Egyházmegyei pasztorális megbeszélést tartottak Nyíregyházán

Az ülésen részt vett Palánki Ferenc megyéspüspök, Krakompreger Zoltán általános helynök, Fodor András püspöki helynök, Törő András püspöki irodaigazgató, a rétegpasztorációk referensei, egyházmegyés lelkipásztorok és civil munkatársak.

A tanácskozás témáit a főpásztor az alábbiakban jelölte meg: a szinódusi folyamat tapasztalatainak megosztása; a 2022-es év pasztorális programtervének elkészítése, érintve az egyházmegyei, rétegpasztorációs és a lelkiségi mozgalmak programjait; illetve közös gondolkodás a hosszú távú pasztorális terv előkészítéséről.

Palánki Ferenc köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy sok civil munkatárs bekapcsolódik az egyházmegyei pasztorális munkába. „Az Egyház két évezredes tapasztalata a szinodális út, amely azt jelenti, hogy együtt járjuk az életünk útját, segítjük egymást a hivatásunkon keresztül küldetésünk megélésében. Ferenc pápának a szinodális út meghirdetésével az volt a szándéka, hogy a hívek is érezzenek felelősséget az Egyház iránt, nem beszélhetnek róla kívülállókként, mert együtt alkotjuk a közösségét, valamint anyaszentegyház lévén úgy kell beszélnünk róla, mint édesanyánkról.

Ha együtt járjuk a közös utat, teljesítjük a küldetésünket, akkor egymást segítjük abban, hogy gyümölcsöt termő legyen az életünk, és az Egyház eleget tudjon tenni a missziós küldetésének” – fogalmazott a megyéspüspök.

Krakomperger Zoltán atya mint az Egyházmegyei Szinódusi Munkacsoport koordinátora a szinodális tapasztalatokról számolt be. A szinodalitás „az Egyházra, Isten Népére jellemző sajátos modus vivendi et operandi (létezési és cselekvési mód), amely az Egyház mint kommunió valóságát kinyilvánítja és valósággá teszi annak folyamatában, hogy az Egyház tagjai közösen járják útjukat, egybegyűlnek és tevékenyen részt vesznek evangelizációs küldetésében” (Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumetuma a szinodalitásról, 2018, 6) – Idézte a „szinódusi elv” fogalom meghatározását. Utalt a szinodalitás fogalmának alapvetésére is, amely megtalálható a II. Vatikáni Zsinat a Szent liturgiáról szóló liturgikus konstitúciójában, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójában és az ökumenizmusról szóló határozatában. Mindezek nagy hatást gyakoroltak a szinodalitás elvének zsinat utáni elterjesztésére, befogadására és fejlődésére – mondta Krakomperger Zoltán.

Eddig 27 plébániáról küldték be a szinódusi kérdőívek kiértékelését; a szinódusi munkacsoport várja a még hiányzó kiértékeléseket – mondta el Zoltán atya. Izelítőként a gyermekek egy-egy kérdésre adott válaszát is megosztotta a jelenlévőkkel, hangsúlyozva, ha a gyerekeket megfelelő, helyes motivációval ösztönözzük a részvételre, akkor a Szentlélek általuk is kinyilvánítja a szándékát, ahogyan ezt Szent Benedek a szerzetesi regulájában a fiatalabb bencés testvérekről meg is vallotta.

A felső tagozatosok azt kérdeznék Istentől, hogy hogy érzi magát; miért kedves az emberekkel, amikor keresztre feszítették Jézust; hogy élte meg a megaláztatást; miért nem tett ellene semmit; miért csak a zsidókhoz ment; miért nem jön hamar vissza; milyen a menny és a pokol, meddig fogunk élni…

Ehhez kapcsolódóan több jelenlévő is megerősítette, hogy nem gyakori a fiatalok megkérdezése, pedig őszinte, nyílt válaszadásuk segíthetne a pasztorális folyamatban is; a velük való párbeszéd, kommunikáció során fény derülhetne azokra a hitbeli hiányosságaikra is, amelyek orvoslása segíthetné őket a liturgia mélyebb megélésében. Ezen hiányosságok érintik a felnőtt testvéreinket is.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szerző: Kovács Ágnes

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír