és házi bor minden váratlanul betérő számára akadt.

Jó néhány fotó az Addio III. nevű vitorlás hajón készült, amely Horváth Boldizsár orvosprofesszor tulajdona volt az 1950-es, ’60-as években. Horváth Lipták barátja volt, és hajóját szívesen bocsátotta az ott nyaraló társaság rendelkezésére. Az egyik 1959-es képen Bernáth Aurél ül a hajó fedélzetén fehér kalapban, elégedett arckifejezéssel. A Lipták-házban vendégkönyvet vezettek, a tízből láthatunk is egyet a kiállításon. A Lipták házaspár utód híján végrendeletében a Magyar Fordítóház Alapítványra hagyta az ingatlant. Kifejezett kívánságuk volt, hogy haláluk után is irodalmi célokat szolgáljon.

A Petőfi Irodalmi Múzeum tárlata nemcsak a Lipták-házról és vendégeiről szól, hanem más balatoni helyszínekről is: a Szigligeti Alkotóházról és az írók nyaralóiról a magyar tengernél. Ez a három alapvető témakör, amelyet körbejárhat a kiállításra látogató.

A szigligeti kastély 1910-től az Esterházy család, 1945 után pedig a Földművelődési Minisztérium birtokában volt. 1952-ben Bölöni György kezdeményezésére az Irodalmi Alap vette át, hogy írói alkotóházként hasznosítsa. Az alkotóház aranykora az ’50-es, ’60-as évekre tehető. Írók, irodalmárok – szigorúan beutalóval – egész évben igénybe vehették szolgáltatásait. Pihent és dolgozott itt többek között: Devecseri Gábor, Fekete István, Gyurkovics Tibor, Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc, Károlyi Amy, Kassák Lajos, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Szakonyi Károly, Vas István és még sokan mások. 1968-tól a mai napig a társművészetek alkotóit is fogadja, megfordulnak itt festők is szép számmal. Jól emlékszem, hogy egykori munkahelyemről, a Ludas Matyi szerkesztőségéből Szűr-Szabó József festő és karikaturista is gyakran látogatta a Szigligeti Alkotóházat.

Remek, keresetlen beállítású szigligeti képeket láthatunk Nemes Nagy Ágnesről és Ottlik Gézáról, egy csónakban ülve. Egy másik fotón Juhász Ferenc és Nagy László szintén önfeledten csónakázik a tavon. Fekete István és felesége, Piller Edit mosolyogva, egymást átkarolva ülnek egy padon, 1966-ban. „A kastélyhoz óriási park tartozik, felettünk a szigligeti vár romjai s alattunk a Balaton csodás, ködös tükre. Hát, aki itt nem tud dolgozni, illetve alkotni, az vagy nem író, vagy hülye, vagy mindkettő” – írta Fekete István Bíró Bélának 1968-ban.

A balatoni nyaralóépítések hőskora az 1950-es ’60-as évek időszaka volt. Akadtak persze olyanok is, akik már az 1930-as években építettek maguknak nyaralót a Balatonnál, de ez csak a későbbi évtizedekben vált általánossá. Ezekben az években egyre több író vásárolt magának telket vagy házat a magyar tenger partján. A legismertebbek közé tartozik Illyés Gyuláék tihanyi, alsó-kopaszhegyi háza, amelyet fokozatosan a maguk képére formáltak. Azelőtt az író apósáé volt. Déry Tiborék Lipták Gábor segítségével bukkantak rá a felújításra váró füredi villára és kertre, míg Németh Lászlóék sajkodi házát a család építette fel. Passuth Lászlóék is Tihanyban vettek telket, erre építkeztek. Bertha Bulcsu Balatongyörökön, Veres Péter és Kodolányi János Balatonakarattyán, Rónay György Balatonszárszón, Takács Gyula Becehegyen találta meg a pihenést és a csöndet a természet, a tó közelségében. A balatoni nyaralók természetszerűleg a családi élet színterei voltak, de – ahogyan Tüskés Tibor fogalmaz – lehetett találni itt „alkalmat a munkára, témát az írásra”. Megkapó jelenet, ahogyan Németh László és felesége, Démusz Ella sajkodi nyaralójuk teraszán ülnek és jókedvűen csevegnek. A kép 1960 körül készült, Koczogh Ákos felvétele.

A tárlat kuriózumai közé tartozik, hogy az egyik '62-es fotón a fiatal Cseh Tamás gitározik és énekel Balatonalmádiban. Pilinszky János a tihanyi Rege presszó teraszán ismeretlenekkel beszélget, Rónay György balatonszárszói kertjében üldögél az 1970-es évek elején. Vitrinben elhelyezett tárgyak is láthatók a kiállításon: Illyés Gyula jellegzetes tengerészsapkája, Pilinszky napszemüvege. 

A tárlat tervezői, muzeológusai gondosan ügyeltek arra, hogy hangulatában is megragadó legyen a kiállítás. Kék csíkos nyugágyak idézik a nyarat, s halványkék falakon fehér és kék keretekben és paszpartukban láthatjuk a fényképeket. 

„Így szeretek írni: hogy tollam hegyét, ha vastagon fog, eleven szöllőlevélbe törölhetem. Itt szeretek írni fent a szöllőhegyen, a hegy lábánál a Balaton. Ha tollam nem töltőtoll volna, az atracinkék tavat képzelhetném tintatartómnak. Itt szeretek írni a felhők mozgó mennyezete alatt, a júliusi enyhe széljárásban, a szabadban, ahol tudvalevőleg nem lehet írni, hanem csak elmélkedni” (Illyés Gyula naplójegyzete, 1948. július 30.).

(A Balatoni nyár című kiállítás szeptember 16-ig látható a Petőfi Irodalmi Múzeumban.)

Fotó: Mészáros Ákos

Mészáros Ákos/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. szeptember 2-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.