Isten maga az Irgalom – Kaposváron is kezdetét vette az ökumenikus imahét

Ebben a világban, amely szomjazza a békét, óriási jelentősége van annak, hogy a felekezetek, az egyházak és gyülekezetek tudjanak helyi, országos vagy világszinten együtt könyörögni – mondta köszöntőjében Petró László. – Idén a minnesotai egyházak tanácsa alkotta meg az imahét igerendjét. „Tanuljunk meg jót cselekedni!” – szól az üzenet.

Abban a világban, amelyben élünk, ritka az, amikor az emberek önzetlenül jót tesznek. Ha mi, történelmi egyházak és felekezetek tudunk ebben jó példával elöl járni, és megértjük Isten szavát abban is, miért fontos jót cselekednünk, akkor hisszük, hogy sóvá és kovásszá válhatunk a világban – hangsúlyozta a vezető lelkipásztor.

Varga László püspök Lukács evangéliumának az irgalmas szamaritánusról szóló szakasza kapcsán elmélkedett.

Az imént felolvasott történet befejezése egy kérdés: „Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Rögtön utána jön a válasz: „Aki irgalmas szívű volt iránta.” Majd Jézus így szól a törvénytudóhoz: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen.” Már abba is hagyhatnám a prédikációt, hiszen csak annyit kellene tenni ebben a városban, hogy menjünk és cselekedjünk hasonlóképpen – fogalmazott a főpásztor. – Irgalmatlan világban élünk, Isten pedig maga az irgalom.

Nemcsak egy tulajdonsága az irgalom, hanem Isten maga az Irgalom.

Az Irgalom minket, keresztényeket az ő végtelen szeretetében kiválasztott a világ népei közül azért, hogy küldetést adjon nekünk, melynek egyik része, hogy gyakoroljuk az irgalmasságot.

Hogyan születik meg az irgalom? Hallottunk egy példabeszédet Jézustól. Egy embert kifosztanak, összevernek, s félholtan az út szélén hagyják. Arra megy egy pap, meglátja, de mivel fontos ember és fontos dolga van, továbbmegy. Arra jön egy levita, aki a templom szolgája. Ő is fontos ember, meglátja, de nem engedi meg, hogy a látvány eltérítse őt eredeti szándékától és útjától. S arra jön egy megvetett ember, a zsidók szemében eretnek és tisztátalan, egy szamaritánus. Ő is meglátja, és megáll. A látvány, ami eléje tárul, eléri a szívét. Nemcsak a szemét és az agyát, hanem a szívét.

Olyan szinten érinti meg, hogy felszínre hozza a szívéből az irgalmat. Megáll, lehajol, egy szintre helyezkedik a fekvő emberrel, mert másképp nem tud segíteni.

Le kell, hogy hajoljon, majd felemeli, bekötözi a sebeit, felteszi a teherhordó állatára, és elviszi egy fogadóba. Ott a fogadósnak fizet, hogy gondoskodjon róla. „Ha többet költesz rá, mint amennyit adtam, ha visszajövök, kifizetem” – mondja a fogadósnak. Így születik az irgalom.

A szenvedő embertársunk látványa a szívünket keresi, nemcsak a szemünket.

Azért, hogy meg tudja mozdítani bennünk a legszebbet, legnagyobbat, mert mindannyiunk szívében ott van a szeretet, az irgalom akkor is, ha esetleg jól lebetonoztuk és nem engedjük, hogy megérintsen bennünket.

Ha megérint bennünket, az veszélyes, hiszen meg kell változnunk, irányt kell váltanunk.

Ortodox testvéreink ezt a példabeszédet kétféleképp ábrázolják. Az egyik ikonon Krisztus az irgalmas szamaritánus, aki meglátja az összevert, félholt embert. Megáll, lehajol hozzá, és gondoskodik róla. Egy másik ábrázoláson Krisztus az, akit összevertek. Ő az, aki az út szélén fekszik.

Istent verik félholtra, éheztetik, hagyják ruhátlanul, az ő sebeit nem kötözik be, előtte keményítik meg az emberek a szívüket, bezárva ajtajukat.

Istent hagyják magára a betegágyon és a börtönben mindazok, akik félnek az irgalomtól, és attól, hogy a legnemesebb, legszebb kincsük, az irgalmas szeretet megváltoztassa az életüket – hangsúlyozta a kaposvári megyéspüspök, majd az irgalmasság cselekedeteiről beszélt.

A teljes igehirdetés meghallgatható a Kaposvári Egyházmegye YouTube-csatornáján.

Az imaalkalmon közreműködött a református kórus, Kerekesné Pytel Anna vezénylésével.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán

Magyar Kurír