Beszélgetés Barna Gáborral, a Szent István Tudományos Akadémia főtitkárával

Barna Gábort a Szent István Tudományos Akadémia múltjáról és jelenéről kérdeztük.

– A Szent István Akadémia több mint száz évvel ezelőtt alakult. Mit emelne ki a történelméből?

– Az akadémia az I. világháború derekán, 1915–1916-ban jött létre. Alapját a Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztálya adta. A cél egy olyan katolikus tudós társulat létrehozása volt, amely felépítésében a Magyar Tudományos Akadémiához (MTA) hasonlít. Az ötletet Csernoch János hercegprímás is támogatta, sőt Eötvös Loránd is, aki számos hasznos gyakorlati tanáccsal segítette az alapítást, és később az akadémia tiszteleti tagja lett. Az első elnök pedig Giesswein Sándor, a 20. század egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert, sokoldalú szaktudósa, a keresztény szociális gondolat egyik apostola, nem mellesleg nagy pacifista. Rendkívüli tehetségét mutatja, hogy számtalan nyelven beszélt, több tudományterületet művelt igen magas szinten. Mivel részt vett a polgári forradalom eseményeiben, ezért az akadémia tagsága megvonta tőle a bizalmát. Ekkor Apponyi Albertet választották meg elnöknek. A Szent István Akadémia virágkora ekkor kezdődött, és egészen a II. világháborúig tartott.

– A háború után hatalomra jutott kommunisták hogyan viszonyultak a tudós társulathoz?

– A kommunista hatalom először nem szüntette meg az akadémiát a többi egyesülettel együtt, ám 1952-ben az Állami Egyházügyi Hivatal felszólította az akadémia akkori vezetését, hogy a társaság oszlassa fel magát. Erre azonban az akadémia alapszabálya nem adott lehetőséget. A rendszerváltás utáni szervezők erre alapozták azt az elhatározást, hogy folytatják az akadémiai munkát. Az újjáalakulásban Stirling Jánosnak és Horvát Adolf Olivér ciszterci szerzetesnek volt kiemelkedő szerepe. Az utóbbi a régi szervezetnek is tagja volt, így személye egyfajta kapcsolatot, folytonosságot jelentett a két időszak között. A kezdeményezést támogatta Paskai László bíboros, esztergomi érsek is. Ez a tényező azért is fontos, mert a hagyomány szerint a prímás volt az akadémia fővédője, sokszor elnöke is. Stirling János több katolikus tudóst megkeresett, s közülük jó néhányan tagjai is lettek az akadémiának. Ebben az időben ugyanakkor még nem voltak osztályai a szervezetnek.

Az alapítás centenáriumának emlékülésén az egyházi egyetemek, az MTA és a Magyar Művészeti Akadémia is képviseltette magát. Ettől kezdve érzékelhető, hogy a Szent István Tudományos Akadémia kilépett a nyilvánosság elé. Ma már az akadémia a székfoglalók mellett saját szervezésű konferenciákat tart, és társrendezőként közreműködik tudományos tanácskozások létrehívásában. 2021-ben, Bakócz Tamás halálának ötszázadik évfordulóján konferenciát rendeztünk, a Dante 700 megemlékezésnek pedig társrendezői voltunk. Az utóbbival kapcsolatban azt is érdemes megjegyezni, hogy száz évvel ezelőtt az akadémia fő rendezője volt a Dante 600 ünnepségnek. Az Aranybulla 800. évfordulója alkalmából 2022-ben a szegedi konferenciának voltunk társrendezői, e tanácskozás előadói azt vizsgálták, hogyan illeszkedett a királyi okirat a korabeli európai „alkotmányokhoz”. A domonkos rend közelmúltban megrendezett évfordulós eseményeibe is bekapcsolódtunk. E konferenciákon több tagtársunk is előadást tartott.

– Kik lehetnek az akadémia tagjai?

– Kizárólag római katolikusok, akik a Katolikus Egyház tanítását elfogadják. Természetesen a nemzetközileg jegyzett tudományos munkásság, valamint legalább a doktori fokozat is szükséges a tagsághoz. Emellett az is fontos, hogy a tagok tevékeny szerepet vállaljanak az Egyház apostoli küldetésében.

– Kit emelne ki az egykori, és kiket a mai tagok közül?

– A múltból Giesswein Sándor mellett a történész Fraknói Vilmost, aki végrendeletileg az akadémiára hagyta a vagyonát; hosszú éveken keresztül ebből fedezték az úgynevezett Fraknói-nagyjutalmat. Földrajztudósként tagunk volt Teleki Pál és a meteorológus Réthly Antal is, aki a Szent István Társulatban szintén fontos szerepet játszott. Az 1999-es megújulásban nagy feladatot vállalt magára az új alapszabályt még professzorként elkészítő Erdő Péter bíboros, prímás. Tagjaink között tudhattuk az elmúlt években elhunytak közül Mádl Ferencet, Zlinszky Jánost, Csapodi Csabát, Vanyó Lászlót, Erdélyi Zsuzsannát, Lábady Tamást és még számos tudóst. Rendes tagunk Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus, az MTA elnöke; Kollár László Széchenyi-díjas építőmérnök, az MTA főtitkára; Vizi E. Szilveszter korábbi akadémiai elnök, Andrásfalvy Bertalan, Réthelyi Miklós, Sótonyi Péter, Pál József, Kuminetz Géza, Visy Zsolt, Náray-Szabó Gábor, Kellermayer Miklós, Győry Kálmán és még megannyi más jeles tudós.

– Milyen kapcsolata van e tudós társaságnak a Magyar Tudományos Akadémiával?

– Párhuzamos létezésről beszélhetünk, hiszen nagyon sok a közös tagunk. A tudományos élet legkiválóbbjait tudhatjuk a tagjaink sorában.

– Hogyan épül fel a szervezet, és milyen tevékenységet végez?

– A háború előtt négy osztálya volt az akadémiának, most hat osztály fogja össze a tagok munkáját. Hittudományi és filozófiai osztály csak nálunk van, mellette jog- és társadalomtudományi, történelem- és néprajztudományi, nyelvészeti, irodalmi és művészettörténeti, élettudományi és természettudományi osztály működik. Napjainkban az egyes osztályok is rendeznek már önálló programokat. Tagjaink tudományos szervezeteket is működtetnek, Rojkovich Bernadette főorvos asszony irányítja például a Magyar Bioetikai Társaságot. Munkánkat segíti a Szent István Társulat, igen fontos támogatónk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, és együttműködünk a Széchenyi Társasággal is.

– Giesswein Sándor így fogalmazta meg az akadémia alapelvét: „Ami igazán katolikus, azaz egyetemes akar lenni, annak nem szétválasztó, hanem egyesítő, egybekapcsoló energiát kell kifejtenie.” Ön miben látja az akadémia küldetését?

– A legfontosabb az igazságkeresés, amelynek irányait a keresztény tanítás határozza meg. A már említett bioetikai társaság az élet védelmét helyezte működésének középpontjába, hiszen ez az Egyház tanításában is kiemelt helyen szerepel. De a teremtett világ védelme, az elesettek szolgálata is rendkívül fontos. A Katolikus Karitász határon túli misszióját egy másik tagtársunk, Vojcek László főorvos vezeti. A társadalom működésének megismerése számunkra nem öncélú tevékenység, arra irányul, hogy ennek révén minél jobban szolgálhassuk embertársainkat. A kereszténység kulturális jelentősége elvitathatatlan. Amit az irodalom, a zene, az építészet, az ábrázoló művészetek területén a művészek létrehoztak, az keresztény magyar és európai identitásunk, örökségünk meghatározó része. Az is a feladatunk, hogy ezt tudományosan vizsgáljuk, és eredményeinket közreadjuk.

– Napjainkban azt látjuk, hogy Európa meg akar feledkezni keresztény örökségéről. Emellett a divatos ideológia szerint a tudomány eredményei is csak akkor elfogadhatók, ha egy irányba mutatnak.

– A tudomány művelésében nincs különbség hívő és hitetlen tudós között, hiszen a kutatás protokollját mindenkinek be kell tartania. Az értelmezésben, különösen a társadalom- és bölcseleti tudományok esetében azonban már lehet eltérés. Nekünk a trendektől, divatoktól függetlenül kell tevékenykednünk, már csak azért is, mert szerintem sokan kíváncsiak egy keresztény felfogáson nyugvó tudományművelés eredményeire, még a fiatalok közül is. Úgy látom, sok középiskolás és egyetemista nyitott arra, hogy megismerje a szellemi gyökereit. Felismerik, hogy ezek hiányában csak magányos, önmagukba zárt emberek lehetünk. Persze tudjuk, hogy valójában pont ez korunk divatos felfogásának a célja, hiszen a hagyományától megfosztott egyén sokkal jobban manipulálható. Az akadémia ezért a hitbéli, a kulturális és a társadalmi gyökereket is szeretné megerősíteni. A család mellett az a kisközösség is fontos, ahol felnőttünk. Ma már meglazultak ezek a kötelékek, ám korábban a szülőhely szent volt, nem véletlenül. A nemzethez, a magyarsághoz való kötődést is erősíteni, szolgálni szeretnénk.

– Már az akadémia megalakulásánál is felmerült annak a cáfolata, hogy a kereszténység és a modern tudományosság között ellentmondás feszül. Milyen szerepe van ma a kereszténységnek a tudomány területén?

– Freund Tamás mondta egy interjúban, hogy a hit és a tudomány között nincs ellentmondás, hiszen kiegészítik egymást. Még a magukat ateistának valló tudósok is hisznek valamiben. A keresztény hívő ember felfogása szerint Isten oltotta bele a teremtésbe a természeti törvényeket. A nagy kérdésekre – mint a világ eredete, küldetése, célja és a létezés – kizárólag a hit világában kapjuk meg a választ.

– Milyen kiadványai vannak az akadémiának?

– Három kiadványsorozatunk közül az egyik az évkönyv, amely A Szent István Akadémia értekezései című korábbi sorozat nyomdokaiba szeretne lépni. Ez az akadémia működéséről számol be, de tudományos igényű tanulmányoknak is helyet ad. Emellett konferenciák anyagait, valamint más tanulmányokat is megjelentetünk. A budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus rendezvényeihez csatlakozva előadássorozatot tartottunk az Eucharisztia tiszteletéről, az itt elhangzott beszédek anyagát is publikáltuk. Egy harmadik sorozatunkban az akadémia székfoglaló előadásait olvashatják az érdeklődők. Honlapunk is megújulóban van, s azt is szeretnénk, hogy székfoglaló előadásainkat az új évtől online is figyelemmel kísérhessék vidéken élő vagy idősebb tagjaink.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. január 1-jei számában jelent meg.