Látogatást tett egy chilei női börtönben Ferenc pápa

Megbocsátás, igazságosság, remény, jövő – ezek a szavak hangoztak el a santiagói San Joaquín női börtönben Ferenc pápa látogatása alatt. A Szentatya azt kérte a raboktól, hogy nőként és anyaként egy jobb jövőnek adjanak életet.

A fogvatartottak virágokkal, ünnepelve fogadták a pápát. Gyermekeiket a karjukban tartó nők, több száz színes felirat, rajta Ferenc pápától vett idézetekkel a nőkről és a börtön világáról, a falakon a Chile különböző fegyintézeteiben fogva tartott emberek arcképe... A hatszáz elítélt így várta a pápát, akinek az intézet igazgatónője megerősítette: itt tanúi annak, hogy az élet győzedelmeskedik a halál felett, a jó a rossz felett, a szív tisztasága az önzés sivársága felett. Ők hatszázan képviselték a latin-amerikai ország majdnem ötvenezer fogvatartottját, akik Chile túlzsúfolt börtöneiben raboskodnak.

Ferenc pápával két női elítélt osztotta meg tanúságtételét. Egyikük, Janeth elmondta: meg vannak fosztva szabadságuktól, de álmaiktól és reményeiktől nem. Arra kérte pápát, járjon közben azért, hogy az igazságszolgáltatás jobban odafigyeljen az elítélt anyákra, akiket elválasztanak gyerekeiktől. A gyermekek ártatlanok, Isten irgalmasságához száll a fohász értük, illetve a társadalomhoz, hogy bocsássa meg az elkövetett bűnöket.

Mindannyian bűnösök vagyunk, bocsánatra szorulunk. A megbocsátás pedig emberségesebbé tesz. Sokan közületek édesanyák, ezért tudjátok, mit jelent életet adni. Ma egy nagyon hasonló kihívás előtt álltok: életet kell adnotok, jövőt kell adnotok, föl kell nevelnetek, segítenetek kell fejlődni – nemcsak magatoknak, hanem gyermekeiteknek, az egész társadalomnak. Ti, nők rendkívüli módon képesek vagytok alkalmazkodni az adott helyzethez és tovább menni. Ezért ma a bennetek szunnyadó képességre hagyatkozom, ezekben bízom, hogy életet adjatok a jövőnek! – szólt a Szentatya a fogvatartottakhoz, meghallva kérésüket.

Küzdeni kell a személyek dologiasítása ellen, mert ez megöli a reményt – buzdított Ferenc pápa. – Senki sem egy tárgy, mind személyek vagyunk, ne hagyjuk, hogy tárgyiasítsanak bennünket, nem vagyunk számok. A börtönlakó sem egy szám, hanem személy, van neve, és ez reményt szül. Az emberi méltóság sérthetetlen, ezért őrizni kell, ápolni és dédelgetni. Kedves nővéreim, ne higgyetek a címkéknek, miszerint semmi nem tud megváltozni! Nem igaz, hogy a végeredmény mindig ugyanaz. Minden erőfeszítés egy jobb jövőért – még ha sokszor úgy is látszik, hogy a semmibe hull – végül mindig gyümölcsöt hoz és elnyeri jutalmát.

A gyerekek erőt adnak, reményt, ösztönzést, segítenek a női raboknak abban, hogy előre tekintsenek, mert így épül az élet – folytatta a pápa. – Ma ugyan meg vannak fosztva szabadságuktól, de ez a helyzet nem tart örökké. A cél, hogy visszailleszkedjenek a társadalom rendes életébe. Ha a büntetés, az ítélet jövő nélküli, akkor az nem humánus ítélet, hanem kínzás. Minden büntetésnek, amellyel a társadalommal szembeni adósságát rója le valaki, kell, hogy legyen egy távlata, a visszailleszkedés távlata, amelyre a rabnak készülnie kell. Ezt kell várniuk önmaguktól és a társadalomtól is. A börtönbüntetés gyakran nem más, mint bűnhődés. A közbiztonságnak nem szabadna pusztán az ellenőrzés szigorítására korlátozódnia. Ehelyett sokkal inkább a megelőzésre, a munkára, a nevelésre és a közösségi életre kellene hangsúlyt fektetni.

Ferenc pápa a női börtönben tett látogatása végén megszólította azokat is, akik a büntetés-végrehajtási intézetben dolgoznak: a börtönőröket, az önkénteseket, valamint a lelkipásztori munkatársakat. A Szentatya kifejtette, összetett és kényes feladat az övék, ezért a hatóságoknak minden szükséges feltételt biztosítaniuk kell azért, hogy méltósággal végezhessék munkájukat. „A méltóság méltóságot szül. A méltóság fertőző, jobban terjed, mint az influenza. A méltóság méltóságot terem!” – zárta beszédét a pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír