Kristályóriás Szolnokon – Sillye Jenő oratóriumát adta elő a szolnoki Jubilate Kórus

Közel 50 fős kórus és zenekar állt össze, hogy június 22-én, a Múzeumok Éjszakáján bemutassák a Kristályóriás című oratóriumot Szolnokon a belvárosi Szentháromság-templomban. Kómár István atya – aki korábban Szolnok-Szandaszőlősön szolgált két évtizeden át, jelenleg Rákóczifalván plébános, és egyben a szolnoki Jubilate Kórus karnagya – nem először vezényelte ezt a művet; 20 évvel ezelőtt már bemutatták a plébánia híveiből szervezett kórussal, amiből a későbbi Jubilate Kórus is megalakult. „Sokszor jelezték nekem a hívek, hogy jó lenne újra elővenni és felújítani a művet – mondta a plébános.  – Végül tavaly elkezdtük a felkészülést; rátaláltam a mű zenekari változatára, a kórus énekein pedig én magam alakítottam. Nagyszabású előadást terveztünk, és ez hál’ Istennek, sikerült is.” A produkcióban hivatásos zenészek is részt vettek; a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és a helyi katonazenekar tagjai közül többen csatlakoztak István atya meghívására.

A misztériumjátékot nem csak a helyiek élvezhették: a szentesi Szent Anna-templom és a szarvasi evangélikus templom is helyt adott a produkciónak. „Azért is szerettünk volna az evangélikus templomban fellépni, mert az együttes nem kizárólag katolikus körökből állt össze, a zenészek és az énekesek között vannak evangélikusok, reformátusok is. Öröm volt számunkra, hogy szívesen befogadták a produkciót Szarvason, sőt még jótékonysági lehetőséggel is összekötötték azt, egy beteg gyermek gyógyításának javára.”

A mű Jézus temetésével kezdődik, egy szép, fájdalmas temetési könyörgéssel, majd a Krisztushoz tartozó tanítványok, asszonyok közül jelenik meg egy-egy alak, így a kenetet hozó Mária Magdolna, valamint Tamás apostol. Ők jelenítik meg a Krisztushoz tartozó emberek fájdalmát, reménytelenségét, tanácstalanságát a keresztre feszítés utáni tragikus helyzetben. Bevillanó képsorok jelennek meg arról, hogyan emlékeznek a tanítványok Krisztus szavaira, miként tanította őket az imádságra, kik az ő rokonai, mit jelent a követése, az Atyával való kapcsolata és az, hogy ő az Atya képmása. Evangéliumi történetek elevenednek meg például a gazdag ifjúról és a gazdagság veszélyeiről. Az idősíkok, a jelen és a múlt folyamatosan váltakoznak. A darabban a modern és a klasszikus zene hangszerei és eszköztára ötvöződik. Éppígy a szövegekben egy modern pap költő hangja szólal meg, klasszikus versformákban.

A szolnoki Jubilate Kórus legfőképp a szentmiséken vállal zenei szolgálatot, így a hasonlóan nagy volumenű művek előadása nem mindennapos. „A próbák során biztattam a kórustagokat: úgy induljunk neki az előadásnak, hogy mi most evangéliumot hirdetünk, és szeretnénk ezzel a művel megszólítani az embereket, visszaadni nekik a reményt, átadni Jézus feltámadásának üzenetét” – mondta István atya a felkészülésről.

„A templomok megteltek, a három előadással körülbelül ötszáz embert értünk el. Nagyon szép visszhangja volt a fellépésünknek, nemcsak a hallgatóság, hanem a produkcióban részt vevők részéről is. A zenészek hálásak voltak ezért a meghatározó élményért” – fejtette ki Kómár István, hozzátéve: a kórussal és a zenekarral nyitottak arra, hogy más helyszíneken is előadják a művet, amennyiben van olyan plébánia vagy intézmény, amely szívesen befogadná a produkciót.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír