Harminc éve az emberibb jövőért – Jubileumi kötetet adott ki a Pázmány

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) – a Hittudományi Kar révén – a legrégebbi magyar egyetemi hagyományok örököse. 1992-ben katolikus egyetemként újjáalakulva immár harminc éves múltra tekint vissza.

A PPKE jubileumára megjelent kötet bemutatóján jelen volt Deli Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, Czigány Tibor, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke. 

Kuminetz Géza, a PPKE rektora a könyvbemutatót bevezető beszédében elmondta,

a katolikus egyetem részt vesz az Egyház evangelizációs küzdelmeiben, elsősorban a tudomány berkeiben teszi ezt a hívő értelem és az értelmes hit „fegyverzetével”. Egyúttal részese az Egyház sorsának.

A rektor kifejtette: a szekularista törekvéseknek jelen korunkban az a célja, hogy elrabolja az Egyháztól a törvényesen megszerzett és kiépített intézményeit, hogy ne hallathassa a hangját a közéletben, „lassan már a magánéletben sem”.

De miért ez a kíméletlen háború a kereszténység ellen, ha az egyházellenes erők szerint a haladás természetes velejárója, hogy a vallásnak el kell tűnnie? – tette fel a költői kérdést a rektor.

Az Egyház a történelem során mindig épített, vagy újra épített, ha lehetőséget kapott rá. A hit terjedése ugyanis idővel megtermi a maga látható intézményeit, amelyek tartóra helyezik a hit lámpását.

Alattomos ideológiák uralják a mai közgondolkodást, közös bennük a hamis messianizmus: nem viselik el a másként gondolkodást, ahelyett, hogy a toleranciára törekednének. Pedig

a valódi Messiás türelmes, apellál az emberi értelemre, ennek jegyében a katolikus egyetemen értelmes párbeszéd folyik a hallgatók és oktatók és a világ társadalma között

– szögezte le Kuminetz Géza.

A katolicitás szellemisége az egyetemünkön azt jelenti, hogy oktatóink rátaláltak arra a látószögre, ahonnan a katolikus hit és a tudós értelem révén együtt és harmóniában látható a valóság teljessége, és a professzorok erről a valóságról akarnak tanúságot tenni. Katolikus tudósokra van tehát szükségünk! – mondta a rektor.

Egy egyetem életében harminc év nem sok, de nem is kevés; az identitás, a genius loci kialakulásához ennél több időre van szükség, reméljük, hogy megadatik a következő harminc év is, ami meghozza számunkra a virágzást – zárta beszédét a PPKE rektora.

Erdő Péter bíboros, prímás az egyetemi ünnepi ülés keretében megtartott könyvbemutatón a PPKE alapításának körülményeiről szólva elmondta: Visszagondolva az elmúlt harminc esztendőre megújul bennünk a megrendültség és a hála érzése az isteni Gondviselés iránt. Ezt éreztük azon az októberi estén is 1992-ben, amikor Pio Laghi bíboros, a „Katolikus Egyház oktatási minisztere” [a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma, korábbi nevén a Szemináriumok és Tanulmányi Intézetek Kongregációja akkori prefektusa – a szerk.] a budapesti Egyetemi templomban egyetemünk első tanévnyitó szentmiséjét bemutatta.

Ugyanakkor bizonytalanság és szorongás élt bennünk, de a küldetés sürgetését is éreztük: intézményes felsőoktatási szinten is újrakezdeni katolikus hitünk és a kultúra, a világi tudományok, a felsőoktatás párbeszédét és együttműködését – emlékezett a kezdetekre Erdő Péter. 

A teremtés csodáját látva a Teremtőnek hódolunk. Szent II. János Pál pápa tanítja:

a katolikus egyetem az igazság minden aspektusának kutatását szolgálja, s azok lényegi kapcsolatát a legfőbb igazsággal, Istennel.

Arról is beszélt a bíboros, hogy a szekularizáció kibontakozásával a Pázmány Péter által Nagyszombatban alapított egyházi egyetem az 1770-es évek folyamán állami, királyi kezelésbe került, s már nem lehetett a maga egészében katolikus szellemben működtetni. Újra meg újra felmerült annak a gondolata, hogy a hittudományi kar leválasztásával vagy attól függetlenül új katolikus egyetemet hozzanak létre.

A Magyar Királyság és a Katolikus Egyház teljes jogi elválasztása azonban nem történt meg, így legalább a hittudományi oktatás katolikus önazonossága állami intézményen belül is és konkordátum nélkül is védhetőnek látszott.

Jóval később, 1948 és 1989 között a hivatalos ideológia nem tette lehetővé új katolikus felsőoktatás kibontakozását. 1989 folyamán állami részről – elsősorban Glatz Ferenc részéről – javaslatok hangzottak el a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia úgymond visszacsatolására az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez. Csakhogy Magyarországon a Hittudományi Kar leválasztása az állami egyetemről másként történt, mint például a szomszédos Csehszlovákiában.

1950-ben ugyanis a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 23/1950 számú rendelete arról intézkedett, hogy a teológiai karokat le kell választani az egyetemekről, és át kell adni az illetékes egyházaknak. Így a katolikus püspöki kar a leválasztott hittudományi kart Római Katolikus Hittudományi Akadémia néven újraszervezte. Az állam ezt az intézményt saját jogrendjében is elismerte, és meghagyta neki a tudományos fokozatok adásának lehetőségét.

A kar tehát tisztán egyházi intézményként működött 1989-ben is, így az állam egyoldalú intézkedéssel nem egyesíthette azt állami egyetemmel. Ehhez az Apostoli Szentszék hozzájárulására lett volna szükség. Ez azonban, bár megkérték, soha nem érkezett meg. A magyar állam és a Szentszék közötti kapcsolatok helyreállítására csak 1990-ben került sor.

1989-ben Francesco Colasuono bíborostól (a Szentszéket ő képviselte akkor a kelet-európai régióban) származott a felvetés, hogy a meglévő hittudományi fakultást újabb karok alapításával katolikus egyetemmé kellene tenni, csakhogy akkor még ehhez hiányoztak a jogi feltételek.

1990-ben nyílt lehetőség törvényileg egyházi felsőoktatsi intézmények létrehozására. Megkezdődött a katolikus egyetem alapításának előkészítése. 1990. augusztus 15-én megjelent az Ex corde ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezés a katolikus egyetemekről. Eszerint püspöki karok, szerzetesrendek is létrehozhattak egyetemeket.

A hely keresésében a volt szovjet katonai objektumok felé irányult a szervezők figyelme, először egy pestszentlőrinci helyszín került látótérbe, majd Piliscsaba felé terelődött a figyelem, s született meg a döntés. Juliusz Janusz akkori apostoli nuncius azt mondta a romos helyszínen: „Tudják mit, ha majd a királyi palotát önöknek adják, fogadják el, de most rögtön fogadják el ezt is.”

A püspöki kar 1991-ben az Apostoli Szentszékhez fordult az egyetem alapításának előzetes engedélyezéséhez; a pozitív válasz megérkezett, és 1992-ben megalakult a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Ekkor két karból állt, a Hittudományi és a Bölcsészettudományi Karból.

Később felmerült a kérdés, hogy a regnáló Horn-kormány esetleg nem fogja támogatni a katolikus egyetem fejlődését, ahogy az korábban történt. Habsburg Ottó ekkor híres beszédében kifejezte, a világ szeme most erre az egyetemre szegeződik, ennek az intézménynek a sorsán mérik majd le, hogy Magyarországon valóban demokrácia jött-e létre. Ennek megvolt a hatása, elkezdődött az építkezés ideje. Ismert, hogy később újabb karok létesültek, emellett létrejött a Kánonjogi Posztgraduális Intézet is.

Az egyetem jelentős fejlődésének, tudományos eredményeinek gyarapodását és anyagi hátterének biztonságát látva, annak köszönhetően 1999. március 25-én az illetékes vatikáni kongregáció  szentszéki alapításúvá tette az intézményt, így az szerepel az Annuario Pontificióban is. A Szentszék sajátjának ismeri el az egyetemet. A fenntartó a püspöki konferencia maradt.

Magyarországon ilyen kategóriájú egyetem csak egy működik: a Pázmány. Örvendetes, hogy időközben más katolikus egyetemek is létrejöttek, például az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Egerben, vagy Szegeden a Gál Ferenc Egyetem, ezeket azonban helyi egyházi hatóságok alapították.

Erdő Péter bíboros kiemelte, hogy

az egyetemnek a külső mellett van egy belső története is, kezdettől sokan imádkoztak az intézményért. Betegek, szenvedők, külföldiek és hazaiak imádkoztak és ajánlották fel szenvedéseiket az egyetemért.

A bíboros személyes hangot megütve elmondta: „Kezdetben édesanyám is, aki tüdőrákkal küzdött, életének utolsó két évében szakadatlanul imádkozott a szerveződő egyetemünkért. Az alapításnak még örülhetett, az első tanév kezdetét azonban már nem érhette meg. Tanúsíthatom, hogy egyetemünk sorsát ma is sokak imája követi.”

Erdő Péter bíboros beszéde végén Szűz Mária közbenjárását kérve nyitotta meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem negyedik évtizedét.

Az ünnepi alkalmon a továbbiakban Komáromi László, a PPKE Jog- és Államtudományi Karának (JÁK) dékánja ismertette a jubileumi kötetet, amely elsősorban a Pázmány küldetéséről szól; dokumentumértékű, ahogy részletesen feltárja a kezdeteket, ugyanakkor a jövőbe is mutat.

A könyv Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke, a PPKE nagykancellárja alapvetésével kezdődik, majd Erdő Péter bíboros, prímás történeti áttekintésével és Kuminetz Gézának, a PPKE rektorának többek között az egyetem küldetéséről, létjogosultságáról, a professzori éthoszról szóló tanulmányával folytatódik. Ezt követi Pázmány Péter rövid életrajza, majd a további fejezetek az egyetem szervezeti egységeit mutatják be.

„Új campust tervezünk a fővárosban, s az új tér megtámogatja majd a közösségi életünket is, segíti szellemi-lelki növekedésünket” – tette hozzá Komáromi László.

Az Elmer István újságíró által szerkesztett kötetben bemutatkoznak a különféle fakultások (Hittudományi Kar, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Jog- és Államtudományi Kar, Információs Technológiai és Bionikai Kar) és az egyetemi lelkészség is.

A PPKE JÁK dékánja leszögezte, az egyetem nem csupán intézmények összessége, látnunk kell, s „tapasztaljuk, hogy az épületekben mikroközösségeink működnek, a valódi munka ebben a közegben zajlik, a nagy elődök meghatározó szellemiségének nyomdokain, az ő iránymutató példájukat követve”.

Az ünnepségen Bali János Liszt Ferenc-díjas művész szólódarabot adott elő blockflötén.

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír