Keltsd életre a templomodat! – Pap Melinda, Köln

Kultúra – 2018. szeptember 27., csütörtök | 19:59

Meseíró pályázatunkkal arra hívjuk a gyerekeket, hogy Berg Judit „A holló gyűrűje” című meseregénye nyomán keltsék életre a templomukban látható ábrázolásokat. A legszebb meséket megjelentetjük.

A csodákkal teli templom

– Siessél, Veronikám, hogy elérjük az esti misét!

– Jól van, már csak két feladat van hátra, és kész vagyok! Számolj el harmincig, és már jövök is! – kiáltott vissza Veroni.

Éppen a matekházit csinálta, és az mindig szinte egy óráig eltartott. A kislány szeretett az anyukájával a templomba menni, mert mindig valami újat, érdekeset fedezett fel. Különösen a szobrokat és a képeket szerette nézegetni.

– Kész! – kiáltott Veroni, és gyorsan felöltözött.

Amikor a misének vége lett, Veroni anyukája elkezdett beszélgetni a pappal. Ezalatt a kislány elment a kedvenc helyére, a Mária-oltárhoz. Ott a kedvenc képe az volt, amelyiken az aranyos szamár Máriát viszi a hátán. Hirtelen meghallotta, hogy valaki beszélni kezd a háta mögött. Megfordult, de nem látott senkit.

– Biztos csak képzelődtem, már megint túlságosan meglódult a fantáziám! – gondolta Veroni, és elfordult.

– Miért fordulsz el, ha beszélek hozzád? Ez nagyon udvariatlan!

– Ennek fele sem tréfa! – gondolta Veroni, és újból megfordult. A háta mögött csak a Péter és Pál-szobrokat, a keresztelőkutat és az orgonát látta. A kislány a Péter-szoborra nézett, és lassan közelebb ment hozzá.

– Te beszélsz? – kérdezte Veroni.

– Igen, hát persze! – szólalt meg a szobor.

– Ki vagy? – kérdezte félősen Veroni.

– Én Péter vagyok, az emberhalász.

– És… és… mit akarsz tőlem?

– Azt szeretném, hogy segíts az állatokon!

– Milyen állatokra gondolsz? – kérdezte csodálkozva Veroni.

– Csak hallgass figyelmesen, mindjárt megtudod! – felelte Péter. Veroni fülelni kezdett.

– Jaj, mindjárt kiszáradok! Segíts nekem, és hozzál vizet, légy szíves! – mondta a hal a kilincsen.

– Jaj, nekem is adjál vizet, nagyon szomjas vagyok, mert nehéz, amit vinnem kell! – szólalt meg a szamár Mária alatt.

– Vedd a kulcsokat, mert szükséged lesz rájuk – mondta Péter.

Veroni szépen megköszönte, és elindult a templomban vizet keresni. Éppen az oltár környékére ért, amikor meghallott négy hangot együtt beszélni.

– Szomjasak vagyunk mi is, hozzál nekünk is vizet!

Veroni ijedten megfordult, és az ambón meglátta az evangélisták jelképeit. A bika, a sas, az angyal és az oroszlán szóltak hozzá.

– J… jól van, n… nektek is hozok, ha akartok! – mondta a kislány.

Tanácstalanul körülnézett, hogy honnan szerezhet vizet az állatoknak és az angyalnak. Az oltár fölött van egy aranygalamb, amelyik egy aranydobozt tart a lábaival. Abban őrzik az Oltáriszentséget is. Hirtelen megszólalt a galamb is.

– Ha akarod, segíthetek neked, Veroni!

A kislány már nem félt annyira, kezdte megszokni, hogy a szobrok beszélnek hozzá.

– Miben tudsz segíteni?

– Én meg tudom neked mondani, hol találsz vizet, és ha el akarod vinni, akkor kölcsön adom neked az edényeket az aranydobozból.

– Az nagyon jó lenne, az nagy segítség lenne! – mondta Veroni hálásan.

A galamb elmondta a lánynak, hogy menjen a templom másik felére, és ott a nagy ajtóknál van a szenteltvíztartó korsó. Abból hozhat vizet. És ahhoz, hogy a doboz kinyílhasson, kell a kulcs, amelyet Pétertől kapott. Veroni elővette a kulcsot, és óvatosan elfordította a zárban. Az aranydoboz kinyílt, és tényleg sok tál volt benne. Veroni gyorsan kiszámolta, hány állat kért vizet, és végül is hat tányért vitt magával a kőkorsóhoz, ami egy kicsi hordóra hasonlított. Egy csap volt az oldalán, azon folyhatott ki a víz. Amikor Veroni meglátta, csodálkozott, mert ő a szenteltvíztartót szép díszesnek képzelte. Elfordította a kis csapot, és vizet engedett az edényekbe. Az első két edényt a halnak és a szamárnak vitte.

– Tessék! – mondta.

Az állatok hálásan megköszönték. Ezután egy-egy tányér vizet vitt a bikának, a sasnak, az angyalnak és az oroszlánnak is. Ők is megköszönték. Veroni örült, hogy segíthetett. Alighogy visszavitte a tányérokat a galambnak és a kulcsot Péternek, meghallotta az anyukája hangját.

– Ajjaj! Most már tényleg mennem kell! – mondta a kislány.

– Jól van, menjél csak! És ha amiatt aggódsz, hogy az állatok megint szomjasak lesznek, akkor nem kell félned, mert különleges vizet adtál nekik, soha többé nem fognak megszomjazni – mondta Péter, és megköszönte Veronikának: Nagyon hálásak vagyunk, mert végre valaki meghallgatott minket, és segített. Ezért ma éjjel még egy csoda fog történni: éjfélkor minden szobor életre fog kelni! Egészen reggelig, amíg üres a templom. És ez így lesz ezentúl minden éjjel!

– Veroniii! Hol vagy? – kiáltott a kislány anyukája.

– Itt vagyok! – válaszolta Veronika, és odaszaladt hozzá.

– Már mindenhol kerestelek, merre jártál? – kérdezte.

– Nem kell megijedned, csak körülnéztem! És képzeld el…! – Veroni hirtelen elhallgatott.

– Mit képzeljek el? – kérdezte anyukája.

„Nincsen értelme, hogy elmondjam, biztos nem fogja nekem elhinni!” – gondolta magában a lány.

– Á, semmi, menjünk haza, már késő van! – mondta helyette.

Amikor Veroni az ágyában feküdt, sokáig elgondolkozott, hogy mi történt vele a mai napon. Elhatározta, hogy ezentúl mindig figyelni fog arra, hogy valakinek szüksége van-e segítségre. Mert segíteni jó!

Írta: Pap Melinda, 10 éves, 5. osztályos tanuló.
A kölni Szent Apostolok templomában játszódik a történet.

Keltsd életre a templomodat! – Meseíró pályázat gyerekeknek 

Berg Judit A holló gyűrűje címmel meseregényt írt gyerekeknek a Mátyás-templomról. Arra hívunk, hogy olvasd el a könyvet, és ennek mintájára keltsd életre a templomodban látható ábrázolásokat (festményeket, szobrokat, domborműveket…).

A holló gyűrűje című regény (Ecovit Kiadó Kft., 2017) történetének szereplői a Mátyás-templomot díszítő alakok, amelyek a mesében éjszakánként életre kelnek, és kalandok sora vár rájuk: megelevenedik Bodza, a királysírt őrző kőkutya, a szélkakas, a galamb, a bagoly, a béka, a gorgók, a sárkányok… Ezek az éjszakánként megelevenedő lények csak akkor változhatnak vissza, ha időben megtalálják a viharban eltűnt gyűrűt, amelyet a Menyasszony-torony tetejét díszítő holló tartott a csőrében.

Arra hívunk, hogy az írónőhöz hasonlóan barangold be a templomot, ahova jársz, a pincétől a padlásig, fedezd fel rejtett kincseit. Keresd meg a neked legkedvesebb ábrázolásokat, lehetnek szentek, angyalok, állatok, növények, bármi, ami megtetszik – és képzeld el, mi történne, ha ezek az alakok életre kelnének.

Korhatár: 6–14 év

Terjedelem: legfeljebb 5000 karakter

Beküldési határidő: szeptember 30. (Folyamatosan várjuk a meséket, a legjobbakat közben megjelentetjük.)

A meséket az mk@katolikus.hu címre várjuk.

A pályázat mellé írd oda nevedet, életkorodat, osztályodat, városod és templomod nevét. Örülünk, ha fotót is küldesz a templomról, a megelevenedő alakokról.

A legjobb három mese szerzőjét könyvjutalomban részesítjük. A legjobb meséket folyamatosan megjelentetjük a Magyar Kuríron, néhány mese helyet kap az Új Ember hetilapban is.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria