Fabio atya visszavette a fehér köpenyt, hogy gyógyítsa a koronavírusos betegeket

A 48 éves pap úgy döntött, beáll dolgozni azok mellé, akik hetek óta erejüket megfeszítve küzdenek a betegekért. Késői papi hivatás az övé: 1997-től dolgozott tíz éven át belgyógyászként a legnanói kórházban, ahol a sürgősségi osztályon is tapasztalatot szerzett. 2014-ben, 42 éves korában lett pap, először Somma Lombardo és Mezzana oratóriumaiban szolgált, majd Gallarate településen a Szent Kristóf-templom plébánosa lett.

Most azonban ismét fehér orvosi köpenyt vett magára. Úgy érzi, a jelenlegi helyzetben erre kapott hívást az Úrtól, és most időszakosan így folytatja küldetését, ami a testvérek szolgálata. Szakma és hivatás egyesül abban, hogy gyógyítja a betegeket az intenzív osztályon és közben áldást kér rájuk, segíti a légzésüket, miközben Istenhez fohászkodik, hogy mihamarabb levehessék őket a gépekről, s közben kollégáival az új lélegeztetőgépek érkezésére várnak. Ma ebben egyesül számára Isten és a felebarát szeretete, a végtelen iránti vágy és a konkrét segítségnyújtás vágya.

A Busto Arsizióban található kórház az utóbbi hetekben a COVID-19 elleni küzdelem egyik központjává vált. Ide küldik a betegeket a vörös zónákból, az olyan helyekről, mint Bergamo, ahol az egészségügyi intézményeket az összeomlás fenyegeti. Most, amikor a nyilvános szentmisék bemutatását felfüggesztették, a hittanórák szünetelnek, a vírussal fertőzött betegek azok a lelkek, akiket Fabio Stevenazzi szolgál, ők lettek az „új plébániája”.

„Lehet, hogy kicsit már berozsdásodtam, de érzem, hogy még tudok mit adni. Talán azzal is, hogy másokat is megmozdítok, hogy tegyenek hasonlóképpen, még ha érthető módon félnek is” – írta Fabio atya a milánói egyházmegye honlapján. A döntés akkor kezdett érlelődni benne, amikor az újságban olvasta, hogy volt kollégái, akikkel együtt tanult Paviában orvostudományt, önkéntesként az elsőként fertőzött Codognóba mentek segíteni. Egyébként sem hagyott fel teljesen eredeti szakmájával, nyaranta a padovai Cuamm nevű humanitárius szervezettel Afrikában gyógyít gyerekeket, legutóbb Etiópiában és Tanzániában járt.

Amikor elöljáróival megosztotta vágyát, beleegyeztek. Elküldte önéletrajzát a gallaratei kórház egyik főorvosának, aki a plébániájához tartozik. A humán erőforrásokkal foglalkozó részleg Busto Arsizióba osztotta be, ott volt rá a legnagyobb szükség. Elküldte a diplomáját, minden szükséges dokumentumot, ami belgyógyászati specializációját igazolja.

„Jó munkát! Szükségünk van imádságra, erőre és bátorságra. Az Úr őrizzen meg minket egészségben, kitartásban és jókedvben!” – így búcsúzott a hívektől. A kórházi szolgálat idején, március 16-tól elszigetelten él majd a plébánia egy erre kijelölt részében, egyedül mutat be szentmisét, hiszen paradox módon ezekben a drámai napokban szeretni a felebarátainkat azt jelenti, hogy távolságot tartunk tőlük.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Famiglicristiana.it

Fotó: Famiglicristiana.it; Avvenire.it

Magyar Kurír