Kis zalai El Camino

„Felénk int ős tornyával Egregy”

Jó félszáz esztendeje, pécsi gimnazista koromban közel állt ugyan hozzám Zala megye, közelebbről Bazsi község neves költő szülötte, Simon István egyik legszebb, leggyöngédebb verse, a Lánynézőben öcsémmel. Akkortájt azonban számomra egyetlen Egregy létezett, a Baranya megyében, Pécs közelében található Magyaregregy, amely ugyanúgy ritka szépségű „templomosfalu”, mint a költő versének, szűkebb hazájának másik Egregye. „Felénk int ős tornyával Egregy” a Simon-versben télen, most pedig felénk intett szikrázó napsütésben, július végi, rezgő hőségben.

Hőség ide, hőség oda, aki el akar jutni a Hévízhez csatolt falucska Árpád-kori templomához, amely mindig nyitott kapuval várja a napközben ide látogatókat, annak bizony végig kell sétálnia a hosszú, enyhén emelkedő, a római kori pannon borkultúrát is felidéző Dombföldi utcán, szőlőskertek, gyümölccsel teli szederültetvények, kertvendéglők és borozók között. S itt óhatatlanul eszünkbe juthat a nemzetközi hírű fotóművész, Dékány Tibor  Isten és a bor című albuma, amelynek központi témája az ember és a szőlőhegy közötti szakrális kapcsolat. E kötet (Fekete Sas Kiadó, 2016) 90. oldalán gyönyörködtet el bennünket az eredetileg Alexandriai Szent Katalinról, ma pedig Szent Magdolnáról elnevezett, 14. századi Árpád-kori templom.

Ez a kis ékszerdoboz-istenháza román stílusban épült, diadalívén fonatos festés látható, nyugati tornya kőgúlasisakkal ékes. Első komolyabb helyreállítása, díszítő festése 1731-ben készült, mert a török időkben az épület erősen megrongálódott. A 18. század második felében temetőt telepítettek köré, mindmáig sok helybéli lakos alussza itt örök álmát, a pompázatos „szőlőskerti sugárút” végpontján, szőlők, gyümölcsök, virágok között. Így tehát az épület későbbi temetőkápolna funkciója sem szomorítja el a legnagyobb nyárban ide érkezőket, nem a vakációzó látogatók örömének elrontója, hanem erőt adó, sugárzó jelkép az épület épp úgy, mint természeti környezete – a feltámadásé és az örök életé. Egy kis zalai El Camino fontos célpontja, az ide zarándoklók felekezetétől függetlenül.

Befejezésül feltétlenül érdemes felidéznünk Szepsy István, a neves borász, sőt, „borfilozófus” érzékeny és nagyon szép szavait, az imént már említett Isten és a bor, az útikalauznak is alkalmas verses fotóalbum előszavából, amely pontosan adja vissza mindazt, amit az egregyi templom láttán érzünk: „Amikor az apostolok Jézussal felmentek egy hegyoldalra, a Mester így szólt: »Jó itt nekünk.« Nem is kell okvetlenül tudni, hogy miből jön a jó érzés, de valószínűleg abból az energiamezőből, a földenergiából, ami ott jelen van. Ugyanúgy, mint amikor az ember jó emberek társaságában van, akiknek pozitív a kisugárzásuk.”

Ez az élmény, ez a felfrissülés vár mindazokra, akik felkeresik az egregyi Szent Magdolna-templomot s az épület szépségével harmonizáló zalai tájat, akár egy-egy hévízi vagy kehidakustányi fürdéshez kapcsolt, testet-lelket megújító programként.

* * *

Egy mindmáig „hiteles hely”

Bár a valamikor városi rangú Nagykapornak, Zala megye ma már csak 921 lelket számláló faluja nevét kevesen ismerik, most néhány képpel és egy verssel szeretnénk érzékeltetni a Szentséges Üdvözítő-templom s a két egykori jezsuita kolostorépület (ma idősek otthona) határolta tér megkapó kisvilágát, illetve azt, hogy az 1736 és 1799 között barokk stílusban újjáépített apátsági templom hogyan őriz még ma is néhány „morzsát” az eredeti épületből, s Mezőlaky Ferenc, a török pusztítás előtti utolsó, nevezetes, ritka műveltségű apát úr működésének idejéből. Az apátság 1570-től végvárként is szolgált a törökök elleni harc egyik fontos bástyájaként. Jó háromszáz évvel később, 1858-ban a jezsuita rend költözött ide, mintagazdasággal erősítve az egyre hanyatló városkát.

A szerzetesrendet az ÁVH 1950-ben kíméletlen gyorsasággal szüntette meg, a templom és környéke azonban mindmáig vall a régi időkről, az 1210-es években épült bencés apátságról, s annak 18. századi megújulásáról. A kis tér hangulata azért is magával ragadó, mert „félkaréjos”, finom zártságot sugalló elrendezése eszünkbe juttathatja – többek között – a pécsi Dóm teret, amelynek igazi látványtestvére.

Petrőczi Éva/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. augusztus 19-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.