Erdő Péter bíboros, főrelátor ismertette a „Vita utáni jelentést”

Az úgynevezett Vita utáni jelentés (Relatio post disceptationem) egybegyűjti a szinódusi atyák eddig elhangzott legfontosabb hozzászólásait, egyben a szinódusi záródokumentumok alapját képezi.

A Szentszék Sajtótermében október 13-án a délelőtti munkaülést követően, 13 órakor Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor, Luis Antonio Tagle manilai bíboros érsek, delegált elnök és Bruno Forte, Chieti-Vasto érseke sajtótájékoztatón ismertették a dokumentumot.

Délután fél 5-kor megkezdődött a munka a „circoli minori”-nak nevezett kis körökben, azaz munkacsoportokban, amelyek elkészítik a záródokumentum, a Relatio Synodi szövegtervezetét. Ezt október 16-án, csütörtökön olvassák fel a szinódusi aulában, október 18-án, szombaton pedig megszavazzák és átnyújtják a pápának. Szombat reggel teszik közzé a „Nuntius” nevű szinódusi üzenetet, amely a katolikusokhoz és a katolikus egyháztól távol állókhoz egyaránt szól.

Az Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor által bemutatott Relatio post disceptationem jelentés három vezérfonalat jelöl meg: figyelemmel kell kísérni azt a társadalmi-kulturális környezetet, amelyben a mai családok élnek; meg kell határozni a lelkipásztori irányvonalakat, és mindenekelőtt Krisztusra és „a család evangéliumára” kell szegezni tekintetünket.

A családot, amely fontos és értékes valóság, a maga összetettségében kell szemlélni a megváltozott életkörülményekből adódó nehézségekkel együtt, mint a háború, a terrorizmus, az elvándorlás, a munkanélküliség, a féktelen önzés, az érzelmek törékenysége.

A Krisztusra vetett tekintet megerősíti az egy férfi és egy nő közötti házasság felbonthatatlanságát, de lehetővé teszi, hogy a folyamatosság és az újdonság szempontjait is figyelembe vegyük a házasság valóságát illetően.

A fokozatosság legyen az az alapelv, amit az elvált házasfelek irányában alkalmaznak, a házasság nem tökéletes formáit is elfogadó távlatokban gondolkozva. Szükség van spirituális megkülönböztetésre az együttéléseket, a polgári házasságokat, valamint az elváltak és újraházasodottak helyzetét illetően. Az egyház feladata, hogy látható és szentségi határain túl is felismerje az isteni ige elhintett magvait. Az egyház tisztelettel fordul azok felé, akik nem teljes egészében és nem tökéletesen vesznek részt életében: megbecsüli ezeknek a híveknek az értékeit, ahelyett, hogy korlátaikra és hiányosságaikra összpontosítana.

A család körében végzett lelkipásztorkodásnak tehát új dimenzióra van szüksége, amely táplálja az érlelődő magvakat, mint például az olyan polgári házasságok esetében, amelyek szilárdak, amelyekben a házasfelek mélyen szeretik egymást, felelősek gyermekeikkel szemben, és amelyek eljuthatnak a házasság szentségi kötelékéig. A polgári együttélések gyakran nem a keresztény értékek elutasításának következményei, hanem gyakorlati jellegű választások, például egy állandó munkahely hiánya miatt.

A Vita utáni jelentés foglalkozik a legsürgetőbb lelkipásztori feladatokkal, amelyeket az egyes helyi egyházakban kell megvalósítani, mindig a pápával szeretetközösségben. A család evangéliumát nem azért kell hirdetnünk, hogy ítélkezzünk, hanem hogy meggyógyítsuk az emberi törékenységet.

A különélők, elváltak és újraházasodottak kérdését illetően Erdő Péter bíboros hangsúlyozta: nem lenne bölcs kizárólagos megoldásokra gondolni, amelyeket a „mindent vagy semmit” logikája sugall. A helyi egyházakban tovább kell folytatni a párbeszédet tisztelettel és szeretettel, minden sérült család esetében. Az igazságtalanul elhagyott házastársnak támaszt kell nyújtani, kerülni kell a kirekesztő magatartásokat, és oltalmazni kell a gyermekeket.

Az újraházasodott elváltak esetében a szentáldozáshoz való járulást illetően a jelentés felsorolja a szinóduson elhangzott legfőbb javaslatokat: meg kell őrizni a jelenlegi szentségi fegyelmet; nyitottabbnak kell lenni különleges, felbonthatatlan, megoldhatatlan esetekben, anélkül hogy újabb igazságtalanságokat vagy szenvedést okoznánk; vagy válasszuk a „bűnbánati” utat. Az esetleges szentségekhez való járulást előzze meg az egyházmegye püspökének felelősségével kísért bűnbánati folyamat, kifejezett elkötelezettséggel a gyermekek érdekében. Nem általánosan lenne szó a lehetőségről, hanem az egyes esetektől függően, a fokozatosság törvénye szerint, amely szem előtt tartja a bűnbeli és a kegyelembeli állapot közötti különbséget és az enyhítő körülményeket.

Nyitott marad még a „lelki áldozás” kérdése, amelyet jobban el kell mélyíteni teológiai szempontból. Nagyobb megfontolásra van szükség a vegyes házasságokat és azokat a súlyos problémákat illetően is, amelyek az ortodox egyházak eltérő házassági fegyelméhez kapcsolódnak.

A homoszexuális személyek esetében hangsúlyozták: az egyház legyen „befogadó otthon” számukra, de továbbra is szigorúan nemet mond az egyneműek házasságára és arra a nemzetközi szervezetek által gyakorolt nyomásra, amely társítja a pénzügyi segélyeket a genderelmélethez fűződő normatívákkal. Az egyház különleges figyelmet fordít az egynemű párokkal együtt élő gyermekekre, hangsúlyozva, hogy jogaikat mindig előtérbe kell helyezni.

A jelentésben központi helyet foglal el a nevelés kihívása, melynek terén az egyház fontos szerepet játszik a családok támogatásában. Végül Erdő Péter bíboros hangsúlyozta: a szinódusi párbeszéd a korlátlan szabadság és egymás kölcsönös meghallgatásának jegyében zajlott. Az idáig javasolt megfontolások még nem jelentenek döntéseket: a család témájában megkezdett út folytatódik a rendes, általános szinódussal, amelyre 2015 októberében kerül sor.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír