Gyönge, vékonycsontú, kis barna fiú volt – Petőfi-kiállítás az Evangélikus Országos Múzeumban

Már az épület sem akármi, hiszen a híres Deák-téri evangélikus templom szerves folytatásaként juthatnunk el az Evangélikus Országos Gyűjtemény bejáratához. Ezt a területet a köznyelv „evangélikus sziget”-nek is nevezi. A ház falán emléktábla hirdeti, hogy itt tanult Petőfi Sándor 1833–1834-ben. S ezzel el is érkeztünk mai témánkhoz, a Petőfi-kiállításhoz. A mi Sándorunk – Petőfi az evangélikus oktatás útvesztőiben címmel, ha nem is nagyszabású, de mindenképpen igényes interaktív tárlatot láthatunk itt, amely korántsem csak felnőtteknek szól, hanem a fiataloknak, sőt még a gyerekeknek is érdekes. Nemrég írtunk a Petőfi Irodalmi Múzeum Költő lenni vagy nem lenni – Petőfi 200 című újrarendezett kiállításáról, ahol jóval több hely áll rendelkezésre a képeknek, szövegeknek és mindenféle tárgyaknak, mint itt, az evangélikusoknál. Ám ezt a kiállítást is szívből ajánljuk megtekintésre! 

Az Evangélikus Országos Múzeumba belépve a földszinten találjuk a Luther öröksége című állandó kiállítást, amelyet 2016-ban nyitottak meg. Nagynak ez sem nevezhető, de annál érdekesebb: bevezeti a látogatót az evangélikus liturgiába. Három fő téma szerepel itt: a Főtér, a Templom és a Ház. Ez a tárlat is interaktív, magyarázó szövegek, kihúzható fiókok, digitális alkalmazások segítik a tájékozódást. A tárgyak közül csak egyet emelünk most ki, a nagyon szép, rendkívül díszes nemescsói szószékmásolatot. De lépjünk most tovább, és induljunk el lefelé, a pincébe, amit rövid csigalépcsőn keresztül közelíthetünk meg! Itt kapott helyet a Petőfi-kiállítás. A kurátorok a tárgyakat, illusztrációkat a kissé szűkös helyviszonyoknak megfelelően rendezték el. 

Indításként egy nagy vásznon láthatjuk Petőfit, amint éppen modellt ül Orlai Petrich Somának. A képet Csernus Tibor festette 1951-ben. A szocreál jegyében készített festmény megfelel a kor követelményeinek: az idealizált költő jelenik meg a festő képén. Petőfi alakjához Juhász Ferenc ült modellt, aki akkoriban éppen Petőfi újraértelmezésével kísérletezett. 

A teremben bal oldalt, a régi osztálytermek mintájára, padokba ülhetnek, s játékos formában tanulhatnak itt Petőfi életéről és költészetéről a kiállítást meglátogató gyerekek. Egy kis táblán olvashatjuk, mi a teendő: „A belépéskor kézhez kapott kártyából lyukkártya készül oly módon, hogy a padokon található kérdésekhez Önök választják ki a helyesnek tűnő válaszokat, majd a mellettük lévő betűjelet kilyukasztják. Praktikus pontosan lyukasztani! A végül 6 + 1 lyukkal ellátott kártyát – a mutatóujjal előre – behelyezik a leolvasógépbe, majd maga Petőfi fogja Önöknek elmondani, helyesen válaszoltak-e a kérdésekre.” A különleges olvasógép, amelyet a terem végében helyeztek el, hangosan közli a látogatókkal az eredményt. Igazán nagyszerű ötlet ilyen játékos, interaktív formában közel hozni Petőfi Sándor költészetét a fiatalokhoz.

A padok mellett paravánokon kísérhetjük figyelemmel Petőfi életútját. A kiállítás alcíme, Petőfi az evangélikus oktatás útvesztőiben, a költő diákéveire utal, hiszen kapcsolatát az Evangélikus Egyházzal leginkább a családján és iskoláin keresztül ragadhatjuk meg. A gyűjtemény és néhány evangélikus egyházközség számos alig ismert Petőfi-relikviát őriz. Közülük is kiemelkedik a költő első fennmaradt verskézirata, A hűtelenhez című vers, amelyet a selmeci líceum irodalmi önképzőkörének érdemkönyvébe jegyzett be. Akkoriban a Deák téri múzeum épülete adott otthont a pesti evangélikus gimnáziumnak, és a szomszédos templomban részesült konfirmációban Petőfi Sándor. A mostani kiállítás az ifjú Petőfit állítja középpontba, és az iskolás éveibe kalauzol bennünket, Kiskőröstől egészen Selmecbányáig.

A kiállításon eredetiben láthatjuk Petőfi gyermekkori kézírását egy latin–német szótárban (Lipcse, 1932). A bejárattól balra egy keresztelőmedencét találunk, amely 1823-ban a kiskőrösi templomban állt. Talapzatán kis tábla hirdeti, hogy ez Petőfi Sándor keresztelőmedencéje. Ám nagyon valószínű, hogy az újszülött gyermeket nem vitték el a hideg templomba, hanem akkori szokás szerint otthon tartották a keresztelőt.

A kiállítóterem hátsó falán találjuk az 1833 és 1838 között az aszódi algimnáziumban tanító Koren István arcképét. Azt is megtudhatjuk róla, hogy kiemelkedő tanáregyéniség volt, és munkája során feljegyzéseket vezetett az iskolai oktatásról. Az 1830-as években az evangélikus iskolákban még nem volt sem egységes tanterv, sem egységes osztályzat, így nem tudható pontosan, hogy mit tanultak a diákok. Koren István feljegyzései azért is különösen fontosak, mert ezek között az iratok között maradt fenn Petőfi első ismert verse is. Az arckép alatti tárlóban találhatjuk meg, a tanár úr kézírásával. 

Egy kis tájékoztató táblán ezt olvashatjuk: „Az Evangélikus Egyház ma is fenntart olyan iskolákat, ahová egykor Petőfi járt: Pesten, Aszódon, Bonyhádon, a sárszentlőrinci algimnázium jogutódjaként; sőt szülővárosának, Kiskőrösnek az oktatási intézményét is róla nevezték el. Kecskeméten ugyan nincs evangélikus iskola, de annak helyén áll az egyházközség gyülekezeti háza. A kurátorok a kiskőrösi, bonyhádi, pesti és aszódi iskolák diákjait, illetve a kecskeméti gyülekezet ificsoportját megkérték arra, hogy néhány perces videóban mutassák be, hogyan őrzik Petőfi emlékét. Ezeket a »kultuszvideókat« a paravánokon elhelyezett QR-kódok segítségével nézhetik meg.” 

Kovácsay Júlia, Petőfi egyik rokona és egykori iskolatársa így emlékezett vissza a költőre: „Még most is élénken emlékszem, mintha csak ma láttam volna, hogy Petrovicsné, aki középtermetű, inkább alacsony nő volt, fekete kis csipkefőkötőt viselt a fején, és az akkor divatos szőrruha volt rajta. Jóságos, mosolygós arccal tette kezét kis fia vállára, s úgy lépett a szobába. A fiút én akkor nyolc-kilenc évesnek néztem. (Valójában hétéves volt – a szerk.) Gyönge, vékonycsontú, kis barna fiú volt, csinos, szabályos arccal és göndör, sötét hajjal. Petrovicsné nagyon kérte Kovácsaynét, hogy vigyázzon Sándorkájára, akit eddig is csak nagy őrizettel bírt fölnevelni.”

Ezen kívül is sok érdekességet, visszaemlékezést, Petőfi életéből vett epizódokat ismerhetünk meg a kiállításon, ha vesszük a fáradságot, és elzarándokolunk a Deák térre, az Evangélikus Országos Múzeumba. A mi Sándorunk című kiállítás május 31-éig tekinthető meg, és ha már ott vagyunk, mindenképpen érdemes megnézni a Luther öröksége című állandó kiállítást is. 

A Petőfire emlékező tárlat kurátorai Zászkaliczky Zsuzsanna és Kertész Botond voltak. A grafika Kiskovács Eszter, a tördelés és a szerkesztés Rezessy Szabolcs, a logó Lenkefi Luca gondos munkája nyomán készült el. A kiállítás létrejöttében persze még sokan mások is közreműködtek, az ő nevüket a helyszínen olvashatják. 

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. március 12-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.