Derűsen, bizalommal éljük az életünket! – Erdő Péter a közös fővárosi és egyházmegyei Veni Sanctén

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságának (EKIF) tájékoztatása szerint az ünnepi szentmisén tíz egyházi intézményfenntartó harminc oktatási, nevelési intézményének összesen ötezer diákja, oktatója vett részt.

A tizenkilenc középiskolából hét az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, három a Szalézi Intézmény Fenntartó, egy-egy a Boldogasszony Iskolanővérek, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek, a Congregatio Jesu Szerzetesrend, a Piarista Rend Magyar Tartománya, a Zirci Ciszterci Apátság, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság, a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet és a Krisztus Légiója Kongregáció fenntartásában működik. A tizenegy általános iskola és óvodából tíz az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, egy a Szalézi Intézmény Fenntartó fenntartásában működik.

Erdő Péter szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Iskolások! Kedves Pedagógusok! Kedves Szülők!

1. Nagy Szent Gergely pápa emléknapja van. Új tanévet kezdünk állami és egyházi iskoláinkban egyaránt. Katolikus iskoláink közös tanévnyitóján a Szentlélek Úristen különleges segítségét kérjük az idei tanévhez. Ezért is nevezzük a tanévnyitó szentmisét Veni Sancténak, hiszen ilyenkor azt énekeljük: Jöjj, Szentlélek Úristen.

2. A mai evangéliumban Jézus is tanít, nem ugyan modern értelemben vett iskolában, de a názáreti zsinagógában. Márpedig a zsinagóga Krisztus korában, de később is inkább a Szentírás tanulmányozásának, mint a nagy liturgiáknak a színhelye volt. Nem templom, nem az áldozatbemutatás helye, hanem inkább iskola. Ezt őrizte meg a zsinagógák középkori elnevezése is, a sul vagy sül, ami éppen erre a sajátos feladatra utal. Ott és akkor, a názáreti zsinagógában Jézus volt a tanító, ő magyarázta Izaiás próféta szavait, amelyek a messiásról szóltak. A szent szakasz pedig úgy kezdődött, hogy „Az Úr lelke rajtam”. Hát ezért hívjuk mi is a Szentlelket segítségül minden tanév kezdetén.

3. Nagy Szent Gergely pápa napját az egyház régen március 12-én ünnepelte. Akkor alakult ki a Gergely-járás szokása. A tavaszi félévhez toborozták a tanítványokat és adományokat gyűjtöttek a tanító számára. Hogy mi köze volt Gergely pápának a tanítókhoz, arról vitatkozhatnak a történészek. Annyi bizonyos, hogy az 500-as évek végére már egész Nyugat-Európában, sőt magában Rómában is összeomlott az oktatás egész rendszere. Barbár idők voltak azok. A pápa arra kényszerült, hogy a legelemibb ismereteket is saját iskolában oktassa azoknak a fiataloknak, akik később az oltárnál szolgáltak. Ehhez meg kellett tanulni legalábbis írni-olvasni és énekelni. Ezért alapította meg Nagy Szent Gergely pápa a kántoriskolát. Nem a választék bővítésére, nem a kifinomult igények kielégítésére, hanem a legelemibb ismeretek átadására. A pápa maga még kitűnő műveket írt latinul, sőt görögül is kiválóan tudott, de nyitott szemmel járt a világban, helyesen mérte fel az őt körülvevő valóságot. Ő volt az, aki megtervezte az angolszászok keresztény hitre térítést. Ő támogatta a kolostori iskolák kifejlődését is.

4. Mire jó az iskola? Főleg arra, hogy a kultúrát közvetítse! Mire való a kultúra? Arra, hogy megmagyarázza, értelmes, kerek egészként rendezze be körülöttünk a világot. Szóval, hogy derűsen, bizalommal, értékes célokat kitűzve éljük az életünket. Végső soron arra jó, hogy boldogok legyünk. Az a kultúra, amit a katolikus iskolák átadnak, megmutatja, hogy a világ nem a véletlen szüleménye, hanem az Isten alkotása. Hogy értéke, értelme, célja van az életünknek. Hogy ebben az életben pedig szeretnünk kell egymást. Szóval beleállítja a mindennapjainkat a teljes valóság nagyobb összefüggésébe.

5. Ezzel a nagyobb összefüggéssel volt nekem bajom harmadik osztályos koromban. Az egyik osztálytársam kibírhatatlanul viselkedett az órán. Erre a tanár egy teljes órára bezárta az osztályt a terembe, egy órával később mehettünk haza. Mindenki haragudott arra, aki miatt a büntetést kaptuk. Ahogy tódultunk ki az iskola kapuján, könnyebb volt a lelkemnek, hogy rásózzak a táskámmal ennek a gyereknek a fejére. Éppen akkor léptünk ki a kapun. Arra persze nem gondoltam, hogy őt már türelmetlenül várja az iskola előtt az édesapja. Amint meglátta, hogy verem a fiát, szegénykét, rögtön odarohant és jól felpofozott. Hát igen, nem látta a nagyobb összefüggést. Én pedig örültem, hogy hazasomfordálhatok. Dehogy akartam én már magyarázkodni. Az a nagyobb összefüggés persze, amit a hitünk megmutat nekünk, nem ilyen egyszerű és nem arra való, hogy minket magunkat igazoljon. De arra igen, hogy a harag, a félelem vagy a bosszú érzése helyett szeretetet és okosságot tanítson nekünk.

Mert Isten világában élünk, érte tanulunk, érte élünk. Érte tudunk magunkon uralkodni és másoknak megbocsátani. Ő segít a tanulásban, Ő igazít el az életben. Ő legyen velünk az új tanév minden napján. Ámen.

* * *

A szentmise végén Erdő Péter bíboros kilenc igazgató részére ünnepélyesen átadta az intézményvezetői kinevezéseket.

Az ünnepi Veni Sanctén a zenei szolgálatot az új egyházi iskola, az ország egyetlen Prima Primissima díjas zenei intézménye, a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium adta, melyet Csonka Szabina Babett egyházzenész-karnagy vezetett.

Az olvasmányokat és könyörgéseket az új bajóti egyházi óvoda és az új budapesti zenei középiskola tanulói és vezetői olvasták fel. A rendezői feladatokat – az EKIF munkatársain kívül – a Pál Apostol Katolikus Általános Iskola és Gimnázium középiskolás diákjai és tanárai, valamint a bazilika munkatársai látták el.

A szentmisén jelen volt és együtt ünnepelt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír
(ki)