Elhunyt Bodor György plébános

Bodor György 1958. február 8-án született Budapesten, Esztergomban szentelték pappá 1981. június 20-án. 1981–1983 között Balassagyarmaton a Don Bosco plébánián, 1983–1984 között Dorogon, 1984–1986 között Óbuda-Hegyvidéken, 1986–1989 között Herminamezőn, 1989-ben Bécsben, a Don Bosco plébánián, 1990-ben Vámosmikolán, 1990–1997 között Budapesten, a XIII. kerületi Árpád-házi Szent Margit plébánián volt káplán. Zugligeten 1997-tól volt plébános. A főegyházmegyében a papi hivatásgondozás referense volt 2005–2008 között.

Temetéséről a későbbiekben intézkednek.

*

A zugligeti centenáriumot ünneplő Szent Család-templom plébánosa a vele készült beszélgetésben a lelkipásztori szolgálatról így vallott:

Az utóbbi évtizedekben megváltozott a hívek gondolkodása. A rendszerváltás környékén azt hittük, az óriási hitbeli felbuzdulás, a megújulás időszaka érkezett el. Ez a remény aztán hamar szertefoszlott. Az emberek többségének manapság szinte soha semmire nincs ideje, míg korábban ez egyáltalán nem volt jellemző. Másrészt kinyílt a világ, rengeteg program kínálja magát. Ez az oka például annak, hogy a régebbi időkben népszerű farsangi bálunkat újabban már nem szoktuk megrendezni. A többség számára ez már csak a harmadik-negyedik farsangi mulatság volt, amin részt akartak venni, így évről évre egyre kevesebben jutottak el hozzánk.

Kinyílt a világ olyan szempontból is, hogy több külföldi munka- és tanulási lehetőség kínálja magát. Nekünk pedig alkalmazkodnunk kell a változásokhoz: el kell engedni, ami már nem működik, és arra koncentrálni, ami igényként jelentkezik.

Amiben a leginkább számítanak ránk a hívek manapság, az az, hogy tanácsokat kapjanak az életvitelükhöz, hogy életük érzékeny pontjain ott legyünk és szempontokat adjunk: segítsük őket keresztény vagy „a kereszténységhez közelítő” válaszokat találni a nehézségeikre.

Házasságok és családok hullanak szét körülöttünk, ezért az a legfontosabb feladatunk, hogy odafigyeljünk a családokra, mellettük álljunk – akkor is, ha már megtörtént a legrosszabb.

Ne akarjuk magunkat szentnek, feddhetetlennek beállítani: senki sem tökéletes, és nem az egészségeseknek van szükségük orvosra. Nem helyes, ha tökéletesnek hazudjuk magunkat, és elfordulunk azoktól, aki „elbuktak”.

Úgy tapasztaltam, hogy az emberek jelentős része a legalapvetőbb kérdésekben vár tőlünk eligazítást: például hogy miként lehet Istent megszólítani, vagy hogy mi a szeretet, hogyan lehet jól szeretni. Ezért a prédikációkban korszerű, és nem ötven-száz éves példákkal kell élni. A hívekkel pedig inkább párbeszédet kell folytatni, mint prédikálni nekik.

*

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki!

Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila

Magyar Kurír