Csomók az idő szálain – A Tenet című filmről

Terroristák foglalják el a kijevi operát. Az ellenük felvonuló egységben ott van egy CIA-ügynök is (John David Washington), akinek a zűrzavart kihasználva egy különleges tárgyat kellene megszereznie. Az akció után orosz társai ellene fordulnak, kínozni kezdik, ám mielőtt bármilyen információt elárulna, bevesz egy méregampullát. Később kiderül, hogy a méreg csak altató volt, a bevetést pedig egyedül hősünk élte túl. Önfeláldozó magatartását látva főnöke közli vele, hogy mostantól annak a Tenet nevű titkos szervezetnek a tagja, mely Andrei Sator (Kenneth Branagh) orosz fegyverkereskedő terveit akarja megakadályozni. A küldetés során segítőt is kap a rejtélyes Neil (Robert Pattinson) személyében. Ahhoz, hogy Satorhoz közelebb jussanak, először a feleségét, Katet (Elizabeth Debicki) kell becserkészniük.

A film akcióval indul, s bár nem lövöldöznek egyfolytában, idegeink egészen a film végéig pattanásig feszülnek. Ehhez Ludwig Göransson kimért, mégis impulzív zenéje is nagymértékben hozzájárul. Hoyte van Hoytema operatőr elsőrangú munkát végzett, a látványra annak ellenére sem lehet panaszunk, hogy a készítők nem használtak számítógépes technikát. Ha mindenképpen szeretnénk valamilyen párhuzamot találni, akkor az Eredet juthat az eszünkbe, a film hangulata ezt a tíz évvel ezelőtti remekművet idézheti fel bennünk. Bár többször kapunk magyarázatot arra, hogy mi miért történik, ennek ellenére sokszor nehéz pontosan követni az eseményeket. Azt mondják, az az igazán jó könyv, amit érdemes újraolvasni. A jó filmekkel is hasonlóképpen vagyunk, ám a Tenet azon alkotások közé tartozik, amelyeket azért vagyunk kénytelenek újra megnézni, mert nem értettünk minden részletet.

Ezek szerint a Tenet tulajdonképpen akciófilm? Igen, de nem. Nolan, ahogyan azt már megszoktuk, most is előrukkol valami különlegessel. Hősünket beviszik egy terembe, ahol egy üres pisztollyal kell lőnie a falra. Többször is meghúzza a ravaszt, majd meglepődve tapasztalja, hogy a tárba töltények kerültek a lövésnyomokkal tarkított falból. Ezek a lőszerek inverz tárgyak, amelyeknek az a tulajdonságuk, hogy az időben visszafelé léteznek. A Tenet emberei számtalan hasonlót találtak már. A sejtések szerint ezeket a „fordított” dolgokat, ismeretlenek küldik vissza a jövőből. Ezúttal tehát nem a mi korunk embere utazik előre a jövőbe, hanem a jövő kezd beleszólni a mi világunk alakulásába. Vagyis a sok évvel később létrehozott technikai eszközök okoznak most galibát. És hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, egy kapu segítségével az emberek is képesek visszamenni az időben. Szó szerint. Úgy, mint a rák. Ha valaki eközben látja őket, úgy érzékeli, mintha mindent visszafelé csinálnának. Az időbeli machinációk fő mestere Sator, aki, bár radioaktív elemeket gyűjt, mégsem egy nukleáris, hanem egy „temporális armageddonnal” fenyegeti a világot.

Az egyszeri néző persze mondhatná, hogy torkig vagyunk már az időutazós filmekkel. A nagypapa paradoxonról is számtalanszor hallottunk már: ha visszamegyünk az időben, és megöljük a nagyapánkat, akkor nem születünk meg, tehát nem tudunk visszamenni az időben, nem tudjuk megölni a nagyapánkat, és így tovább a végtelenségig. A megoldást is láttuk már a 12 majom című filmben. Terry Gilliam sci-fijében egy katasztrófa után azért küldik vissza többször is az időben James Cole-t (Bruce Willis), hogy megakadályozza a pusztulást okozó vírus kiszabadulását. A múltat azonban nem lehet megváltoztatni, az események pont azért fordulnak végzetes irányba, mert Cole beavatkozik, s mire a történet szálai összekapcsolódnak, az idő is körbeér. Nolan ötlete annyiban eredeti – és éppen ezért nehezen követhető –, hogy több pontot is kiválaszt, ahonnan aztán előre és hátra is elágazik az idő, illetve a cselekmény. Mintha tükröket állítanánk az időben. Vagy mintha egy többször megtekert Möbius-szalagon járkálnánk előre és hátra…

A film megértésében segíthet – bár az is lehet, hogy csak még jobban összezavar – az a mágikus négyszög, melyre a Tenet cím is utal. Az egymás fölé írt sator, arepo, tenet, opera, rotas szavakból álló ősi sorozat eredete a ködbe vész, sokan sokféleképpen értelmezték, ám azt, hogy valójában mit is jelent, nem tudja senki. Ez a négyszög egy többszörös palindrom, lényege az, hogy a szavak függőlegesen és visszafelé is ismétlik magukat. A filmben mindegyik szó felbukkan: Sator a főgonosz, Arepo egy képhamisító, a film egy operában kezdődik, a Rotas pedig egy biztonsági cég neve. Ahogyan ennek a mágikus négyszögnek a szavain ide-oda jár a szemünk, úgy követjük – mert mást nem tehetünk – a film játékát az idővel.

Ha túllendültünk a bravúros történetvezetés okozta meglepetésen, és sikerült kibogoznunk az időre kötött csomóknak legalább egy részét, felmerülhet bennünk a kérdés: vajon rejtőzik-e valami más is a felszín alatt? Az biztos, hogy olyan jól értelmezhető mondanivalóra, mint amire az Eredet vagy a Csillagok között esetében juthattunk, a Tenetben nem bukkanunk. A film középpontjában szándékosan egy olyan ember áll, akinek nem tudjuk meg a nevét. Ez talán azt sugallja, hogy a saját történetünk főhősévé nekünk magunknak kell válnunk. A döntés és a szabad akarat filmbeli értelmezése viszont már nem feltétlenül pozitív. Dönthetnek ugyanis bárhogyan a szereplők, a végén kiderül, hogy mást nem is választhattak. Újra és újra ugyanaz történik, az egyetlen, amit tehetnek, hogy mindezt elfogadják, és a lehető legjobban teszik azt, amit tenniük kell. Ha az idő kizárólag egy irányba tart, akkor lehetnek benne elágazások. Ám ha néha körbeér és visszafordul, akkor egyetlen olyan kitüntetett pillanat sincs, amikor valaki szabadon dönthetne.

Az ember egzisztenciális kérdései között régóta ott áll az idő. Bár megérteni soha nem fogjuk tudni, megközelíteni azért lehetséges, ebben pedig mindig is komoly szerepet vállalt a művészet. A Tenet egy rendkívül érdekes film, ám csak szórakoztat; egy jottányit sem jutunk közelebb általa önmagunkhoz.

Fotó: Imdb.com; Wikimedia Commons

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. szeptember 13-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.