Lukács István: A fiúk apostola – Don Bosco élete

A könyv írója, Lukács István (1916–1982) szalézi szerzetes volt. Azon kevesek közé tartozott, akik a szerzetesrendek 1950-es szétszóratása után is taníthattak. Előbb a szentendrei, majd az esztergomi ferences gimnáziumban tanított magyart, történelmet és művészettörténetet. Egykori diákjai úgy emlékeznek rá, mint hatalmas műveltségű, rendkívüli szakmai tudással rendelkező tanár, vérbeli pedagógus. Szigorú, de igazságos, mélyen érző ember, önállóságra nevelt, mint Don Bosco. Az Új Emberben rendszeresen jelentek meg cikkei, tanulmányai. Első Don Boscóról írt életrajzi műve, A csavargók barátja 1977-ben Bécsben jelent meg, Szegedi István álnéven. A példányokat titokban juttatták be az országba. A fiúk apostola… című könyv 2001-ben jelent meg először, és idén a Don Bosco Kiadó gondozásában másodszor is.

Lukács István regényszerűen, de szigorúan dokumentumokra, Don Bosco feljegyzéseire, a saját és tanítványainak, paptársainak visszaemlékezéseire, korabeli forrásokra támaszkodva írta meg könyvét.

Az olaszországi Piemont tartományban fekvő Castelnuovo d’ Astiban, szegény paraszti családba született Don Bosco kétéves korában elvesztette az édesapját, akinek halála után édesanyja, Margit mama egyedül nevelte őt és József nevű öccsét, valamint férje első házasságából született fiát, Antalt. A gazda halála után minden gond Margit mamára, az írástudatlan, de végtelenül bölcs és erőslelkű asszonyra szakadt, aki határtalan szeretettel, ugyanakkor következetes szigorral nevelte gyermekeit. Életének minden mozzanatát átitatta „az egészséges, természetes vallásosság”.

Don Boscót egész életében végigkísérték az álmok, melyekben Isten megüzente neki, mit vár tőle. Önéletrajzi visszaemlékezéseiben leírja, hogy kilencévesen egész további életét meghatározó álmot látott: egy tágas udvaron volt, körülötte gyerekek nyüzsögtek, nevetgéltek, játszottak, de voltak, akik káromkodtak; ő azonnal közéjük rohant, ütlegelésekkel akarta elhallgattatni őket, de hirtelen megjelent egy tiszteletre méltó, javakorabeli férfi, fehér palástot viselt, és így szólt hozzá: „Nem veréssel, hanem szelídséggel teheted őket barátaiddá! Kezdd el azonnal a munkádat! Tanítsd meg őket a bűn utálatosságára és az erény szépségére!” Az ijedt gyermek kérdésére, hogy kicsoda ő, a férfi azt válaszolta: „Annak a fia vagyok, akit napjában háromszor üdvözölni tanított az édesanyád.” Ebben a pillanatban megjelent egy hölgy, ruhájából „pazar fény sugárzott…” Közben a fiúsereg eltűnt, s helyébe nagy tömeg kecske, kutya, macska, medve került. A felséges hölgy tovább-beszélt: „Ez a te munkaköröd. Itt működj! Légy alázatos, erős és férfias! Az átváltozást, amit ezeken az állatokon most látsz, hajtsd végre majd egyszer az én fiaimon!” Ekkor az addig látott állatok helyén ugyanannyi szelíd bárány jelent meg, bégetve ugrándozták körbe a férfit és a hölgyet, mintha hódolatukat mutatnák be nekik. A kisfiú Don Bosco sírva fakadt, és azt kérte a fenséges szép hölgytől, magyarázza meg, mit jelent ez. Ő a fejére tette a kezét, és szelíden annyit mondott: „A kellő időben majd mindent megértesz.”

Ez a különleges lelki élmény véglegesen meggyökereztette a kis János lelkében a papi hivatást, amelynek fő munkaterülete a gyermekek megmentése lesz. Ebben az álomban a Szent Péternek mondott krisztusi szavak visszhangoznak: „Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat!” Amikor Jánoskától az édesanyja megkérdezte, miért szeretne pap lenni, így válaszolt: „Hogy életemet a gyermekeknek szentelhessem. Szeretni fogom őket, és megkedveltettem magam velük. Minden erőmet és időmet értük áldozom.”

A pappá szentelésig való út azonban tövisekkel volt kirakva. Don Bosco mostohatestvére, Antal rosszindulatú ember volt, mindenáron meg akarta akadályozni, hogy pap legyen belőle. Emellett nagyon szegények is voltak. Ám Margit mama testvére, Occhiena Mihály gazdag állatkereskedő volt, és biztosította azt az összeget, amely lehetővé tette, hogy unokaöccse tanulhasson. Egyházi részről Don Calosso káplán karolta fel először, s bár ő hamar meghalt, Don Bosco egész életében mint jótevőjéről emlékezett meg róla.

Don Boscóban kezdettől fogva élt a meggyőződés, hogy az utcán csavargó gyerekek nem rosszak, csak senki nem törődik velük. Ő vállalta ezt a feladatot. Hitte, hogy Istentől kapott küldetése ez. A legnehezebb körülmények közepette is bízott az isteni Gondviselésben. Saját lelke tüzéből néhány szikrát belopott a gyakran szüleiktől is eldobott fiúk lelkébe, „megfertőzte” őket jóságával. Amikor Don Bosco súlyosan megbetegedett, védencei buzgón imádkoztak érte. Amikor meggyógyult, így szólt hozzájuk: „Ezután tehát életem minden percét értetek áldozom. Számítsatok rám! Ti meg segítsetek abban, hogy benneteket még jobbá tehesselek!”

A kötet írója kiemeli: a Don Bosco által létrehozott oratóriumban tisztelet övezte a munkát és a jámborságot. A nevelők az evangélium szellemében tanították, nevelték a befogadott fiúkat. Az oratóriumnak Don Bosco volt a lelke, igazgatója, vezetője. „Mindenben Isten dicsőségét és a lelkek üdvösségét kereste. Természetes tehát, hogy kivirágzottak körülötte az erények. El tudta érni, hogy a fiúk mélységesen ragaszkodjanak hozzá, de még bensőségesebben Istenhez.” Lukács István rámutat: az 1954-ben szentté avatott Savio Domonkos, továbbá Rua Alajos, Gavio Kamill, Massaglia János, Bezuco Ferenc, Magone Mihály és sokan mások az ő példája nyomán jutottak el az életszentség csúcsára. Néhány még tisztalelkű, de az utcán már a romlás veszélyének kitett csavargó, igazolta a híres angol író, Chesterton szavait: „Minden szent, mielőtt szent lesz, bűnös ember, és mindenfajta emberből lehet szent.”

Amikor Don Bosco papi buzgóságát a szegény és elhagyott ifjúságra terjesztette ki elsősorban, megfogalmazta a célt is, amelyet apostoli működésével meg akart valósítani: „Hasznos polgárokat akarok nevelni ennek a földnek, hogy az Égnek is egykor méltó lakói legyenek!” Vallotta, hogy a fiúk Jézus és Mária kegyeltjei. A bizalom és a szeretet határozta meg a neveltjeihez fűződő kapcsolatát, és hirdette: „A gyermekek ne csak részesüljenek a szeretetben, hanem érezzék is, hogy szeretjük őket!”

A könyvhöz Makkné Andrásfalvy Judit készített a szöveggel tökéletesen harmonizáló illusztrációkat.

Lukács István: A fiúk apostola – Don Bosco élete
Don Bosco Kiadó, 2023

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír