Fiatalok kérdezték Felföldi László püspököt a pécsi ferences kollégiumban

Dobosiné Rizmayer Rita, a Collegium Seraphicum igazgatója, a rendezvény házigazdája köszöntötte Felföldi László püspököt, aki közvetlen stílusban, szókimondóan, olykor a humort sem nélkülözve válaszolt a hallgatók előzetesen egybegyűjtött vagy spontán módon feltett, a hitre, az Egyházra vagy a főpásztor személyes életére vonatkozó kérdéseire. 

A beszélgetés során egyebek mellett szó esett az ember és Isten közötti párbeszéd lehetőségeiről: arról, hogy hogyan szólítja meg Isten az embert, hogyan hallhatjuk meg Isten szavát, és hogyan tud az ember válaszolni Isten szólítására. A válaszhoz Felföldi László püspök a Szentírás Sámuel meghívásáról szóló részét idézte (vö. 1Sám 3,1–20).

A kérdezők kíváncsiak voltak a lelkipásztori szolgálatra való isteni elhívás felismerhetőségére, valamint arról is kérdezték a főpásztort, hogyan dönthető el, hogy a papi hivatás szolgálata Isten vagy az adott személy szándékára történik-e. A megyéspüspök válaszában kiemelte: ha Isten szándékából történik a meghívás, és nem emberi akarat következménye, akkor Isten kegyelme fogja kísérni a lelkipásztor szolgálatát.

A résztvevők a piarista hagyományok hordozásáról, a rendhez köthető gimnáziumi tanulmányainak örökéről is kérdezték a püspököt. Felföldi László válaszában hangsúlyozta: mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk, hat ránk és nevel minket. A püspök elmondta, hogy az őt egykoron tanító piarista atyák fegyelmezett, világos és tiszta stílust hagyományoztak át, mely egész életében kíséri, ezért a tőlük kapott munícióért való hálája kifejezéseként püspökké szentelése utáni első útja a kecskeméti alma materbe vezette.

A városi magányban élőkre, a vidéken magukra hagyott idősekre és a virtuális világ magányában szenvedő fiatalok valódi emberi kapcsolatokat nélkülöző életmódjára is figyelmeztetett válaszaiban Felföldi László, aki korunk társadalmának kihívásaira is felhívta a hallgatóság figyelmét: „Mindenki magányos. Ez a mai világ látképe” – mutatott rá beszédében. Az okoseszközök állandó használata és azok használatához köthető folyamatos kialvatlanság elvonja a teremtmény figyelmét a Teremtőről. Hogy ezt elkerüljük, meg kell találni életünk csendjét, akár kint a természet közelségében, ahol rendezni tudjuk istenkapcsolatunkat.

A test, a szellem és a lélek egysége olyan, mint egy háromlábú szék” – fogalmazott. Stabilitást az ad neki, ha megadjuk a testnek a megfelelő táplálékot és mozgást; ha megadjuk a szellemnek a neki járó bölcs gondolatokat: társasággal, zenével, könyvekkel, versekkel; a lelkünket táplálni pedig Isten üzenetével lehet.

A gondolat Istentől vagy az embertől eredésének megkülönböztethetőségére vonatkozó kérdést a válaszadó rendkívül fontosnak nevezte, ugyanis mindkettő valóságos, mindkettőnek van értelme és igazsága, de véletlenül sem szabad összetéveszteni.

Felföldi László arra is figyelmeztetett, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor nagyon nehéz elfogadni és önmagunk akarata elé helyezni Isten akaratát. Ugyan elmenekülhetünk előle, ledobhatjuk magunkról mint keresztet, de „senkit nem láttam, aki azt követően könnyebbet vett volna fel. Nincs recept a megoldásra.

Isten üzeneténél nincs jobb, mert nincs annál értékesebb, ezért meg kell tanulni meghallani Isten szavát” – üzente a fiataloknak a püspök.

A hit nem tudás, hanem kapcsolat, mégpedig istenkapcsolat – hangsúlyozta a főpásztor –, amikor a hit kapuján átlépve elindulunk Istennel. Nem jelent probléma- és feszültségmentes kapcsolatot. Ezt éljük napjainkban, amikor az emberi élet válságba került, Európa óriási krízist és identitásvesztést él meg. Ez a válság nem a kereszténység válsága, hanem az emberiségé.

Ahhoz, hogy ebben a helyzetben megtaláljuk és rátaláljunk önmagunkra, lelkileg el kell csendesülni.

A világban, az Egyházban jelentkező hibákat orvosolni kell. Ehhez fiatalokból álló, élő közösségeket kell építeni, melynek tagjai a bérmálkozás után nem szélednek szét – mutatott rá a napjainkban felbomló egyházközségi közösségek válságára a püspök.

„A kereszténység közösséget jelent, abban él, melyhez mindnyájan részvétellel, szolgálattal kapcsolódunk. A világ megváltozott. Ha az elmagányosodásban a fiatalok nem tapasztalják meg a közösség erejét, akkor eltávolodnak egymástól és az Egyháztól. Ezért mind a családoknak, mind az Egyháznak nagyon fontos, hogy az egyházközségeket talpra állítsuk. Ha húszan vannak, akkor húszan vannak benne, nem gond, sosem volt tömegjelenet, de ők legyenek együtt. Jézus három éven át kovácsolta össze az apostolokat és a 72 tanítványt, majd amikor közösség lettek, akkor bízta rájuk az Eucharisztiát – amit, akit csak közösségre lehet bízni. Nehéz feladat, de nincs más út. Ezen dolgozom, ezen dolgozunk” – tett tanúságot hitről, hivatásról és szolgálatról Felföldi László pécsi megyéspüspök.

Forrás, fotó és videó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír