Ferenc pápa új motu propriója: nők is lehetnek lektorok és akolitusok

Ferenc pápa e rendelkezéssel megváltoztatja a kánonjogi kódexet, intézményessé téve azt, ami a gyakorlatban már egyébként is történik: a világi nők részt vehetnek az Ige és az oltár szolgálatában. Ferenc pápa döntését Luis F. Ladaria bíborosnak, a Hittani Kongregáció prefektusának címzett levelében fejti ki.

Ferenc pápa motu propriója elrendeli, hogy a nők is állandó, intézményesített formában  részt vehetnek a lektorátus és az akolitátus liturgikus szolgálatában. Maga a tény, hogy liturgikus szertartások során nők olvassák fel Isten Szavát, vagy végeznek ministránsszolgálatot az oltárnál, vagy áldoztatóként működnek közre a szentáldozáskor, természetesen nem új keletű dolog, minthogy ez ma már a világ számos egyházi közösségében a püspökök által engedélyezett gyakorlatnak számít. Mostanáig azonban mindez érvényes intézményi felhatalmazás nélkül zajlott, eltekintve Szent VI. Pál pápa rendelkezésétől, aki 1972-ben az úgynevezett „kisebb rendek” megszüntetésekor úgy döntött, hogy továbbra is csak férfiak számára legyenek hozzáférhetők ezek az egyházi szolgálatok. Azokat ugyanis akkor úgy tekintette mint „előkészítést a lehetséges papszenteléshez”. Most azonban

Ferenc pápa, tekintetbe véve a legutóbbi püspöki szinódusok során felmerült észrevételeket, hivatalossá és intézményessé akarta tenni a nők oltár körüli szolgálatát.

Az Urunk keresztsége napján megjelent motu proprio módosítja a Kánonjogi Kódex 230. kánonjának első paragrafusát, melyben a pápa megállapítja, hogy a nők hozzáférhetnek ezekhez a szolgálatokhoz, mely felhatalmazást liturgikus szertartás keretében nyerik el, intézményesítve szolgálatukat. Ferenc pápa megjegyzi, hogy be akarta fogadni a különféle szinódusi összejöveteleken felmerült ajánlásokat, jelezve: „Az utóbbi években eljutottunk egy olyan tanfejlődéshez, amely rávilágított arra, hogy az Egyház által létrehozott szolgálatok alapja a megkereszteltség közös állapotában, a keresztség szentségében elnyert királyi papságban gyökerezik.” Éppen ezért

kéri a pápa, hogy ezeket a szolgálatokat laikus, világi szolgálatnak ismerjük el, melyek lényegileg különböznek a papi rend szolgálatától, amit a papság szentségével nyernek el.

A kánon új megfogalmazása így hangzik: „Azok a laikusok, akik rendelkeznek a püspöki konferencia által megszabott életkorral és megkívánt képességekkel, meghatározott liturgikus szertartás révén állandó jelleggel rendelhetők a felolvasók és az akolitusok szolgálatára.” Éppen ezért a kódex szövege a világiakra vonatkozó „férfi” megjelölést eltörölte.

A motu proprióhoz Ferenc pápa a Hittani Kongregáció prefektusának, Luis Ladaria bíborosnak címzett levelet csatolt, amelyben elmagyarázza döntésének teológiai szempontjait. A pápa szerint

a II. vatikáni zsinat által hozott megújulás távlatában napjaink egyre sürgetőbb feladata, hogy újra felfedezzük az Egyházban a megkereszteltek közös felelősségét, különös tekintettel a világiak küldetésére”.

Hivatkozik a levél a pánamazóniai szinódus záródokumentumára, mely szerint „sürgető feladat az egész Egyház számára, hogy a különféle helyzetekben támogassák a férfiakra és nőkre bízható szolgálatokat. A megkeresztelt férfiak és nők egyházát kell erősíteni, a keresztségben nyert méltóságuk tudatosságának és szolgálatuknak a támogatásával”.

Ferenc pápa Ladaria bíboroshoz intézett levelében utal Szent II. János Pál pápa szavaira, aki szerint „a szolgálati papság tekintetében az Egyház semmilyen módon nem rendelkezik azzal a képességgel (facultas), hogy a papi rend szentségét a nőknek adja”, majd hozzáteszi, hogy „ellenben a nem papi szolgálatok számára ma lehetségesnek és alkalmasnak tűnik e fenntartás meghaladása”. A pápa elmagyarázza továbbá, hogy „a lektorátus és akolitátus szolgálatának hozzáférhetővé tétele mindkét nem számára, a keresztségben nyert papi küldetés jegyében, gyarapítja értékes hozzájárulásuk elismerését, amit már régóta sok világi hívő, köztük számos nő nyújt az Egyház élete és küldetése számára”. Ferenc pápa végül megállapítja, hogy „e szolgálatok átadása a nőknek, püspöki megbízatás formájában, nyilvános elismerésüket jelenti, és hatékonyabbá teszi mindenki részvételét az Egyház evangelizációs munkájában”.

A mostani rendelkezésre elmélyült teológiai reflexió után kerül sor.

A zsinat utáni teológia valójában újra felfedezte a lektorátus és az akolitátus jelentőségét nemcsak a szolgálati papság, hanem mindenekelőtt a keresztség vonatkozásában.

Ezek a szolgálatok a kétféle papság közötti kölcsönös együttműködés dinamikájában valósulnak meg, és egyre inkább rávilágítottak valódi „laikus-világi” jellegükre, amely az összes megkeresztelt közös papi szolgálatához kapcsolódik.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír