Kelj fel… és menj! – A görögkatolikus ifjúsági gyalogos zarándoklat lelkinapja Hajdúdorogon

Szent Liturgiával indították a lelkinapot a zarándokok a hajdúdorogi első székesegyházban. Prédikációra a szertartás részeként nem került sor, mivel a zarándoklat lelkinapja hagyományosan bővelkedik tanításokban.

Több mint másfél éve élünk a koronavírus árnyékában. A világot térdre kényszerítette az a láthatatlan ellenség. Képtelenség megjósolni, milyen mutánsok alakulnak ki az elkövetkező években. A világ fiai rettegésben vannak, vásárlási lázban égnek, gyűjtik a mammont a következő hullám érkezéséig, panaszkodnak, keresik a bűnöst, hogy aztán magukra zárják az ajtót.... Lehet, hogy 38 évet kell várnunk, arra, hogy felismerjük az egyedüli szabadulásunkat? – tette fel a kérdést Bese Gergő atya utalva ezzel a bénára, aki 38 évet várt arra, hogy Jézus meggyógyítsa a Bethesda fürdőnél.

Gergő atya szerint érdemes elgondolkodni ezen az emberen, azon, hogy valóban beteg volt-e? Hiszen béna volt, de azért egy kicsit tudott is járni. Inkább a szívében volt ő beteg, a lelkében, mert borúlátó volt, a szomorúság, a restség betege.

Az élni akarás benne volt – a panaszkodásra mégis nagyobb gondot fordított: „Mire én odaérek, már más lép be előttem” – mondta.

Rossz látni, mennyien teszik tönkre az életüket, válnak depresszióssá az állandó panaszkodás miatt. Sokan mondják a magyarokra, hogy nekünk semmi sem jó. Mindig csak kritizálunk: a tanárokat, a buszsofőrt, a főnököt, a papot, a miniszterelnököt, a pápát… és ezzel észre sem vesszük, mennyire tönkre tesszük az életünket.

A baj az, hogy a tétlenségünk komoly veszélyeket hordoz magában.

A tétlenség méreg, mely lassan elpusztítja az egyént, miután elválasztotta Istentől, embertársaktól egyaránt.

A 21. század óriási kihívása a függőségek elleni küzdelem. A z és az új alfa generációk naponta 4,5–5 órát töltenek az online térben, ahol a filterekkel, photoshoppal retusált képeik kelendőbbnek bizonyulnak, hiszen a like-vadászat és szívecske-gyűjtögetésben komoly eredményeket érnek el. A véleményvezérek hangja erősebbnek bizonyul, mint a valóságban lévő barátoké, családtagoké – fejtette ki Gergő atya.

Ferenc pápa után szabadon – aki szerint a fiatalok az Egyház jelene és jövője – Gergő atya arra kérte a jelenlévőket, hogy

állítsák meg a rossz tendenciát, és tegyenek azért, hogy a normális dolgok ne tűnjenek abnormálisnak, az abnormalitás pedig ne legyen jó példa.

A lelkinap előadója kérdéseket tett fel a fiataloknak, hogy a kiscsoportos beszélgetésekben gondolkozzanak el beszéljék azokat át az atyákkal. Bensőséges beszélgetések alakultak ki; szó esett arról, ki hogyan élte meg a járvány alatti bezártságot, és arról is, kinek, mit jelent most a zarándoklat idei mottója: Kelj fel… és menj!

A mottó sokak számára rávilágított arra, hogy elengedhetetlen napi kapcsolatban lenni a Jóistennel, s nem elég heti egyszer „letudni” azt a templomban. Sőt, arról sem szabad megfeledkezni, hogy naponta adjunk hálát életünkért. Sokaknak éppen ezért hasznos a zarándoklat, mert ha letérnének erről az útról, akkor ennek az egy hétnek köszönhetően visszatalálnak a Jóistenhez.

A mottó kapcsán az egyik fiatal – aki első alkalommal zarándokol – megjegyezte, hogy számára ez isteni jel volt, hiszen pont azért vállalta az utat, mert érezte valami nem kerek az életében, és ki akart szabadulni komfortzónájából.

A fiatalok Hajdúdorogról Újfehértóra mentek majd Nagykálló érintésével érkeznek meg szombaton az Istenszülőhöz, Máripócsra.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: H. Varga Eszter/ Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír