Ferenc pápa üzenete az elvándorlók és menekültek világnapjára

Kedves Testvérek!

„A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (Lev 19,34)

Pápaságom első éveiben ismételten kifejezésre juttattam különleges aggodalmamat számos migráns és menekült szomorú helyzete miatt, akik háborúk, üldözések, természeti katasztrófák és szegénység elől menekülnek. Kétségtelenül az „idők jeleiről” van szó, melyeket megpróbáltam elolvasni, a Szentlélek világosságát kérve, a Lampedusa szigetén 2013. július 8-án tett látogatásomtól fogva. Az Átfogó Emberi Fejlődés új dikasztériumának alapításával egy különleges tagozatot akartam létrehozni, egyelőre („ad tempus”) saját irányításom alatt, mely kifejezésre juttatja az Egyház gondoskodását a migránsok, a kitelepítettek, a menekültek és az emberkereskedelem áldozatai iránt.

Minden idegen, aki az ajtónkon kopogtat, alkalom a Jézus Krisztussal való találkozásra, aki azonosul minden kor befogadott vagy elutasított jövevényével (vö. Mt 25,35.43). Az Úr az Egyház anyai szeretetére bízza az összes emberi lényt, aki saját hazája elhagyására kényszerül egy jobb jövő kereséséért. (vö. XII. Piusz, Exsul Familia apostoli konstitúció, Tit. I, I.) Ennek a gondoskodásnak konkrétan ki kell fejeződnie a migrációs tapasztalat minden állomásán: az indulástól az utazásig, a megérkezéstől a visszatérésig. Ez nagy felelősség, amit az Egyház megoszt minden hívővel és minden jóakaratú férfival és nővel, akik arra kaptak meghívást, hogy a jelenkor migrációi által teremtett számos kihívásra válaszoljanak nagylelkűen, serényen, bölcsen, előrelátóan, mindenki saját lehetőségei szerint.

E tekintetben szeretném leszögezni, hogy „közös válaszunkat négy olyan ige körül lehet taglalni, melyek az Egyház tanításának alapelveire épülnek”. (Beszéd a „Elvándorlás és béke” Nemzetközi Fórum résztvevőihez, 2017. február 21.)

Figyelembe véve a jelenlegi állapotokat, a befogadni ige mindenekelőtt azt jelenti, hogy a migránsoknak és menekülteknek a biztos és törvényes belépés legtágasabb lehetőségeit nyújtjuk a célországokban. Ebben az értelemben konkrét elköteleződés kívánatos humanitárius vízumok fokozottabb és egyszerűsített engedélyezésére és a családegyesítésre. Egyidejűleg azt kívánom, hogy mind több ország alkalmazzon magán és közösségi támogatói programokat és nyissanak meg humanitárius folyosókat a legsérülékenyebb menekültek számára. Hasznos lenne ezen kívül különleges ideiglenes vízumok előirányozása olyan személyeknek, akik a konfliktusok elől a szomszédos országokba menekülnek. Nem megfelelő megoldás a migránsok és menekültek kollektív és önkényes kiutasítása, főként amikor azt olyan országok felé foganatosítják, melyek nem tudják biztosítani az emberi személy méltóságának és az alapvető jogoknak a tiszteletben tartását. (vö. A Szentszék állandó ENSZ-megfigyelőjének felszólalása a Biztonsági Tanács ülésén, 2013. november 26.) Újból aláhúzom a migránsoknak és menekülteknek nyújtandó segítség szempontjából az első megfelelő és tisztességes elhelyezés fontosságát. „A migránsok szétosztásának befogadási programjai, amelyeket néhány helyen már bevezettek, úgy tűnik ellenben, hogy megkönnyítik a személyes találkozást, jobb szolgálatokat tesznek lehetővé és jobban garantálják a sikert”. (Beszéd a „Elvándorlás és béke” Nemzetközi Fórum résztvevőihez, 2017. február 21.) Az emberi személy központi szerepének alapelve, melyet szeretett elődöm, XVI. Benedek szilárdan leszögezett (vö. XVI. Benedek, Caritas in veritate enciklika, 47.), arra kötelez bennünket, hogy a személyi biztonságot mindig a nemzeti biztonság elé helyezzük. Ebből következik annak a szükségessége, hogy a határellenőrzések kinevezett személyzetét megfelelően kell kiképezni. A migránsok, a menedékjogot kérők és a menekültek körülményei feltételezik, hogy garantálják személyes biztonságukat és az alapellátáshoz való hozzájutást. Minden személy alapvető méltósága jegyében az őrizetbe vétellel szemben szükséges erőfeszítéseket tenni alternatív megoldások előnyben részesítésével azok számára, akik engedély nélkül lépnek be egy ország területére. (vö. A Szentszék állandó ENSZ-megfigyelőjének felszólalása az Emberi Jogi Tanács XX. ülésén, 2012. június 22.)

A második ige, a védelmezni, intézkedések egész sorára tagolódik, a migránsok és menekültek jogainak és méltóságának védelmében, függetlenül a migrációs státuszuktól. (vö. XVI. Benedek, Caritas in veritate enciklika, 62.) Ez a védelem a saját hazában kezdődik, biztos és elismert információk felajánlásából áll az indulás előtt, továbbá az illegális beszervezés gyakorlatától való megoltalmazástól. (vö. Elvándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsa, Erga migrantes caritas Christi, 6.) Ezt tovább kellene folytatni, amennyiben lehetséges a migrálás földjén is, biztosítva a migránsoknak a megfelelő konzuli segítséget, a jogot személyi dokumentumaik megtartására, méltányos hozzáférést az igazságossághoz, személyes bankszámla nyitásának a lehetőségét, és a minimális megélhetés garanciáját. Ha megfelelően felismerik és értékelik a migránsok, a menedékjogot kérők és a menekültek képességeit és szaktudását, akkor ők a befogadó ország számára valóságos erőforrást jelentenek. (vö. XVI. Benedek, Beszéd a Migránsok és Menekültek lelkipásztorkodása VI. világkongresszusának résztvevőihez, 2009. november 9.) Ennélfogva kívánom, hogy személyi méltóságuk tiszteletben tartásával, kapják meg a szabad mozgás lehetőségét a befogadó országban, kapjanak munkalehetőséget és szabad hozzájutást a kommunikációs eszközökhöz. Azok számára, akik vissza akarnak térni a hazájukba, hangsúlyozom annak a lehetőségét, hogy fejlesszenek programokat munkahelyi és társadalmi beilleszkedésük számára. A gyermekjogokról szóló nemzetközi megegyezés képezi egyetemes jogi alapját a kiskorú migránsok védelmének. Migráns státuszuk alapján kerülni kell személyi szabadságuk bármiféle korlátozását, miközben biztosítani kell számukra az elemi és középfokú oktatást. Hasonlóképpen szükséges biztosítani nekik a szabályos maradandó ott-tartózkodást a nagykorúság elérésig, valamint a tanulmányok folytatásának a lehetőségét. A kíséret nélküli vagy családjaiktól elkülönített kiskorúak számára fontos az ideiglenes őrzésük vagy gyermekelhelyezésük programjairól gondoskodni. (vö. Üzenet a migránsok és menekültek 2010-as világnapjára; A Szentszék állandó ENSZ-megfigyelőjének felszólalása az Emberi Jogi Tanács a migránsok emberi jogairól XXVI. rendes ülésén, 2014. június 13.) Az állampolgárságra vonatkozó általános jog tiszteletben tartásával ismerjék el és okmánnyal igazolják minden kisfiú és kislány állampolgárságát, megszületésük pillanatában. Az állampolgárság nélküliség, amelynek gyakorta részesei migránsok és menekültek, egyszerűen elkerülhető az „állampolgárságról szóló törvénykezés révén, a nemzetközi jog alapelveinek megfelelően”. (Elvándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsa és Cor Unum Pápai Tanács, Befogadni Krisztust a menekültekben és a gyökértelenné vált emberekben, 2013, 70.) A migráns státusz számára nem kellene korlátozni a nemzeti egészségügyi ellátáshoz és a nyugdíjrendszerhez való hozzájutást, miként hazatelepülés esetén a hozzájárulásuk átutalását sem.

A harmadik, az előmozdítani ige lényegileg törekvést jelent arra, hogy az összes migráns és menekült, miként az őket befogadó közösségek számára olyan körülményeket teremtsenek, hogy olyan emberként tudják megvalósítani magukat minden szempontból, mint akik a Teremtőtől akart emberiséget alkotják. (vö. VI. Pál, Populorum progressio enciklika, 14.) Ezen dimenziók között el kell ismerni a vallásos mivolt igaz értékét, biztosítva minden külföldi számára az adott ország területén a vallás szabad megvallását és gyakorlását. Sok migráns és menekült rendelkezik szaktudással, amit megfelelő igazolással kell elismerni és értékelni. „Minthogy az emberi munka, természeténél fogva a népek egyesítésére irányul” (II. János Pál, Centesimus annus enciklika, 27.), arra buzdítok mindenkit, hogy törekedjen a migránsok és menekültek társadalmi és foglalkozási beilleszkedésének az előmozdítására, biztosítva mindenkinek, beleértve a menedékjogot kérőket, a munkalehetőséget, nyelvi és állampolgársági tanfolyamokat, továbbá megfelelő információt az anyanyelvükön. A kiskorú migránsok esetében a munkatevékenységbe való bevonásuk olyan rendszabályozást igényel, mely megelőzi a normális növekedésükkel szembeni visszaéléseket és fenyegetéseket. 2006-ban XVI. Benedek a migránsok kapcsán hangsúlyozta, hogy a család »legyen az élet kultúrájának helye és erőforrása, valamint az értékek integrációjának a megteremtője«. (XVI. Benedek, Üzenet a migránsok és menekültek 2007-as világnapjára) A család integritását mindig elő kell mozdítani, előnyben részesítve a családegyesítést, beleértve a nagyszülőket, testvéreket és unokákat, anélkül, hogy függővé tennénk azt a gazdasági követelményektől. A migránsok, a menedékjogot kérők és a menekültek közötti fogyatékosság esetén nagyobb figyelmet és támogatást kell számukra biztosítani. Jóllehet dicséretesnek lehet tekinteni sok ország erőfeszítéseit a nemzetközi együttműködés és humanitárius segélyek tekintetében, kívánatosnak tartom, hogy a segítség szétosztásában vegyék figyelembe a szükségleteket (például orvosi, társadalmi és oktatási ellátás) azokban a fejlődő országokban, amelyek migránsok és menekültek hatalmas áradatát fogadják, és hasonlóképpen foglalják be a segítségre szoruló címzettek közé azokat a helyi közösségeket, melyek anyagiak híján vannak, sérülékeny helyzetben. (vö. Elvándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsa és Cor Unum Pápai Tanács, Befogadni Krisztust a menekültekben és a gyökértelenné vált emberekben, 2013, 30–31.)

Az utolsó ige, az integrálni a kultúrák közötti gazdagodás kedvező lehetőségeinek a szintjén helyezkedik el, melyeket a migránsok és menekültek jelenléte teremt. Az integráció nem „beolvasztás, mely elnyomásra és a kulturális azonosság elfelejtésére indít. A másikkal való kapcsolat inkább rávezet felfedezni az ő ’titkát’, segít megnyílni feléje, hogy befogadjuk az értékes vonásait és hozzájáruljunk egymás nagyobb kölcsönös megismeréséhez. Hosszantartó folyamat ez, mely a társadalmak és a kultúrák alakítására irányul, hogy azok mindinkább Isten sokféle, az embereknek adott ajándékai visszfényei legyenek”. (II. János Pál, Üzenet a migránsok és menekültek 2005-ös világnapjára, 2004. november 24.) Ezt a folyamatot meg lehet gyorsítani egy olyan állampolgárság felajánlásán keresztül, mely eltekint az anyagi és nyelvi követelmények és a rendkívüli szabályok előírásaitól, azon migránsok számára, akik hosszú ideje tartózkodnak az országban. Sürgetem továbbá annak a szükségességét, hogy minden módon ösztönözzük a találkozás kultúráját, megsokszorozva ezáltal a kultúrák közötti csere lehetőségét, dokumentálva és elterjesztve az integráció jó gyakorlatait, és olyan programokat fejlesztve, melyek a helyi közösségeket előkészítik az integrációs folyamatokra. Nyomatékkal hangsúlyozom azon külföldiek különleges esetét, akik humanitárius válság miatt kényszerültek hazájukból kivándorolni. Ezek a személyek igénylik, hogy biztosítsák számukra a megfelelő ellátást a hazatelepítéshez és a munkába való visszailleszkedést a hazájukban.

Lelkipásztori hagyományával megegyezően az Egyház kész arra, hogy elkötelezze magát első személyben a fent említett összes kezdeményezés megvalósítására, ám a remélt eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen a politikai közösség és a civil társadalom hozzájárulása, mindegyik saját felelőssége körében.

Az ENSZ-közgyűlés 2016. szeptember 19-én tartott csúcstalálkozóján a világ vezetői (leader) nyilvánosan kifejezésre juttatták akaratukat, elkötelezik magukat a migránsok és menekültek javára, hogy megmentsék az életüket és védelmezzék a jogaikat, megosztva a felelősséget globális szinten. E cél érdekében az államok elkötelezték magukat, hogy összeállítanak és jóváhagynak 2018 végéig két globális szerződést (Global Compacts), egyiket a migránsokra, másikat a menekültekre tekintettel.

Kedves Testvéreim, ezen elindított folyamatok fényénél, a következő hónapok kivételezett lehetőséget jelentenek, hogy bemutassuk és fenntartsuk azokat a konkrét tevékenységeket, amelyeket a négy igén keresztül felsoroltam. Arra hívlak Benneteket tehát, hogy használjatok fel minden alkalmat arra, hogy megosszátok ezt az üzenetet az összes politikai és társadalmi szereplővel, akik a folyamat részesei vagy szeretnének abban részt venni, mely elvezet a két globális szerződés jóváhagyásához.

Ma, augusztus 15-én tartjuk a Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele ünnepét. Isten Anyja saját magában tapasztalta meg a száműzetés keménységét (vö Mt 2,13–15), szeretettel kísérte Fia útját egészen a Kálváriáig, és most mindörökké osztozik a dicsőségben. Anyai közbenjárására bízzuk a világ összes migránsa és menekültje reményeit és az őket befogadó közösségek vágyakozásait, hogy a legfőbb isteni paranccsal összhangban, mindnyájan megtanuljuk szeretni a másikat, az idegent, miként saját magunkat.

A Vatikánból, 2017. augusztus 15-én,
a Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele ünnepén

Ferenc

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír