Debrecenben a Hajléktalan Jézus-szobor

„Ó Jézus, mi történt veled?”– lehetett hallani kisiskolások együttérző szavait a szobor előtt. Közülük néhányan először hallották a hajléktalan szót. A gyermekek imádkoztak a szobor előtt, majd a tanítók részletesen elmondták, hogy mire hívja fel az emberek figyelmét az együttérzés e szobra.

Este Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmisét mutatott be a székesegyházban, majd imádságot vezetett a szobor előtt.

Másnap, szombaton a Kossuth téren helyezték el a Hajléktalan Jézus-szobrot. Közelében délelőtt megemlékeztek a társadalom peremére szorultakról: beszédet mondott Tóth László római katolikus plébános; Oláh István, a református Nagytemplom lelkésze és a Református Szeretetszolgálat Kuratóriumának elnöke, valamin Zuró József atya.

A szobrot este a Szent Anna-székesegyházban helyezik el, majd 19-én, vasárnap ismét a templom bejárata előtti padon.

* * * 

A fekvő ember arcát a lepel eltakarja, meztelen lábfején pedig a keresztre feszítés sebei láthatók. A Hajléktalan Jézus-szobor kettős üzenetet hordoz: felhívja a figyelmet, hogy lássuk meg Krisztus arcát a kirekesztett emberekben, és együttérzésre hív az elesettek iránt. A padon fekvő, pokrócába burkolózott, elesett embert ábrázoló köztéri alkotást Timothy Schmalz kanadai szobrász készítette 2013-ban.

Magyarország számára egy baráti társaság a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen készíttette el a kanadai művésszel a szobor másolatát. A szobor előtt már számos magyar város lakói kifejezhették együttérzésüket a hajléktalan emberekkel.

A Budapestre érkezett szobrot Erdő Péter bíboros idén április 11-én, a VIII. ke­rületi Horváth Mihály téren áldotta meg. Beszédében így fogalmazott: „Jézus egyszerre élte át a hajléktalanság súlyát és a küldetés nagyszerűségét. Látnunk kell hajléktalan testvéreinkben is életkörülményeik súlyát, és mindegyikükben az emberi hivatás nagyszerűségét. Adja Isten, hogy Krisztust tudjuk látni minden emberben. Erre emlékeztessen minket a szobor.” 

A szobrot november 20–21-én Kisvárdán, 22–23-án Mátészalkán, 24–26-án pedig Nyíregyházán helyezik el.

Huszonöt évvel ezelőtt az akkori somogysámsoni plébános, Varga László atya, aki ma kaposvári püspök, így fogalmazott: „Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy felismerjük-e a legszegényebbekben Jézust. Ha nem, akkor nyugodtan álljunk meg, és ne próbáljunk segíteni. Ha már képesek vagyunk felismerni a jézusi arcot a kiszolgáltatott emberben, akkor gondoljuk át, hogy tudunk-e rájuk úgy nézni, ahogy Jézus nézett a legkiszolgáltatottabb emberekre. Amikor így találkozik két tekintet, akkor születik meg a csoda.”

Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke szerint: „A szeretet mindenkinek hiányzik. Mindegyikünk rászorul arra, hogy valaki azt mondja neki: szeretlek. Erre nem csupán a szegények, az elesettek, a betegek szorulnak rá, hanem minden ember, még az is, aki egészségesnek gondolja magát. De a máltai küldetésben különösen azokról az emberekről van szó, akik az élet peremére jutottak. Azokról, akik kiszolgáltatottak, leginkább nekik hiányzik a szeretet. Velük lenni, mellettük elköteleződni, ez a máltai küldetés, az egyetlen igaz válasz az ő életükre. A szeretet kockázata.”

Lackfi János: A hajlékkészítés zsoltára (részlet)

...odadőlsz amellé az árva fickó
mellé, és mindenféléket duruzsolsz
a fülébe, szédíted, hitegeted, mennyei
királysággal kábítod, ezerszer újrapörgeted
vele veszteségeit, és megsiratod mindet,
házat, hazát, asszonyt, állást, megbecsülést,
mi mindent lehet elveszteni, te jó ég,
mi mindent lehet megszerezni, te jó ég,
közben igazából csak szétpergő homok
marad kezünkben, és úgy vágyjuk közeledet,
Uram, te pedig megcsalsz minket,
heverészel úri kedvedben
a hidegben azzal az emberrel ott a padon,
és bennünk nincs elég bátorság,
hogy odaheveredjünk mellé,
hogy odaheveredjünk melléd.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Sajtóiroda

Magyar Kurír