Ferenc pápa: Az olimpia legyen az egyetemes testvériség jele!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnapi liturgia evangéliuma a kenyerek és halak megszaporításának híres epizódját mondja el, amikor Jézus mintegy ötezer embert lakatott jól, akik azért mentek hozzá, hogy hallgassák őt (vö. Jn 6,1–15). Érdekes látni, hogyan történik ez a csodatétel: Jézus nem a semmiből teremti a kenyereket és a halakat, hanem azt használja fel, amit a tanítványok hoznak neki. Egyikük azt mondja: „Van itt egy fiú, akinél öt árpakenyér és két hal van, de mi ez ennyi embernek?” (Jn 6,9). Kevés, semmi, de Jézusnak elég.

Most próbáljuk magunkat annak a fiúnak a helyébe képzelni! A tanítványok megkérik, hogy ossza meg minden ennivalóját. Ez egy értelmetlen, sőt igazságtalan kérésnek tűnik. Miért fosztanak meg egy embert, pláne egy fiút attól, amit otthonról hozott, és amit joga van megtartani magának? Miért veszik el egy embertől azt, ami úgysem elég ahhoz, hogy mindenkit megetessenek? Emberileg ez logikátlan. De Istennek nem.

Épp ellenkezőleg, ennek a kis ingyenes s ezért hősies ajándéknak köszönhetően tud Jézus mindenkit jóllakatni. Ez fontos tanítás számunkra. Azt üzeni nekünk, hogy

az Úr sokat tud tenni azzal a kevéssel, amit a rendelkezésére bocsátunk. Jó lenne mindennap megkérdezni magunktól: „Ma mit hozok Jézusnak?”

Ő sokat tud tenni egy-egy imánkkal, mások iránti jótékony szeretetünk egy-egy gesztusával, sőt az ő irgalmasságába ajánlott egy-egy nyomorúságunkkal is. Odaadjuk kicsiny dolgainkat Jézusnak, ő pedig csodákat művel velük. Isten szeret így cselekedni: nagy dolgokat tesz kicsiny, ingyenes dolgokból.

A Biblia minden nagy főszereplője – Ábrahámtól Márián át a mai fiúig – a kicsinységnek és az ajándéknak ezt a logikáját mutatja. Az ajándékozás logikája annyira különbözik a mi logikánktól! Mi megpróbáljuk felhalmozni és gyarapítani azt, amink van; Jézus ezzel szemben arra kér minket, hogy adjunk, hogy csökkentsük.

Mi szeretünk hozzáadni, szeretjük az összeadásokat; Jézus a kivonásokat szereti, elvenni valamit, hogy másoknak adjuk.

Mi szaporítani akarunk magunknak; Jézus azt értékeli, ha megosztunk másokkal, ha osztozunk. Érdekes, hogy az evangéliumokban a kenyérszaporításról szóló beszámolókban sosem fordul elő a „szaporít” ige. Sőt, a használt igék ellenkező előjelűek: „megtör”, „ad”, „szétoszt” (vö. Jn 6,11; Mt 14,19; Mk 6,41; Lk 9,16). A „szaporít”, „megsokszoroz” igét viszont nem használják.

Az igazi csoda – Jézus szerint – nem a dicsekvést és hatalmat eredményező szaporítás, hanem a megosztás, az osztozás, amely növeli a szeretetet, és lehetővé teszi Isten számára, hogy csodákat tegyen.

Próbáljunk többet osztozni, próbáljuk ki ezt az utat, amelyet Jézus tanít nekünk!

A javak megsokszorozódása ma sem oldja meg a problémákat igazságos elosztás nélkül. Az éhezés tragédiája jut eszünkbe, mely különösen a legkisebb gyermekeket érinti. Számítások szerint – hivatalosan –

naponta mintegy hétezer öt év alatti gyermek hal meg a világon alultápláltság miatt, mert nem ehetnek annyit, hogy életben maradjanak. Ilyen botrányokkal szemben Jézus hozzánk is felhívást intéz,

hasonlót, mint amilyet valószínűleg az a fiú kapott az evangéliumban, akinek nincs neve, és akiben mindannyian magunkat láthatjuk: „Add oda bátran azt a keveset, amid van, a képességeidet, a javaidat, bocsásd Jézus és testvéreid rendelkezésére! Ne félj, semmi sem fog elveszni, mert ha megosztod, Isten megsokszorozza. Űzd el a hamis szerénységet, mely abból fakad, hogy alkalmatlannak érzed magad! Bízz magadban! Higgy a szeretetben, higgy a szolgálat hatalmában, higgy az ingyenesség erejében!”

Szűz Mária, aki igennel válaszolt Isten példátlan ajánlatára, segítsen, hogy megnyissuk szívünket az Úr kérései és mások szükségletei előtt!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Nemrég fejeződött be a nagyszülők és idősek első világnapja alkalmából mondott szentmise. Tapsoljuk meg a nagyszülőket, az összes nagyszülőt! Nagyszülők és unokák, fiatalok és idősek együtt mutatták meg az Egyház egyik szép arcát, és mutatták meg a generációk közötti szövetséget. Arra kérlek benneteket, hogy minden közösségben ünnepeljétek meg ezt a napot, és látogassátok meg a nagyszülőket és az időseket, azokat, akik a legmagányosabbak, hogy átadjátok nekik üzenetemet, melyet Jézus ígérete ihletett: „Mindennap veled vagyok!” Kérem az Urat, hogy ez az ünnep segítsen bennünket, idősebbeket abban, hogy válaszolni tudjunk az ő hívására ebben az életszakaszban, és megmutassuk a társadalomnak a nagyszülők és idősek jelenlétének értékét, különösen ebben a „használd és dobd el” kultúrában. A nagyszülőknek szükségük van a fiatalokra, a fiataloknak pedig a nagyszülőkre: beszélniük kell egymással, találkozniuk kell!

A nagyszülőknél van a történelem nedve, mely felszüremkedik és erőt ad a növekvő fának.

Eszembe jut – azt hiszem, egyszer már idéztem – az egyik költő [Francisco Luis Bernárdez] mondata: „A virágpompa, melyben a fa tündököl, abból születik, amit alatta rejt a föld.” A fiatalok és nagyszüleik közötti párbeszéd nélkül a történelem nem halad előre, az élet nem halad előre: ezt újra el kell kezdenünk, kultúránknak válaszolnia kell erre a kihívásra! A nagyszülőknek joguk van álmodni, amikor a fiatalokra néznek, a fiataloknak pedig joguk van a prófétai bátorsághoz, megkapva nagyszüleiktől az életnedvet. Kérem, tegyétek meg ezt: találkozzanak a nagyszülők és a fiatalok, beszélgessenek, társalogjanak! Ez mindenkit boldoggá fog tenni.

Az elmúlt napokban özönvízszerű esőzések sújtották Csengcsou városát és Henan tartományt Kínában, és pusztító áradásokat okoztak. Imádkozom az áldozatokért és családjaikért, és szeretném kifejezni együttérzésemet és szolidaritásomat mindazokkal, akik ettől a szerencsétlenségtől szenvednek.

Pénteken elkezdődtek a harminckettedik olimpiai játékok Tokióban. A világjárvány idején ezek a játékok legyenek a remény jelei, az egyetemes testvériség jelei az egészséges versengés zászlaja alatt. Isten áldja meg a szervezőket, a sportolókat és mindazokat, akik a sport e nagy ünnepéért dolgoznak!

Szeretettel köszöntelek benneteket, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a rovigói nagyszülők csoportját – köszönöm, hogy eljöttetek! –, az albineai fiatalokat – akik végigjárták a Via Francigenát Emíliából Rómába –, valamint a „Róma Főváros Rally” résztvevőit. Üdvözlöm a Cenacolo közösséget is.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra! Gratulálok a végleges jóváhagyáshoz, nektek, a Szeplőtelen Szűz Mária-plébániához tartozó fiataloknak!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír