Keltsd életre a templomodat! – Čerňanská Tímea, Pozsony

A pozsonyi ferences templom Fekete Madonna-kápolnájának titka

Sok száz éve már annak, hogy Jakab püspök, esztergomi érseki helynök, Urunk születésének hírüladása – Gyümölcsoltó Boldogasszony – tiszteletére felszentelte a Pozsony-Óváros területén található ferences templomot.

A templom és a hozzátartozó kápolnák a történelem során nagyon sok viszontagságon mentek keresztül, de mi, a templom állandó lakói, igyekeztünk jó bőrben átvészelni a háborúkat, földrengést, tűzvészt, átalakításokat, hogy így is dicsőíthessük és szolgálhassuk a Jóistent. Jómagam a XIV. századból származom, ekkor alkotott meg egy ügyes kezű szobrász, aki nagy odaadással formált meg engem, a Fájdalmas Szűzanya szobrát. Szabad perceimben, amikor épp senki sem figyel, vagy éjszakánként, nagyon jól esik megmozgatni tagjaimat, hiszen oly régen állok ezen a mellékoltáron. Az egyik ilyen alkalommal azt tapasztaltam, hogy nemcsak mozgatni tudom a lábamat, hanem szinte arra kér a többi porcikám, hogy lépjek le az oltárról és járjak egy jót a templomban. Ekkor sikerült feltérképeznem a templom minden helyiségét. Mondhatom: az építészek és szobrászok nagyon jó munkát végeztek. Annyira megtetszett ez az esti séta, hogy egyre gyakrabban jártam felfedező útra. Barátságba kerültem a különböző szobrokkal, festményekkel, freskókkal és orgonasípokkal. Mosolyogva figyeltem a többieket, mert észrevettem, hogy ők is szívesen végeznek tornagyakorlatokat a végtagjaikkal. A templom minden zugát bejártam, de valamiért a legtöbb időt a loretói kápolnában, azaz a Fekete Madonna-kápolnában töltöttem. Talán amiatt, mert ez a helyiség a szegényes házamat jelképezi. Az egyik este a megszokottnál később léptem be a kápolnába. És ott mit látok? Fekete Madonna is ugyanúgy életre kelt, mint én! Amikor megpillantott, nem lepődött meg, hanem mosolyogva a segítségemet kérte.

Elmesélte, hogy már régen aggasztja őt egy szegény család sorsa. A szülők szeretetben, ám nagy szegénységben nevelik öt gyermeküket, s bizony sokszor nélkülöznek. Az apa mindennap betér a templomba, a Fekete Madonnánál imádkozik és kéri Urunk segítségét, hogy gyermekeinek biztosítani tudja a betevő falatot. Fekete Madonna arra kért, hogy segítsek neki felkeresni a szegény ember házát és meglepni az öt éhező gyermeket valami aprósággal. Képzelhetitek, nem kellett kétszer kérnie. Indulásunk előtt Madonna a torony felújítására szánt gyűjtésből kölcsönzött egy zacskónyi pénzt, amit a jó ügy érdekében a leple alá csúsztatott. Hamar megtaláltuk a szegényes, ám tiszta, rendbe rakott házikót. A ház lakói az igazak álmát aludták. A szép sorba rendezett cipők állapotán látszott, hogy bizony mindenkinek elkelne már egy új pár lábbeli. A fogasra akasztott kabátok is erről árulkodtak. A konyhába érve azt vettük észre, hogy a másnapi reggelihez semmilyen alapanyag nem található a szekrényekben. Mit fognak a gyerekek reggelizni az iskola előtt? – tettük fel szinte egyszerre a kérdést. Madonna nem teketóriázott. Az elrejtett zacskóból elvett pár eurót, kezembe nyomta és elküldött a közeli éjjel-nappali üzletbe néhány kifliért, vajért és felvágottért. Vigyáznom kellett, hogy az emberek ne ismerjenek fel, ezért magamra kaptam az egyik fogason lógó kabátot. Rögtön indultam a nagy kalandra. Szokatlan feladat volt ez a számomra, hiszen nem mindennap jutok el üzletbe, s még ritkábban vásárolok reggelit. Sikeresen megoldottam a rám bízott feladatot. Miután visszaértem a szegény ember házába, Fekete Madonnával ügyesen megterítettük a család asztalát, és a reggelin kívül még tízórait is készítettünk a gyerekeknek. Az üzletben valami „túrórudit“ is árultak – az eladó szerint a gyerekek kedvence ez az édesség –, maradt még annyi pénz a zsebemben, hogy ebből is vettem öt darabot, amelyeket a gyerekek tízórais csomagjába pakoltunk. Amíg az üzletben voltam, Fekete Madonna egy jól látható helyre helyezte a zacskóban maradt pénzt. Egy papírkára ezt az üzenetet írta: „Kérésed meghallgatásra talált.” Lassan virradt már, ezért társammal igyekeznünk kellett visszatérni az otthonunkba. Még jó párszor ismételtük meg az éjszakai kiruccanásainkat, mindig más meglepetéssel szolgálva a szegény ember családjának. A loretói kápolnában pedig Fekete Madonna örömmel vette tudomásul, hogy a szegény ember napi imája Urunkhoz már nemcsak kérő imádság, hanem köszönő és hálaadó ima is a (nem) mindennapi csodákért és meglepetésekért.

Elgondolkodtatok már azon, hogy az élet apró csodái, meglepetései és ajándékai lehetnek a Fekete Madonna által nektek szánt meglepetések is?

Čerňanská Tímea 11 éves, 6. osztályos, a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség tagja, írása az Urunk Születésének Hírüladása-templomról, a pozsony-óvárosi ferences templomról szól.

Magyar Kurír