Kővágó Szerafim ferences testvér, a rendház közösségének tagja és a növények gondozója mesélt arról, hogyan alakult ki ez a kert, és mit jelent számára a növényekkel való törődés.
„A növények mindig hozzátartoztak az életteremhez, már a rendbe lépésem előtt is – mondja. – A banánfa talán azért különösen kedves számomra, mert nagyon gyorsan fejlődik, és ez sikerélményt ad a tartójának. Nagyon kevés növény képes ilyen látványos növekedésre, és ez mindig lenyűgözött.”
A pesti ferencesek belső teraszán az egzotikus növények jelenléte régi időkre nyúlik vissza. „Láttam olyan felvételeket a második világháború előtti időszakból, amelyeken már ott voltak a pálmák.
Ezért számomra is fontos volt, hogy ne csak megőrizzem ezt a hagyományt, hanem tovább is gondoljam” – mondta el Kővágó Szerafim OFM.
Ennek részeként különféle növényeket telepített, hogy színesebb legyen a növényvilág. „Egy kert, amelyben csak egyféle növény van, könnyen egyhangúvá válhat. Ezért ültettem babért, fügét, banánt és még sok mást is, hogy változatosabb legyen.”
A kert gondozása nem kis feladat. „A banánfákra különösen figyelni kell, hiszen hatalmas levélfelülettel rendelkeznek, intenzíven növekednek, és mivel nem szabadföldben vannak tartva, hanem dézsában, hetente kétszer tápoldatozni kell őket. Naponta meg kell nézni, mennyi vizet vesznek fel, mert ha nem kapnak elég nedvességet, akkor könnyen kiszáradnak” – ismertette a ferences testvér.
A növényekkel való foglalkozás számára nem pusztán kertészkedés, hanem egyfajta lelki út is. „Ugyanúgy, mint egy állatnál vagy egy embernél, a növények esetében is meg kell érteni, mire van szükségük. Tudni kell, milyen a földigényük, mennyi tápanyagot és vizet igényelnek. Ha ezt az ember megtanulja, és alkalmazkodik hozzájuk, akkor a növények szépen fejlődnek:
meghálálják a törődést, a jó bánásmódot. Virágot, termést hoznak, egyértelműen lehet látni rajtuk, ha jól érzik magukat. Ránk is igaz ez: ha megfelelő szeretetet és törődést kapunk, akkor megfelelően fejlődünk, növekszünk.”
A banán életciklusa sem mindennapi: akkor hoz termést, amikor már biztosított az utódai számára az élet továbbadása – tette hozzá Kővágó Szerafim. „Eleinte hiába hozta folyamatosan az oldalhajtásokat, én mindig levágtam őket, mert úgy gondoltam, hogy azáltal az anyanövény erősebben tud növekedni. De ez nem így működik. Amíg elnyomtam az új hajtásokat, a növény nem hozott termést.
Amikor végül hagytam őket nőni, az anyanövény virágozni kezdett, és termést hozott, majd miután beérlelte a gyümölcsöket, elhalt. De addigra már ott voltak az új hajtások, amelyek továbbvitték az életet.”
Ebben a folyamatban a természet egy olyan működési elvet tár fel előttünk, amely túlmutat a növénygondozás gyakorlati oldalán. Általa felismerhetjük, hogy az élet továbbadása, a növekedés és a gondoskodás szoros összefüggésben állnak, és sok tekintetben az élet törvényszerűségeit tükrözik. „Rengeteget lehet tanulni ebből. Ha az emberek nyitott szemmel járnának, akkor mindenből tudnának tanulni. Nem kell a világ másik végére utazni, hogy csodát lássunk – ott vannak körülöttünk mindennap. Csak észre kell venni őket” – hangsúlyozta a pesti ferences rendház közösségének tagja.
Szöveg: Gál Emília
Forrás: Ferences Média
Fotó: Kővágó Szerafim; Ferences Média
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria