Jelen lenni – Könyvbemutatóval zárult a Máltai Szeretetszolgálat Szemben című fotókiállítása

A fotókiállítás, amely az ország hátrányos helyzetű településeinek életébe enged betekintést, március közepe óta volt látogatható a FUGÁ-ban. A Máltai Szeretetszolgálat két munkatársa, Majoros Árpád Csaba fotóriporter és Mátrai Roxána kommunikációs munkatárs fotókon és történeteken keresztül mutatják meg az elzárt közösségek „láthatatlan arcát”.

A felzárkózó települések távoli világa „közvetlenül és a maga természetes valójában jelenik meg a képeken és az írott és hangzó történetekben, mert

az alkotók a társadalmi különbségek helyett a közös értékeket, örömöket keresik, és rendre meg is találják:

itt a legnagyobb szegénységben is jut egy kávé a vendégnek, alvóhely az utazónak és ebéd annak, aki jó időben érkezik – fogalmazta meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a kiálltáshoz kapcsolódó sajtóanyagban.

A kiállítászárón Botos Dominik és zenekara játékában gyönyörködhettek a vendégek. Az ötfős együttes tagjai Szimfónia program növendékei voltak. Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, a diagnózis alapú felzárkózási stratégia végrehajtásáért felelős miniszterelnöki biztos felidézte: Botos Dominikot egészen kiskorától kezdve ismeri, felemelő érzés, hogy ma már ő és zenekara is egészen magas színvonalon játszanak.

A mini koncert után Asbót Kristóf, a FUGA produkciós vezetője beszélgetett Vecsei Miklóssal és a tárlaton látható képek és szövegek két alkotójával, Mátrai Roxánával és Majoros Árpád Csabával.

Ötszáz példányban jelent meg a tárlat címét viselő gyönyörű album, amely a kibővített fotós és írásos anyagból készült. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület – Modellprogramok gondozásában kiadott könyv árának nagy részét jószolgálati célokra fordítják. Asbót Kristóf kérdésére válaszolva, hogy milyen érzés megélni, megosztani másokkal ezt az örömteli pillanatot, Vecsei Miklós emlékeztetett:

ma van a roma kultúra napja és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe is. Az angyali üdvözlet valami nagyon mély, „irracionális” hitnek az ünnepe, és az ügybe vetett mélységes hit jellemzi a máltaiak munkáját is.

Elsősorban a cigány asszonyokba vetett hit az, ami biztossá teszi, „hogy mi ezt az egész világot meg tudjuk fordítani… Nagyon sokan tudunk hinni és reménykedni, és ez a legnagyobb energia, támasz, amivel számolhatunk.”

A szeretetszolgálat alelnöke elmondta: nagyon régóta jár Majoros Árpád Csabával vidékre, és olvassa Mátrai Roxána bejegyzéseit. Közelről látta, ahogyan „Árpi jelen van”. Egyértelmű, hogy ezeket a képeket senki más nem tudta volna megcsinálni, csak ő.

Asbót Kristóf szerint egészen sajátos, bensőséges viszony alakult ki a kiállítás alkotói és a képeken ábrázolt személyek között. Az albumban benne van a tárlat története, a falakon látható képeken pedig nem a riport a lényeg.

Létezik a környezet, amitől kétségbe esünk, ami indulatokat vált ki belőlünk, itt viszont érző emberek néznek szembe velünk.

Mátrai Roxána megjegyezte: jelen van a máltaiak teljes kommunikációs csapata, akik áldozatos munkát végeznek, többnyire helyben. Ő maga pedig szerencsés helyzetben van, mert utazhat, így alkalma volt megírni az albumban szereplő történeteket.

Majoros Árpád Csaba úgy fogalmazott: megbízzák egy feladattal, amit elvégez, majd miután lezajlik az adott esemény, beszélgetni kezd az emberekkel, és egyszer csak teljesen spontán módon kialakul az a bensőséges kapcsolat, amit a képeket látva is megérezhetünk.

A tárlat látogatói közül voltak, akik megkérdezték: miért nem fekete-fehérek a képek? A válasz:

a társadalom egy részét feketén-fehéren látjuk, és úgy is ábrázoljuk. Pedig ez a világ olyan színes, hogy vétek lenne elrejteni a sokszínűségét.

A beszélgetés végén Asbót Kristóf felidézte, hogy a közelmúltban a kiállítás kapcsán hosszasan beszélgetett Vecsei Miklóssal (az interjú megtekinthető a FUGA YouTube-csatornáján). A máltaiak alelnöke azt mondta a beszélgetés végén: „Majoros Árpád Csaba képei arról szólnak, hogy Árpi lemegy, és egyszerűen szereti őket.

Le akarja fényképezni azokat, akiket szeret. Egyébként ilyen képeket ott nem lehet csinálni. Képtelenség. Ez a visszaszerető világnak a képe.”

A FUGA produkciós vezetője végezetül bejelentette: szeretné, ha ezentúl minden április 8-án megvalósulhatna egy találkozó, amely a felzárkózó települések helyzetével foglalkozik.

Mátrai Roxána és Majoros Árpád Csaba másfél hónapig nyitva tartó fotótárlatán közel ezer látogató fordult meg, köztük Kaliforniából, Spanyolországból, Japánból érkező turisták és szakemberek, valamint a képeken szereplő családok, gyerekek és munkatársak is. A képeket látva azonnal feltűnik, hogy noha mélyszegénységben élő embereket, környezetüket ábrázolják, mégis

szinte minden fotón ott van a remény, a vidámság, ami a mélyszegénységből is kiragyog.

Erre erősít rá a szöveg: Mátrai Roxána történeteinek hősei borzasztó nehéz körülmények között élnek, betegség, anyagi nyomorúság sújtja őket, de egyetlen pillanatra sem adják fel.

A koronás kislány című történet szerint „az öreg királynak két mankója van, a királynő békességgel tűri, ami akadályt az élet elé görget, a világszép királylány a koronáját a bozótosban, a földből ásta ki.” Az öreg király egy féllábú férfi, aki számára a világ a felesége, a fia és a kislánya. „Az apósa emléke, és a ház, amit még ő épített saját kezével. A kis szoba, amit idén nyáron »már tényleg ki kell festeni«. A falak, amelyek szegekre aggatott képekben őrzik a szeretteket. A bozótos, ahonnan minden nap hordják a fát a kis vaskályhába. Az erő, amivel két mankóval, fél lábbal az utat odáig megteszi.”

A Nem várt gazdagság című elbeszélésben Mátrai Roxána először érkezik Csenyétére, az ország legszegényebb településeként ismert, száz százalékban romák lakta borsodi faluba, és nem várt gazdagsággal találkozik, „gyerekekkel, akiket szétvet a kíváncsiság, a beszélgetni, játszani, élni akarás. És felnőttekkel, akiké ez a rengeteg kincs.”

Az Amíg pörög a dob című történet főszereplője a Miskolc-Lyukóvölgyben élő Ricsi, akinek egy mosoda az első komolyabb munkahelye; el sem hiszi, hogy a máltaiak felvették. A fiú édesanyja nyolc éve beteg, nem tud elmenni otthonról, és bár öten vannak testvérek, az anyukája iránt érzett felelősség még így, osztódva is nagy teher. Ám ez a kifejezés egyszer sem hagyja el Ricsi száját. „Miután az édesanyja szeretettel felnevelte, egy gyereknek ez a dolga. Hiába fiatal még a szülő, ha beteg, akkor gondoskodnia kell róla” – mondja. Édesanyja sírva ébred, amikor arról álmodik éjjelente, hogy kimegy a boltba és vásárol a gyerekeinek. A fiú is csak arra vágyik, hogy együtt vásároljanak. Hadd lássa a világ, hogy mint a barátainak, neki is van édesanyja. Mátrai Roxána megjegyzi: „Értük és ezért az álomért nem tehetek semmit. Azonkívül, hogy amikor a szennyes ruhák kupacára nézek itthon, vagy a bevásárlást halogatni akarom, rájuk gondolok. És hálát adok mindenért, amim van.”

A kiállítás és az album mottója is:

Az igazi jelenlét nyomot hagy. És ami talán még fontosabb: engedi, hogy nyomot hagyjon benne a sóvárgó világ.”

Majoros Árpád Csaba és Mátrai Roxána alkotásai biztosan nyomot hagynak, kérdések fogalmazódnak meg bennünk, mit tehetünk, lehetőségeinkhez képest az általuk bemutatott világban élőkért. György Péter író, esztéta szerint „Ez a példás kiállítás bemutatja, hogy igen csak van egyenlőség és azonosság amúgy a közpolitikai vélekedésben riasztó távolságra lévő állampolgárok között. S ez a magyarországi viszonyok között épp oly fontos, mint amilyen felejthetetlen. Köszönettel tartozunk mindkettőtöknek.”

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat válasza a társadalmi leszakadás kérdésére évtizedekkel ezelőtt megszületett. Ez a Jelenlét program, amelynek módszertanára épülve zajlik országosan a Felzárkózó települések program a hátrányos helyzetű falvak felemeléséért. A Szemben című fotótárlat és album a jelenlét megtartó és építő erejét sajátos mércével méri: a felzárkózás hosszú útján tett, aprónak tűnő emberi értékeket, erőfeszítéseket teszi láthatóvá.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Magyar Kurír