Különböző életutak, egy közös nevező: az Isten – Kerekasztal-beszélgetéssel készülnek a NEK-re

Az eseményt élő adásban közvetítette a katolikus rádió és a Bonum TV. 

Kuzmányi István kérdésére, hogy mennyire változott meg az életük a járványügyi veszélyhelyzet kihirdetése óta, már csak azért is, hiszen a napokban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust is elhalasztották, Zsuffa Tünde azt válaszolta: amikor március 13-án, pénteken Böjte Csaba testvérrel hazaérkeztek Erdélyből, már érezte, hogy valami megszakadt. Az a sok munka, amit előre elkészítettek, bemutatva a programokat, az előadókat, a terv a sokkal intenzívebb kommunikációra, mindez felborult. Két hétig ő is karanténba vonult. A NEK sajtfőnöke úgy érzi, hogy a karanténban sokkal többet dolgoznak. Siklósi Beatrix egyetértett ezzel, lényegesen összetettebb a munka, nehezebb egyeztetni, összehívni a munkatársakat. Sok minden megborult, de kegyelmi időszak is tud ez lenni, a karanténvilág alkalmas arra, hogy az ember sok mindent végiggondoljon, és talán lesznek, akik a járvány múltával másképpen viszonyulnak majd a dolgokhoz, eltűnődnek azon, hogy mi a fontos és mi nem, jobban odafigyelnek majd a családjukra, a gyerekeikre, barátaikra, szerelmeikre.

Kuzmányi István közbevetette, hogy ebben segíthet a nézőknek az Ő és én című, 2019 karácsonyán az M5-ön, jelenleg a Duna TV-n futó 52 részes filmsorozat, ami nem pont ezzel a céllal készült, de olyan történetek láthatók benne, melyekben kinyílnak az emberek. Zsuffa Tünde szerint ez a sorozat azért született, ami most történik, mintha a karantént ők rendelték volna meg. 2019 júliusában bent ült Bea irodájában – aki akkor még az M5 vezetője volt – és arról beszélgettek, mivel tudnák a tévénézőkhöz közel vinni a kongresszust. Beindultak az istenes versek, minden vasárnap este, emellett egykori szemtanúk meséltek az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson átélt élményeikről. Valami olyat akartak, ami a hétköznapi emberekhez szól, hétköznapi emberekről, és így született meg az Ő és én. Az Ő egyértelműen Jézus, az én pedig a mesélő, a missziós orvos, a mozdonyvezető, a henteslegény, a fogvatartott, a 90 éves idős apáca. Mindenki én vagyok, mert mindenki mond egy mondatot, amire rácsodálkozom, ezt én is mondhattam volna, csak én gyáva vagyok, ő viszont bátor. Biztos vagyok benne, hogyha én ezt így érzem, akkor más is így érzi – fejtegette Zsuffa Tünde, aki szerint az ötlet Siklósi Beatrix fejében született meg, ő pedig megvalósította, megszervezte a dolgokat.

Siklósi Beatrix azzal finomította Zsuffa Tünde szavait, hogy a filmsorozat közös ötlet volt. Szerinte egyszerű történetekkel könnyebben lehet Istenhez vezetni az embereket a keresőkhöz és azokhoz is, akik őt eltolják maguktól, beleültetni a magot a lelkükbe. Jó lenne visszajelzéseket kapni arról, hogy az ezekben a filmekben látható történetek hatására elindult-e valami az emberek belsőjében, hogy közelebb kerültek-e a Jóistenhez, hiszen az adottság mindenkiben ott van.

Kuzmányi István felidézte, hogy ezzel összecseng, amit a közelmúltban Pál Feri a mentálhigiéné kapcsán mondott: megtanulta nagyon mélyen tisztelni minden ember egyéni életútját. Például hogy miként volt és van jelen Isten az ő életében. Mert akárhol járt, akárkivel találkozott, Isten már járt ott. Siklósi Beatrix szerint kódolva vagyunk az istenhitre, csak nem mindenki vesz erről tudomást. 

A kérdésre, hogyan születtek meg a filmek, Zsuffa Tünde elmondta: nyilvánvaló volt, hogy olyan embereket keresett, akik hívők, ez a rendezőre és az operatőrre is igaz. A filmben egyes szám első személyben beszélnek a tanúságtevők. A NEK sajtófőnöke ezzel kapcsolatban felidézte, hogy néhány évvel ezelőtt találkozott egy idős férfivel, akire nagyon haragudott, mert tudta róla, hogy jelentett az édesapjáról. A bácsi azonban érezte ezt, ezért egyes szám harmadik személyben kezdett el beszélni magáról, de mintha a Szentlélek szállt volna le közéjük, Zsuffa Tünde megbocsátott az idős embernek. A filmben szereplők viszont úgy beszélnek, hogy drogfüggő voltam, alkoholista, nem hittem Istenben, mindenki teljesen nyíltan vállalja önmagát.

Siklósi Beatrix szerint a relativizmus korában, kitéve a lélek elleni támadásoknak, amikor nagy zűrzavar van az emberek fejében, rendkívül fontos, hogy egyértelmű, valódi értékeket tartalmazó üzeneteket küldjünk az embereknek, és a jelenlegi közmédia felvállalja ezt, így semmilyen akadályba nem ütközött, hogy levetítsék a filmsorozatot. Úgy véli: nem baj, hogy egy évvel elhalasztódott a NEK, mert így több értékes dolgot tudnak bemutatni a közmédiában. Zsuffa Tünde hozzáfűzte: a Duna TV-n ötpercesek a megvágott kisfilmek, de a tervek szerint a Kossuth rádión hallható lesz a 15–20 perces változat, ő maga pedig könyvben is szeretné kiadni ezeket a történeteket. 52 történet, 52 arc, az 52. Eucharisztikus Kongresszus jegyében. Ez mind egy, a közös nevező pedig az Isten.

Személyes dimenziókat érintve Kuzmányi István felidézte, hogy két évvel ezelőtt Erdő Péter bíboros az újpesti Egek Királynéja-templomban bérmálta meg Siklósi Beatrixot. A csatornaigazgató elmondta, hogy elsőáldozó is négy-öt éve volt csak. Gyermekkorában mindig szorongást érzett a templomban, és ez sokáig kedvezőtlenül hatott a később hitéletére. Szép, lassan, fokozatosan fejlődött ki benne a hit iránti vágy. Nagyon sokat segített ebben neki az a rengeteg beszélgetés, amit hívő emberekkel, papokkal, világiakkal folytatott. Siklósi Beatrix nagyon komoly, élet-halál kérdésnek nevezte a keresztelést, bérmálkozást, a rendszeres gyónást, áldozást, a szentségek magunkhoz vételét.

Kuzmányi István felidézte, hogy Zsuffa Tündét több mint húsz éve ismeri, akire egyaránt jellemző a derű és a komolyság is. Az írónő visszaemlékezéséből kiderült: volt apácanövendék, átesett egy súlyos betegségen, kigyógyulva belőle, Heligenkreuzban teológiát végzett, az első nőként, súlyos magánéleti csalódás is érte. Ha az életében jönnek a sivatagi vándorlások, bekerül a cethal gyomrába, ezeket a megpróbáltatásokat úgy veszi, hogy át kell esnie rajtuk. Amikor nyugalmasabb időszakokban végiggondolja ezeket, mindig megdöbben, hogyan tudta ezeket alkohol, gyógyszer nélkül túlélni. Nem csapkodnia kellene a keresztet, hanem átölelni, mert az isteni gondviselés mindvégig vele volt. Így abban is, hogy sokáig dolgozott a világi sajtóban, de kiábrándult belőle, Istenhez imádkozott, és ő visszavezette az igaz útra, ő lett a NEK sajtófőnöke. Kuzmányi Istvánnal nem látták egymást húsz évig, de amikor újra találkoztak, ugyanazokat az értékeket vallották, mint két évtizede, azok a magok, amiket egykor elültettek bennük, kihajtottak. Három különböző életutat jártak be, Siklósi Beatrixot is ideszámítva, de egy közös nevezőjük van, az Isten.

A műsor második részében az Ő és én filmsorozat három szereplője tett tanúságot. A gimnazista Greguss Anna édesanyja Fodor Réka, aki jelenleg Nigériában végzi orvosmissziós küldetését. Eredetileg két hétre ment ki, de tovább marad, az Afréka Alapítványon keresztül a segítő munkája kibővült, az adományok segítségével élelmet vásárol az ottaniaknak, mert a jelenlegi világjárványban éhínség fenyegeti a hatalmas országot. Greguss Anna tavaly elkísérte a szüleit Nigériába, mert édesanyja mesélte, hogy a szegénység ellenére is milyen boldogok, mélyen hívők ott az emberek, és ezt látni szerette volna. A szentmiséken úgy érezte magát, mint a mennyországban, előfordult, hogy ezren bérmálkoztak. Anna filmeket, fényképeket készített Nigériában. Két missziós társa nem tudott angolul, pedig szükségük lett volna rá, hogy kommunikálni tudjanak azokkal a betegekkel, akik súlyosan megsérültek egy tűzvészben. Amikor a sebeiket bekötözték, Anna fordított nekik. Az egyik nő testének az ötven százaléka megégett. Leplet tettek rá, hogy megvédjék a szúnyogoktól. Amikor Anna meglátta az asszony sebeit, nem bírta elviselni a látványt, ki akart menni a kórteremből. Amikor másnap visszament, a szenvedő asszony mosolyogva fogadta, Isten áldjon, mondta. Ott volt vele a férje, mosolygott ő is. Később hallotta, hogy a nő két hét múlva elhagyhatta a kórházat.

Annára nagyon mély benyomást tett, hogy a nigériaiak a legszörnyűségesebb körülmények között is dicsőítik Istent. Ez éles kontraszt az itthoni hitélethez képest. Ennek ellenére, mint gimnazista, igyekszik meglátni Istent a legapróbb dolgokban is. Felszabadultabbnak érzi magát a nigériai útja óta, nem stresszel például annyit dolgozatírás előtt.

Varga Kriszta úgy fogalmazott, hogy a gyerekkora nem volt „pedigrés”. Ő tizenkét éves volt, a húga kilenc, amikor az édesapja elhagyta őket egy másik nő miatt, az édesanyja pedig az alkoholba menekülve ugyancsak elhagyta őket. A legnehezebb az volt számára, hogy az elhagyatottság, a rengeteg éhezés, nélkülözés ellenére is találjon valami jót a sorsukban, ne haraggal gondoljon a szüleire. Voltak az életében féktelen bulizások, rombolta önmagát, de a legmélyebb állapotában sem felejtette el azt, hogy attól kezdve, hogy gyermekkorában az első Képes Bibliát a kezébe vette, tudta, hogy ő az Istené, Krisztushoz tartozik, és ebből mindig tudott erőt meríteni. Ezt neveli a gyerekeibe is. Sajnos a húga más utat választott, 2017-ben önkezével vetett véget az életének. Kriszta annak is nagy jelentőséget tulajdonít, hogy a második keresztneve Veronika, aki a keresztény hagyomány szerint a keresztúton megtörölte Jézus arcát, vállalta a római katonák ütlegelését.

Szabadkai Zsolt Krisztával ellentétben katolikus családba született, a szülei szeretetre nevelték, templomba vitték, hittanra járatták, előáldozó is volt. Tizenhat éves korában azonban úgy döntött: nem várja meg a földi halál utáni örök boldogságot, ő most akar boldog lenni. Tíz-tizenöt évig élt hedonistaként, bulizott, nőzött, alkoholizált, kábítószerezett, a mammon, a pénz volt az Istene. A visszatérése Istenhez nem volt látványos, nem esett le a lováról, nem nyílt meg előtte az ég. Több apró pont volt az életében, ami végül megváltoztatta az életét. Ha például bántott embereket, érezte legbelül, hogy ez nem jó, a bulizások után egyre kevesebb örömet érzett. Óriási erőforrást jelentett számára, hogy visszanyúlhatott azokhoz az értékekhez, amiket gyermekkorában megtapasztalt. Zsolt a beszélgetésre magával hozott egy Motoros Bibliát, amit a Keresztény Motorosok Nemzetközi Szövetsége adott ki, és magyarra is lefordították. A Szentírás mellett olvashatók a könyvben olyan emberek vallomásai is, akik sokáig tékozolták magukat, míg végül elfogadták Jézus Krisztus kinyújtott kezét, és azóta teljesen megváltozott az életük. A keresztény motorosok a börtönbe is beviszik és szétosztják a megtévelyedettek között ezt a különleges Bibliát.

Az Ő és én sorozat eddig műsorra került részei elérhetőek a NEK YouTube-csatornáján.

Fotó: Ambrus Marcsi/NEK

Bodnár Dániel/Magyar Kurír