A tárlat Esztergomból vándorolt Győrbe. A május 4-én a Keresztény Múzeumban megnyitott kiállítás védnökei Erdő Péter bíboros, prímás és Veres András győri megyéspüspök voltak.
A kiállítás képanyagának összeállításában és kivitelezésében a Keresztény Múzeum és Kontsek Ildikó, az esztergomi múzeum igazgatója segédkezett.
A hétfői győri megnyitón Pálfi Mária rendezvényszervező üdvözölte a Triangulum Galériában megjelenteket.
Kiemelte: „Jubileumi ünnepségre gyűltünk össze. Tíz éve, 2014 óta fényképekkel is szolgálja az olvasókat a Magyar Kurír katolikus hírportál. Ez a kiállítás időutazás, a két fotós, Merényi Zita és Lambert Attila jóvoltából. Tíz év munkájának csupán kis töredékét láthatjuk ezen a tárlaton, mely Esztergomból érkezett ide, Győrbe.”
Pálfi Mária röviden bemutatta két fotósunkat:
Merényi Zitáról munkatársai azt mondják, hogy az úton van otthon. A Sant’Egidio közösség elkötelezett tagjaként és magánemberként is a világ különböző pontjain keresi az önkéntes segítségnyújtás lehetőségét.
Fotói derűt, reményt és elfogadást, árnyékból a fény felé forduló emberarcokat örökítenek meg.
2015-ben mozgóképkultúra és médiaismeret szakon végzett Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán. Tanulmányai alatt ösztöndíjjal fél évet töltött Hollandiában, kommunikáció szakon. Ez a külföldön töltött fél év ösztönözte arra, hogy nyisson más kultúrák és a világ felé. Ezek az utak és a Magyar Kurírnál eltöltött tíz év rengeteg találkozásra adtak alkalmat, sokféle emberrel.
Lambert Attila fiatalkora óta foglalkozik fotózással: édesapja gépével kezdődött ez a „szerelem”. Kezdetben esküvőkön, céges rendezvényeken, koncerteken fényképezett. Egyházi kötődéséből fakadóan egyre több egyházi megbízást kapott, majd 2014-től a Magyar Kurír munkatársa lett. Számos ismert hazai és külföldi egyházi és világi személyről készített portrésorozatot.
Élete meghatározó élményei közé tartozik Ferenc pápa tavaly áprilisi háromnapos magyarországi látogatása, amelyen kiemelt fotósként vett részt. A fotózás mellett évtizedek óta zenél egyházi könnyűzenei formációkban.
Köszöntőbeszédében Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke kifejtette: a Triangulum Galéria termeiben a legkülönbözőbb művészeti ágak megmutatkoznak, de végignézve a fotókat, úgy érzi, lehet, hogy a legtöbb emóciót az átlagembernek mégis a fényképek adják. Már régi-régi elődeink is egy-egy rajzzal üzentek egymásnak, miután pedig megjelent a fotográfia tudománya, nagyon gyorsan elterjedt. Ma már mindenki fényképez, még a kisgyerekek is.
A művészet azonban ebben a műfajban is meg tud jelenni, amit bizonyítanak az itt látható fotók: észrevenni valami többet abban a látványban, amit a fotós megörökít, az tudás és művészet.
Ezért is öröm, hogy megnyílt ez a tárlat, és mi is itt lehetünk. Látjuk, hogy mennyire gazdag volt ez a tíz esztendő.”
A főpásztor felidézte: amikor 1998-ban megválasztották a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkárává, hozzá került a média és sajtó területe. Neumayer Katalin volt akkor a Magyar Kurír főszerkesztője: kőnyomatos újság volt, hetente egyszer jelent meg. Azon gondolkodtak, hogyan lehetne élénkebbé, frissebbé tenni az orgánumot, hiszen a hírek már akkor is gyorsan terjedtek, még ha nem is olyan szédítő ütemben, mint ma. Akkor vetődött fel az, hogy a Magyar Kurír jelenjen meg az interneten, és legyen a püspöki konferenciának egy olyan információs, viszonyítási alapú médiuma, amely segíti, hogy Egyházunk gyorsabban és többet tudjon kommunikálni. Az interneten már megjelenhettek fényképek is. Veres András megköszönte Kuzmányi István főszerkesztő-igazgatónak, hogy sikerült olyan munkatársakat találnia, akik kiválóan írnak és ugyanilyen minőségben fényképeznek, a Magyar Kurírt élénkké, vonzóvá, széppé tudják tenni.
A kiállított fotókon a szerző neve mellett az is szerepel, hogy mikor történt az esemény. Ez azért is üdvözlendő, mert így felkiálthatunk: „Jé, hát én is ott voltam!” Nagyon érdekes élményeket ébreszthetnek ezek a képek bennünk, illetve érzéseket, hogy mennyi minden vesz bennünket körül, és mennyi mindennek örülhetünk. Annyi szépség, jóság jelenik meg ezeken a képeken, hogy érdemes ezekkel odaállnunk mások elé, és megmutatnunk: a Krisztushoz való tartozásunk milyen gyönyörű értékeket jelent számunkra.
Megvan a lehetőségünk arra, hogy ezt a világot – amely sokszor lehangolja az embert a történéseivel – mégiscsak széppé tudjuk tenni, és azt az evangéliumi üzenetet, amit kaptunk, méltó módon tovább tudjuk adni.
Köszönöm a kiállítást, köszönöm az alkotóknak a fényképeket, és azt kívánom mindnyájuknak, hogy nézzék meg ezeket a képeket, és engedjék, hogy az érzelmek tovább vezessenek bennünket – mondta Veres András püspök.
– Biztos, hogy senki nem megy haza úgy, hogy legalább egy-két képet ne találna szépnek, vonzónak. Meséljék el barátaiknak, ismerőseiknek, hogy van egy nagyszerű fényképkiállítás, jöjjenek el, nézzék meg, éljék át ők is azt az élményt, amit ők átéltek a mai napon.”
A tárlatot Kuzmányi István, hírportálunk főszerkesztő-igazgatója nyitotta meg, az ő fejében született meg az ötlet, hogy a Magyar Kurír fotórovata létrejöttének 10. évfordulójára jubileumi kiállítást rendezzenek Merényi Zita és Lambert Attila képeiből. Megköszönte Veres András püspöknek, hogy befogadta a kiállítást, és azt is, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2014-ben nem kis anyagi áldozatot hozva igent mondott arra, hogy a Magyar Kurír felvegyen fotósokat.
Kuzmányi István felidézte: 1839 augusztusában született meg a fotográfia. Kezdetekben mindenki idegenkedett attól, hogy fényképen megörökítsék, ma pedig azt látjuk: majdnem mindenkinek van már Instagram-oldala, állandóan szelfizünk.
Amikor fényképet készítünk, megpróbáljuk valamiképpen megállítani az időt, picit megkarcolni az örökkévalóságot, még ha nem is mindig tudatosan tesszük ezt.
Ha körülnézünk a teremben, azt látjuk: az örökkévalóságnak készült képek is vannak, legyen szó pápalátogatásról, Könnyező Szűzanyáról, vagy éppen szociális tematikájú fotókról.
Hírportálunk főszerkesztőjének a két fotóművész, Merényi Zita és Lambert Attila elmúlt tízéves munkásságáról Babits Mihály verssorai jutottak eszébe: „Mindenik embernek a lelkében dal van, / és a saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek.”
Kuzmányi István kifejtette: „Zita és Attila szívében ott van az a dal, ami hiszem, hogy mindannyiunk szívében jelen van, és ez az, ami összeköthet bennünket ma este is”, és akkor is, amikor megnyitjuk a Magyar Kurír oldalát, hiszen ezt a kiállítást mintegy meghosszabbítva a honlapon és az Új Ember hasábjain is az ő fotóikkal találkozhatunk.
A főszerkesztő-igazgató a megnyitón arra is kitért, hogy aznap Szent Pio atyára is emlékeztünk. Jó rátekinteni az ő életére: a szentségkiszolgáltatás, a szentmise bemutatása, a szentgyónás életének középpontja volt. Ám ha elmegyünk San Giovanni Rotondo városába, ahol életének nagy részét töltötte, és ott is van eltemetve, azt látjuk: egy óriási kórházat is építtetett, a Szenvedések Enyhítésének Házát, hogy a gyógyítás így is „közelebb jöjjön hozzá”, a sokszor valóságos sebeket hordozó embereken keresztül. „Hiszem azt, hogy ha rátekintünk ezekre a képekre, a két fotóművésznek az alkotásaira, akkor ezt a dalt hallhatjuk meg, ami olyan szépen cseng az ő szívükben, és azt, hogy mindannyian hordozunk, kapunk és adunk is sebeket – fogalmazott Kuzmányi István. –
Ám ezeken a képeken azt láthatjuk, hogy az Egyház él, van missziós szerepe, és a szívünkben élő apró sebek tudnak gyógyulni – a képek és alkotóik, kollégáim művészi munkái által. Köszönet ezért nekik!”
Az ünnepélyes megnyitót a MAGnificat Zenekar előadása kísérte (Dolhai Attila – ének, Varga Mónika – ének, Lambert Attila – zongora).
A kiállítás képeit Pálfi Mária és Perger Gyula néprajzkutató, a Győri Egyházmegyei Gyűjteménykutató Központ munkatársa válogatta. Segítségükre voltak a Szent László Látogatóközpont munkatársai.
A tárlat október 20-áig látogatható, 10–18 óra között.
Fotó: Halász Gábor
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria