Szentséges Atya!
Hálás köszönetet mondunk azért, hogy apostoli látogatásra eljött hozzánk. Amikor péteri szolgálata elején arról beszélt, hogy az Egyháznak el kell mennie a perifériákra, a szívünkből szólt. Akkor püspöki karunk jegyzőkönyvben állapította meg, hogy mi, magyar katolikus közösség – mint sokan mások is – periféria vagyunk. Évszázadokig a városunkat átszelő Duna a Római Birodalom határa volt. Később a Frank Birodalom is eddig terjesztette ki a befolyását. Az Oszmán-Török Birodalom északi határvidéke voltunk itt, Európa szívében. A nyugati kereszténységnek is ezer éve a keleti határán élünk.
Köszönjük, Szentatya, hogy eljött hozzánk. Olyan néphez, akinek a nyelvéhez még hasonlót is nehéz találni az egész világon. Olyan néphez, amely ezer éve szeretettel ragaszkodik ahhoz a nyugati kereszténységhez, amelyről sokszor úgy érezte, hogy megfeledkezett róla.
Köszönjük, hogy eljött meglátogatni a szegényeket és a menekülteket. Azokat a menekülteket, akik innen, a szomszédból, Ukrajnából érkeztek. Köszönjük, hogy meglátogatta a szegényeket, a beteg gyermekeket, a fiatalokat, akik a legnagyobb kihívást és a legnagyobb lehetőséget jelentik Egyházunk számára. Köszönjük, hogy elhozta az irgalmasság és a gyöngéd szeretet örömhírét.
A Duna mentén élő népek megtanulták, hogy a nagy folyó nem csak határ, hanem ha bölcs hozzáértéssel hidakat építünk, akkor össze is köti a népeket, északon és délen, keleten és nyugaton. Ennek példája számunkra első keresztény királyunk, Szent István, akit ma a katolikus és az ortodox egyház egyaránt szentként tisztel, hiszen olyan időben hirdette Krisztust, amikor még teljes volt az egység Kelet és Nyugat egyházai között.
Köszönjük, Szentatya, hogy elhozta hozzánk a dialógus és a béke üzenetét, amely ma különösen is időszerű.
Isten bőséges áldását kérjük Szentséged személyére és szolgálatára! Kérjük, adja ránk apostoli áldását!
Fotó: Csapó József, Lambert Attila, Turjányi Tuzson
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria