Ferenc pápa az ápolókhoz: Ne feledkezzetek meg a simogatás orvosságáról

A szövetség, melynek több mint négyszázezer tagja van Olaszország-szerte, a napokban tartotta első országos kongresszusát Rómában. A VI. Pál teremben lezajlott audiencián hatezer-ötszázan vettek részt.

A Szentatya beszéde elején leszögezte: Az ápolók, asszisztensek szerepe pótolhatatlan a betegek ellátásában. Közvetlen és folyamatos kapcsolatban állnak a páciensekkel, nap mint nap gondozzák őket, meghallgatják szükségleteiket, ápolják testüket. Az ápolók nemzetközi etikai kódexe négy alapfeladatot határoz meg: előmozdítani az egészséget, megelőzni a betegséget, gyógyítani és enyhíteni a fájdalmat. Legyen a kezelés megelőző, rehabilitáló vagy palliatív, az mindig magas szintű szakmai felkészültséget és folyamatos továbbképzést igényel az ápolóktól, és megköveteli tőlük, hogy lépést tartsanak a technológia és a szakma fejlődésével.

Az ápolók szakértelme azonban nemcsak a konkrét ellátásban nyilvánul meg, hanem talán még inkább az emberi kapcsolatokban. Ők állnak kapcsolatban az orvosokkal, a betegekkel és a hozzátartozókkal a kórházakban, intézetekben, az otthonokban; figyelmet, hozzáértést és vigaszt nyújtva mindenkinek. A betegek lehetnek férfiak és nők, az élet különböző szakaszában a születéstől a halálig, és minden egyes helyzet egyedi. Ezért nem elég egy protokollt követni, hanem mérlegelni kell az adott helyzetben, és minden egyes emberre külön oda kell figyelni. Ez teszi az ápolói hivatást valódi küldetéssé – mutatott rá a pápa –, s az ápolókat az emberség szakértőivé, akik humánusabbá teszik a figyelmetlen társadalmat, mely gyakran a peremre szorítja a gyengébbeket, és csak azokkal törődik, akiket hasznosnak ítél.

Ferenc pápa arra buzdította az ápolókat, egészségügyi dolgozókat és védőnőket, hogy legyenek az emberi élet és méltóság védelmének előmozdítói. Ismerjék föl a tudomány korlátait, aminek soha nem szabad háttérbe szorítania az emberi méltóságot. Vegyék észre, amikor a betegek – még ha kimondatlanul is – spiritualitásra, vallási segítségre vágynak. Ez ugyanis sokuknál hozzájárul az élet értelmének és a lelki békének a megtalálásához, mely még a betegségből való felépülésnél is sürgetőbb szükséglet.

Az Egyház a betegekben Jézust látja, aki azonosul velük, amikor azt mondja: „Beteg voltam és meglátogattatok” (Mt 25,36). Jézus egész működése során közel volt a betegekhez, szeretettel fordult feléjük és sokukat meggyógyította – emlékeztetett a Szentatya. – A leprástól sem húzódott el, bár a mózesi törvény a lakott településektől távolra űzte őket. Ő azonban a törvény szívét, lényegét nézte, mely a felebaráti szeretetben foglalható össze. Megérinti a leprást, lecsökkentve a kettejüket elválasztó távolságot, és ezzel a beteg már nem kirekesztett többé az emberi közösségből, és egy egyszerű gesztus által megérzi Isten közelségét. Jézus így nemcsak testben gyógyítja meg, hanem eléri a szívét is, mert a leprás megérzi, hogy szeretik.

A pápa ezzel a kéréssel fordult az ápolókhoz: „Ne feledkezzetek meg a simogatás orvosságáról, ez nagyon fontos! Egy simogatás, egy mosoly sokat jelent a betegnek. Egyszerű gesztus, de fölemeli őt, hogy ne érezze egyedül magát, közel hozza a gyógyulást, személynek és nem számnak érzi magát. Ezt ne feledjétek!” A betegek megértéséhez vezető kulcs a gyöngédség.

A fizikai leterheltség, a megerőltető műszakok felőrölhetik a dolgozókat – folytatta Ferenc pápa, és arra biztatott, vigyázzanak az ápolók, óvják magukat a kiégéstől; a betegek pedig ne vegyék készpénznek a törődést, ők is figyeljenek az ápolókra – kérjenek, ne követeljenek!

A Szentatya végül megosztott egy személyes emléket. Húszéves korában egy ápolónő megmentette az életét. Egy olasz domonkos rendi apáca gondozta őt Argentínában, amikor a halálán volt. A nővér vitába szállt az orvosokkal, mondván: nem jó, nem elégséges az ellátás, amit adnak neki – és ennek köszönhetően ő életben maradt. „Köszönöm, nagyon köszönöm neki! Szeretném megnevezni most előttetek: Cornelia Caraglio nővérről van szó. Ő egy kiváló, bátor nő, aki még az orvosokkal is vitába mert szállni. Alázatos volt, de meggyőződéssel cselekedett. Ti is sok-sok életet mentetek meg, mert ott vagytok az emberekkel egész nap, és látjátok, mi történik a betegekkel. Köszönet érte!” 

A pápa végül Isten áldását kérte az ápolókra.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír