Keresztutat jártak a Gellért-hegyen a Szentimrevárosi Egyesület szervezésében

Az aznap délutánra szóló időjárásjelentés markáns hidegfront megérkezését jósolta, ez minden bizonnyal sokakat eltántorított attól, hogy nekivágjanak a túrának. Ennek ellenére csodálatos napsütésben körülbelül kétszáz budai hívő gyűlt össze a Sziklatemplom bejáratánál, de akadt köztük amerikai kíváncsiskodó vagy épp spanyol turista is.

Századokkal ezelőtt a rácvárosiak (tabániak) önzetlen adakozásából született meg az első Via Crucis a hegyen, ami közel kétszáz évig állt. A Gellért-hegyi Kálvária újraalkotásának ötlete nem új keletű, a végleges keresztút elkészültére reményeink szerint már nem kell sokat várnunk.

Régen a Tabán felől indult a menet, most a Sziklatemplom bejáratánál volt a gyülekező. Az egyes stációk Mátyássy László szobrászművész pasaréti Porciunkula-kápolnában látható keresztúti szobrainak fotóin jelentek meg.

A szép számmal megjelent hívek közösségét Szkaliczki Örs OCist szentimrevárosi plébános köszöntötte és bátorította: ne érezzék magukat feszélyezve a sok zajos, bámészkodó járókelő láttán, akik talán megmosolyogják a menetet. Emlékeztetett, hogy Jézus idejében sem állt le az élet nyüzsgése, sokan ki is nevették a Megváltót, vagy épp zavarta őket a keresztet hordozó és az őt követő tömeg az elhaladásban.

A ciszterci szerzetes az idei keresztutat országunkért és a magyar népért ajánlotta fel. Az egyes stációknál a Gellért-hegyen működő három férfiszerzetesrend tagjai olvasták fel az elmélkedéseket: Szkaliczki Örs atya a ciszterciektől, Marek Wojtonis atya a lazaristáktól és Csóka János atya a pálosoktól.

A menetet Csányi Tamás karnagy segítette az énekes lapok kiosztásával, később pedig a hívek élén haladva előéneklésével buzdította a résztvevőket.

„Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad, Jézus, veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed.”

Szerencsére rádiós hangszórók kísértek minket, így kicsik és nagyok egyaránt jól hallották a menet elején haladó szerzetes atyák felolvasását az egyes stációknál, és az ének is jól követhető volt. Az alkalmi tárlók mellett, 14 stáción keresztül, önkéntes fiatalok álltak őrséget.

Az időjárásra nem lehetett panasz. Csodás napsütésben – idősek, fiatalok, vidáman szökdécselő kisgyermekek – együtt haladtunk hosszú tömött sorban végig a lépcsősoron fel, egészen a hegy tetejéig. Virágzó fák, pompás tavaszi virágok díszítették a keresztút menti ágyásokat.

Örs atyának igaza volt, sokan megbámultak bennünket, talán megjegyzéseket is tettek, vagy csak kíváncsian fotózták a hömpölygő tömeget. Ez az út mindenkit megszólított, akár a menetben haladt, akár kívülálló volt, csupán az a kérdés: mit viszünk magunkkal a hétköznapokra, hogyan tovább? Talán az antifóna szövege választ ad erre a kérdésre:

„Mi pedig dicsekedjünk,
Urunk Jézus Krisztus keresztjében;
benne van a mi üdvünk,
életünk és feltámadásunk.”

Egy biztos, aki szombat délután keresztutat járt a Gellért-hegyen, újabb csodálatos lelki élménnyel lett gazdagabb.

Szöveg: Pappné Bálint Renáta

Fotó: Ágostházy Imre, Laszlovszky István, Pappné Bálint Renáta, Török Tamás

Forrás: budapest-szentimrevárosi Szent Imre-plébánia

Magyar Kurír