Lépek úgy is, ha fáj – Tóth Dávid Ágostonnal, a pápalátogatás dalának szövegírójával beszélgettünk

– A jezsuita rend Szent Ignác megtérésének 500 éves jubileuma alkalmából felkérte Önt és Vizy Mártont a Loyolai Szent Ignác-musical megírására, melyet 2022-ben a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákjai adtak elő országos turné keretében – két alkalommal még az Erkel Színházban is – Ignác, a lelkek lovagja címen. Kérem, mutassa be a darabot néhány szóval!

– Ez egy biográfiai musical, vagyis Szent Ignác élettörténetét dolgozzuk fel benne a musical sajátosságai szerint. A musical gyökerei a musical comedyhez, azaz zenei komédiához nyúlnak vissza. A komédiában van a legtöbb érzelem, szerelem, móka és kacagás, emiatt a tragédiánál is jobban illik a zenés-táncos műfajhoz. Szent Ignác élettörténetét tudatosan vegyítettük tehát a musical comedy műfajával. Az így létrejött Ignác, a lelkek lovagja darab magasztosabb, komoly részei is jobban érvényesültek.

– Ebből a színpadi darabból emelték ki azt a dalt, amely Camino, Krisztus a jövőnk címmel a pápalátogatás dala lett. Miért erre esett a választásuk?

– A musical első felvonása fináléjának dalát használtuk fel a pápalátogatás alkalmára. Tavaly, amikor felröppent a híre, hogy esetleg jön a Szentatya Budapestre, azt reméltük, három dalt is bemutathatunk fogadására a miskolci diákokkal. Amikor a látogatás végső időpontja kiderült, már nagyon kevés idő jutott a szervezésre. Maradt a Camino – a diákokról pedig az érettségi időszak miatt már sajnos nem lehetett szó. Új utakat kellett találnunk. Ferenc pápa egyik legkedvesebb szentje Szent Ignác, és ő maga is jezsuita. Az elmúlt években egyre többször tapasztaltuk, hogy útjai során Szent Ignácot emlegette, kiemelve a jezsuita rendalapító fő témáját, a megkülönböztetés képességének szükségességét.

A 21. században, amikor minden korábbinál nagyobb információáradat zúdul ránk, nagyon aktuális megtanulni annak a folyamatát, hogy mitől és hogyan ismerhetjük fel, mi a jó, mi a rossz; mi származik Istentől, mi pedig a gonosz erőktől. Mi az igazság – és mi annak parodisztikus kifordítása.

– Mi a dal fő üzenete a musicalben? Milyen történetkontextusba ágyazódik bele?

– Ez egy olyan férfi dala, aki – hátrahagyva a múlt rossz kötődéseit, a hamis hűséget, és egyedül Istennek hűséget fogadva neki szenteli az életét – kilép a természetbe, és elindul az ismeretlen felé. Kettős a helyzet. A zarándoklat minden egyes lépése nehéz a hadisérült Ignác számára, ugyanakkor minden egyes lépés gyógyítja is őt. Egy új, izgalmas cél felé viszi. E felszabadulásélményből szakad fel belőle ez a dal, melyben Istenhez kiált fel. Segítségét kéri, hogy meglássa a múltját, a jelenét és a jövőjét, és tudjon dönteni, merre haladjon tovább az élete.

Ignác utat jár. Spanyolul „El Camino” az út. Már Ignác korában létezett a híres Szent Jakab-zarándokút, de ő egy másik úton járt, melyet később Camino Ignacianónak, Szent Ignác útjának neveztek el. Ez északról indul dél felé, a francia határhoz közel fekvő ősi családi fészektől, Loyolától egészen Barcelonáig. Ma is azért megy az ember az El Caminóra, mert az életében valahol elakadt, és szeretne megtanulni újra tisztán látni.

Sokszor tapasztaljuk, hogy elég, ha kimegyünk a hozzánk legközelebb eső erdőbe, érezzük, hogy szinte az egész világmindenséget magunkba fogadva Istenbe tágulunk ki, az ő szemével látjuk a saját sorsunkat és az emberiség sorsát.

– Az út archetípus, az életutat is jelenti, így mindnyájan úton vagyunk. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy magát a szerzőt kérdezhetjük meg, Ön számára milyen érzések, gondolatok fogalmazódnak meg a dal szimbólumaiban, metaforáiban?

– Egy dalszöveg történetet mesél el. Az ember igazán csak saját magáról, a saját történeteiről tud írni. „Még egy lépés, még egy légzés, még egy ösztönzés” – így indul a dal. Nehéz, de muszáj menni, mert jön az éjszaka, és az embernek meg kell húznia valahol magát. Olyan, mintha át kellene rágni magunkat a ködön. Maga a felfelé emelkedő dallam is jelzi, hogy felfelé vezet az út. A hegycsúcson „oszlik a homály”, úgy, mint amikor a felhők szétnyílnak. Ettől az élménytől felrepül a lélek Istenhez a kéréssel: „Új lángot lobbants bennem!”

Ha elszomorodok valamitől, én is kimegyek egy olyan helyre, ahol van kilátás. A kilátók fontos helyek. Nem jó, hogy a városban beépítünk mindent, hiszen az ember ösztönösen egy kilátóhelyre megy föl, ha döntést kell hoznia. Ilyenkor szeretnénk Isten szemével nézni az életünkre, meglátni a saját helyünket az emberek között. A musical legfontosabb üzenete számomra, hogy

bár az életünket, sőt az egész emberiség életét is jó a mennyország felől nézni, ugyanakkor feladatunk van a földi életben. Most például az, hogy egymással összefogva külső békét teremtsünk ebben a békétlenséggel teli világban.

A béke állapota könnyen felborul, tenni kell érte újra és újra. Ez a fejlődésünk útja. Ezért vagyunk itt.

– A darabban Szent Ignác számára mit jelent a béke?

– Ignác a saját békéjét keresi elsősorban, ugyanis katona volt, harcos, aki háborúban élt. Megcsömörlik ettől az élettől, látja, hogy ő csupán a politikai hatalmak lecserélhető eszköze, semmiféle dicsőséges ügyért nem harcol, csak másvalaki hatalmi érdekéért küzd. Ez az a hamis hűség, amit ott akar hagyni, és az igaz hűséget megtalálni Istenben: a szeretet eszközeivel akar harcolni.

Ignác katonaszent. Ugyanúgy katona maradt, csak a szeretet hadvezére lett, a szeretet parancsának engedelmeskedett, nem mulandó földi hatalmaknak.

– A dalon változtattak egy keveset a pápalátogatás alkalmára. Mik voltak a szempontjaik?

– Azzal kísérletezünk Vizy Mártonnal egy ideje, így már az Én, József Attila darabunkban is, hogyan lehet popdalnak álcázott színpadi zenét írni. A színpadi zene recitativókból és áriákból épül fel, ezekkel lehet legkönnyebben elmondani egy történetet. A popdalnak azonban azonnal kell hatnia, pár szóba-mondatba sűrítve kell kifejeznie a szituációkat és a lelki üzeneteket. A Camino című dalt úgy próbáltuk továbbkölteni, hogy egyszerre legyen élvezhető popdalként, de megmaradjon a színpadi kontextusban is. Az új „bridge” rész fontos mondanivalója: „A hosszú útból fény lesz.” Ez a hosszú út a Camino, amelynek során Ignác megjárta a poklot és a mennyországot. Továbbá beleköltöttük, hogy „Krisztus, te vagy a jövőm”, mert ezt Ignác egyébként is érzi abban a pillanatban, amikor a dal a darabban elhangzik, ugyanakkor összecseng a pápalátogatás mottójával.

– Mi a szándékuk azzal, hogy népszerű zenei nyelvet használnak mondanivalójuk kifejezésére?

– Szent Ignáchoz kötik a szállóigét: „Menjetek, és lobbantsátok lángra a világot!” Egyfajta forradalmi impulzus a musical és maga a dal is. A jezsuita rend számára fontos a misszió, hiszen az Újvilág felfedezése utáni időkben azt a feladatot kapták a pápától, hogy az egész világon mindenhova jusson el Krisztus üzenete. Azt gondoljuk, nekünk is az a missziónk, hogy az országban felmutassuk a hitet. Loyolai Szent Ignác rendtársával, Xavéri Szent Ferenccel kezdődött a jezsuiták később „inkulturáció”-nak nevezett hozzáállása, miszerint ha valaki misszionáriusként például a japánok között él, öltözködjön és gondolkodjon úgy, mint a japánok. Matteo Ricci olasz jezsuita szerzetes olyan szinten megtanulta a nyelvüket, hogy a kínaiak megdöbbentek a nyelvtudásán. Mi is azt valljuk,

ha fiatalokhoz vagy olyanokhoz akarunk eljutni, akik nem ismerik a vallást, akkor beszéljünk azon a zenei nyelven és olyan szövegekkel, amit ők értékelnek és megértenek.

– Önnek van valamilyen kedvenc része a dalban, ami személyesen megérinti, megszólítja?

– „De oszlik bennem a homály, lépek úgy is, ha fáj” – ez az alapvető érzelmem a covid után, a háború sötétségében járva, de mintha az egész emberiség ezt élné meg. Nagyon nehéz éveken vagyunk túl. Minden színházban érződik, hogy még nem álltunk vissza a járvány előtti időszakra. Vissza kell szocializálódnunk a közös életbe.

Ebben a háborús, sötét helyzetben muszáj, hogy megtaláljuk egymást, és szimbolikus értelemben megfogjuk egymás kezét. A háborút az ember hozta létre, az ember is tudja azt leállítani.

Mint Az Ezeregyéjszaka meséiben a halásznak, az a feladatunk, hogy visszatereljük a szellemet a palackba.

– Ön számára mi most Loyolai Szent Ignác legfontosabb üzenete?

– Mintha új életre kelne ma a lelkisége. Modern szent abban az értelemben is, hogy észrevette, nemcsak a vallástalan, de a vallásos világ sem halad jó irányba. Az Egyházban abban az időben tombolt az inkvizíció. Ez nem Krisztus tanítása volt, hanem valami más – amit akkor az Egyház jó része nem látott világosan. Napjainkban senki nem látja tisztábban, mint maga Ferenc pápa, hogy az Egyház a szeretet, az elfogadás és a folyamatos béketeremtés jele kell hogy legyen a világban.

– A dal is ezzel végződik: „Adj békét!”

– Amikor Jézus feltámadt, így lépett be övéihez: „Béke veletek!” Csak békében tud fejlődni az emberiség. A misztikusok azt mondják, a mennyországban a béke az alapvető érzés. A Közel-Keleten is ezt mondják köszöntésképpen: „Shalom!” vagy „Szalam!” (héberül és arabul), és ezzel egy kis darab mennyországot kívánnak egymásnak.

A béke nem egy átmeneti állapot, hanem maga az állapot, amit újra és újra el kell érnünk. Sok küzdelemmel jár: a belső és a külső démonokat le kell hozzá küzdenünk.

Nem az a feladatunk, hogy elbújjunk, hanem hogy leküzdjük a sötétséget. Szent Ignác üzenete erről szólt 500 éve és ma is: ott vegyük fel a harcot a sötétséggel, ahol ránk tör!

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita (archív); Pásztor Péter/Jezsuiták

Magyar Kurír