Kollár Zsolt – Kollár Dorottya: Játékok könyve

A könyvhöz írt ajánlásában Kollár Zsolt felidézte: gyerekkorában sokat játszottak érdekes és élvezetes játékokat a Regnum Marianumban. Amikor tizennyolc éves korában egy regnumi csoport, a Griffmadarak vezetését rábízták, már neki kellett kitalálnia, hogy milyen játékokat játsszanak a gyerekekkel. Nem talált azonban olyan gyűjteményt, ami a segítségére lett volna. Ezért elkezdte összegyűjteni az általa ismert játékokat, majd újabbakat is kutatott hozzá, míg végül megfogalmazódott benne a gondolat: megjelentet egy gyűjteményt, kézikönyv formájában. Az évek alatt nemcsak egy, de végül még másik két könyv is kiadásra került. Ezt a három könyvet egyesítették, egészítették ki Kollár Zsolt és a felesége, Dorottya.

A házaspár bízik benne, hogy a gyűjteményt nemcsak regnumi csoportok fogják hasznosnak találni, hanem cserkészek, hittancsoportok, kisközösségek, táborozók, családok, baráti társaságok vagy bármilyen közösségépítő programok szervezői is.

A gyűjtemény két részre bontható: beltéri és kültéri játékokra. A szerzők a könyvet tematikus fejezetekre osztották fel. A beltéri játékokhoz tartoznak a következő játékok: ismerkedős, kitalálós, kártya-, ügyesség, szó-, kreativitást és koncentrációt igénylő, táncos, zenés játékok, szellemi vetélkedők. A kültéri játékok: labda-, botos, ütőfás, katonás, stratégiai játékok, fogók, ügyesség és erőjátékok, vizes, valamint téli játékok, staféták, sorversenyek.

A játékok bemutatását gyakran különböző változatok leírása követi, ezzel arra szeretnének ösztönözni mindenkit, hogy egyfajta segédletként használja a könyvet, és akár maga is további változatokat találjon ki. A játékok levezetésénél fontos, hogy a játékvezető figyeljen a megfelelő biztonságra, az egyenlőségre, az esetleges viták, konfliktusok gyors és ügyes kezelésére. A odafigyelést igénylő játékokat a szerzők felkiáltójellel jelölték, ezek potenciális veszélyforrásokat tartalmazhatnak (például gyertyaláng), ezt a résztvevőknek is jelezze a játékvezető és csak a megfelelő körülmények között, megfelelő életkorú versenyzők esetén ismertesse a játékot. A könyv szerzői figyelmeztetnek: a játékosok mindig vigyázzanak egymás testi épségére és ügyeljenek, hogy játékmódjuk ne legyen társaik számára bántó vagy félreértelmezhető.

Íme néhány példa arra, hogy milyen játékokról van szó.

A beltéri játékok közül megemlítendő az Érdekességek című játék: minimum hat fő játssza. A játékvezető megpróbál minden vendégéről valami érdekességet megtudni. Ezeket kártyákra írja fel, mindegyikre egyet-egyet, alájuk pedig egy-egy egyszerű kérdést. Például: profi labdarúgó volt. Melyik klubban? Vagy: szerepelt a tévében. Melyik műsorban? Minden vendég kap egy kártyát, majd elkezdődik a beszélgetés. A vendégeknek az a feladatuk, hogy kiderítsék, melyik vendégről szól a nekik kiosztott kártya, és az érdekességhez kapcsolódó kérdésre is meg kell adniuk a választ. A játéknak akkor van vége, ha már minden játékosnak sikerült megtudnia a megfelelő információkat. A játék végén minden játékos felolvassa az általa megadott értesítést.

Az Életrajzkészlet című játékban minimum három személynek kell részt vennie. A játékvezető részletet olvas fel valamely híres ember életrajzából. A játékosoknak az a feladatuk, hogy kitalálják, kinek az életrajzáról lehet szó. Úgy is lehet játszani, hogy mondatonként olvassák fel az életrajzot, és az a csapat kap pontot, amely hamarabb jön rá, ki a híres ember. Rossz tipp után nem lehet újra próbálkozni. A játékot híres irodalmi művek részleteivel is lehet játszani. Az a játékos kap pontot, aki a szerzőt és a mű címét is helyesen fejti meg.

Az utolsó góllövő nevű játékot minimum öten játsszák. A játékvezető szabaddá teszi a szobát, majd az egyik végében egymástól három-négy méter távolságra két széket helyez el. A játékosoknak az a feladatuk, hogy a két szék által alkotott kapuba gólt rúgjanak. A játékvezető a kapus. Mindenki mindenki ellen játszik. Az a játékos, aki gólt lőtt, ideiglenesen kiáll a játékból. Az utolsó, játékban maradt játékos kiesik. Az új menetben minden játékos újra játszik, kivéve a kiesett játékosokat. Az utolsó, játékban maradt játékos ismét kiesik. A győztes a befejező játékban maradt játékos.

A kültéri játékok közül megemlítendő a Gurítós foci, amit minimum nyolcan játszanak, egy nagy gumilabdával. Kialakítanak egy téglalap alakú pályát. A pálya két végében kijelölnek két kaput. A játékosokat két, egyenlő létszámú csapatra osztják. Mindkét csapat feláll a saját térfelére. Kisorsolják, melyik csapat kezdi a játékot, amely középkezdéssel indul. A játékosok csak kézzel érhetnek a labdához, amit tilos kézbe venni, csak a földön lehet gurítani, ütögetni. A kapus az egyetlen, aki megfoghatja, de ő sem dobhatja, csak guríthatja, ám lábbal is védhet.

A Torreádor című játékot minimum hat fő játszhatja. A játékosok kerítést alkotnak, úgy, hogy egy tizenöt méter hosszú kötelet derékmagasságban fogva kört alkotnak. Kiválasztanak egy játékost, aki a kör közepére áll, ő lesz a bika. Célja, hogy a kerítést alkotók közül megérintsen valakit. A kerítést alkotók hátraléphetnek, ha feléjük közelít, és el is engedhetik a kötelet. Csak arra kell vigyázni, hogy ne mindenki egyszerre engedje el, mert ha leér a földre, akkor a bika kiszabadul, kiléphet a körből, és bárkit megfoghat. Ha túl feszesen tartjuk a kötelet, és amikor a bika közelít, néhányan elengedik, visszacsapódhat és sérüléseket okozhat, erre vigyázni kell. Ha viszont túl laza, akkor könnyen leér a földre, és a bika kiszabadulhat. Akit a bika megfog, az lesz az új játék bikája.

A Kincsvadászat című játék résztvevőinek száma minimum négy fő. A földön egyenes vonalat húznak, 10–15 méterrel odébb botot szúrnak le. Az egyik játékos a gazda. A többiek a vonalra állnak, és nyitott tenyérrel kinyújtják a kezüket. A gazda fel-alá sétál, és a nála lévő kavicsot beleteszi valamelyik játékos tenyerébe, mire az rögtön a leszúrt bothoz indul. A többiek utána futnak. A futónak és az üldözőknek is meg kell érinteni a botot, mielőtt visszafutnak. Ha a futónak sikerül visszaérnie a vonalra, mielőtt a többiek utolérnék, az új játékban ők, ha viszont valamelyik üldöző utoléri, akkor az üldöző lesz a gazda az utolsó körben.

Az Ecclesia Szövetkezet kiadványa hiánypótló kötet mindazoknak, akik egy jól strukturált, áttekinthető és színes játékgyűjteményből szeretnének tájékozódni. A könyv nemcsak közösségi vezetőknek, hitoktatóknak ajánlható, hanem csapatépítő tréningek szervezői számára is kiváló alapanyagot nyújthat.

Kollár Zsolt – Kollár Dorottya: Játékok könyve
Ecclesia Szövetkezet, 2023

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír