Esküvő: a Szentlélek egyesítő ajándéka

A házasságkötés szertartásakor kevés, de hangsúlyos helyen említjük a Szentlelket. Ezek közül kiemelkedő a szertartást nyitó köszöntés és a nászáldás.

Bár többféle formát is alkalmazhatunk a násznép és a házasulandók köszöntésére, mégis illő, hogy az esküvőt Szent Pál áldásmondásával nyissuk: A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal (vö. 2Kor 13,13). Az Újszövetség görög szövege szerint a Lélek közösséget (koinonía) hoz létre közöttünk. Ő az egység Lelke, aki a békétlenség és a széthúzás ellen dolgozik, ha a közömbösség, az öntörvényűség és a hatalom ellenében helyet adunk neki a szívünkben.

Az egyesülés ajándék. Ősbizalom és feltétel nélküli elfogadottság, ráhagyatkozás, kölcsönös engedelmesség, közös akarat. Ebben a lelkületben részesít bennünket a Szentlélek, amikor lakást vesz bennünk.

A biztonságot ugyanis nem önmagamnak adom. Rajtam kívül van, Istenben, mégis bennünk és közöttünk.

A Lélek műve és ajándéka a házastársi egység. Ennek visszhangja az a fontos mondat, amit a házassági beleegyezés (consensus) kinyilvánítása után Máté evangéliumából idézünk: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” (Mt 19,6) Ezt pecsételi meg, hogy a házasság megáldása és a hűség jeleként kapott gyűrű viselése is a Szentháromság nevében történik.

A nászáldásban mindig azt kérjük, hogy a házasodók szívét gyújtsa lángra a Szentlélek ereje és kegyelme, s a Szentháromság hasonlóságára egy szív és egy lélek legyenek. Imádkozunk az Atyához, hogy „szereteted kiáradjon szívükbe” és „a te szereteted ajándékait osszák meg egymással”. Miben legyen ez láthatóvá? Abban, hogy „boldog házaséletük folyamán” „hűségesen kitartsanak a hitvesi szövetségben”, „tanújelét adják, hogy közöttük lakozol”, „érezzék, hogy mellettük állsz”.

A házasság a Szentlélek ajándéka, amit nyitottsággal érdemes fogadni, és ki kell bontani, fel kell használni, tettekre kell váltani, hogy a családi életben gyökeret verjen és gyümölcsöt is hozzon.

Fotó: Wikipédia (Jan van Eyck: Arnolfini házaspár – részlet, 1434)

Magyar Kurír