Madassery Benvin Sebastian SVD: Ő az

Sebastian atya kifejti: a védák több ezer évvel ezelőtt, az ószövetségi időben, nagyjából az ótestamentumi könyvek megírásával egy időben keletkeztek. Az a fajta védikus lelkiség, amelyet kevésbé vagy egyáltalán nem tanítanak sem Magyarországon, sem Indiában, a jót hirdette. A kasztrendszer csak később alakult ki az indiai társadalomban, akkor, amikor a védikus tanításokat már eltorzították a hatalmon lévők. A védikus lelkiség eredendően egyetemes volt, nyitott és befogadó. A mai hinduizmus távol áll az eredeti alapoktól, szélsőséges, intoleráns és zárt, ezért nem is nevezhetjük igazán hinduizmusnak.

A könyv szerzője azt mutatja be, hogy a különböző kultúrákban az igaz Istent jó szándékkal, tiszta szívvel kereső emberek megkapták a kinyilatkoztatást. Világosan látható ez a védákban és az Ószövetségben is: egyes elemeik Krisztusra vonatkoznak, és a bennük leírtak beteljesednek Krisztusban.

A védák szerint is a Szűztől születik majd a Megváltó, aki bűntelen lesz, és férfi. A védikus látnokok szerint, amint a tudatlanság elhomályosítja az ember látását, úgy a felhő megakadályozza az ember fénylátását. Azt akarják ezzel mondani, hogy nem ismerjük fel azt a férfit, aki maga a fény, a világosság, mert az evilági dolgok elhomályosítják látásunkat. János evangéliumában olvashatjuk: „Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,9–12).

A védákban az is pontosan le van írva, hogy a Messiásnak mi lesz a neve, mit tesz majd az emberiségért. Szerepel a szent könyvekben az is, hogy miért és hogyan hal majd meg, és le van írva bennük a tökéletes áldozat tíz jellemzője is. Mindez beteljesedik Krisztusban. A legfontosabb, hogy az áldozatnak tökéletesnek, tehát bűntelennek kell lennie. Krisztus születése szeplőtelen volt, és ő maga is mindvégig szeplőtelenül élt. A tíz jellemző közé tartozik az is, hogy a barátok és a rokonok elutasítják, eltaszítják maguktól az áldozatot, akinek kemény szenvedésen kell keresztülmennie. A védák szerint az áldozati állatot oszlophoz kell kötni. Krisztust, aki az emberiség megváltásáért önként vállalta az áldozat szerepét, keresztre feszítették. Az áldozat testéből vérnek kell folynia, csontjainak és bőrének épen kell maradnia. Az áldozatnak végül új életre kell kelnie, és a húsát meg kell enni. Ez mind beteljesedett Krisztusban. Ő az utolsó vacsorán, az Eucharisztia megalapításakor kezébe vette a kenyeret, és azt mondta: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem.”

A védák említést tesznek arról is, hogy az áldozatnak töviskoronát kell viselnie a fején. A Megváltó minden ember bűnéért áldozza fel magát, ez is benne van a védákban. A földön egyetlen ember sem tud tökéletes áldozattá lenni, mivel bűnös. Ezért maga Isten jön el a földre, és ő mutat be tökéletes áldozatot az emberek bűneiért. Azért teszi ezt, mert nagyon szereti az embereket. A Megváltó minden teremtmény ura, vagyis prajapati, aki feláldozza magát minden teremtményért, ez is le van írva a védákban. De a hinduizmusban nincs nyoma annak, hogy megtörténne a Megváltó születése és az áldozatvállalás. A tökéletes áldozat Krisztusban történik meg. Az ószövetségi jövendölések beteljesedése a názáreti Jézus Krisztus személyében történt meg, a kinyilatkoztatás hordozója pedig az Egyház. A védikus jövendölések is Krisztusban teljesednek be.

Sebastian atya könyvében kiemelten ír az Eucharisztiáról. Vallja: „A világ és az egész emberiség legnagyobb kincse az Oltáriszentség, ez hitünk középpontja és csúcsa. Az Eucharisztia ad életet, meleget és fényt az emberiségnek. Aki erre a tudatra eljut, annak az élete megváltozik, és soha többé nem tud távol lenni az Oltáriszentségtől, mindig vágyakozni fog utána. Az Eucharisztia Krisztus mai jelenléte, irántunk való szeretetének bizonyítéka.” A szerző könyvével szeretné rávezetni erre az embereket.

Sebastian atya foglalkozik a kötetben az eucharisztikus csodákkal is, emlékeztetve rá: már több mint száz bizonyítottan eucharisztikus csodát ismert el az anyaszentegyház, melyeket hivatalos jegyzőkönyvben rögzítettek. A legtöbb esetben az Eucharisztia emberi hússá és vérré változott. Ez történt a legrégebbről ismert és igazolható esetben, a lancianói csodában is, 750-ben. Ennek tudományos vizsgálatát az 1970-es években végezték. Egy pap misézés közben szörnyű kísértésbe esett, kételkedni kezdett az Oltáriszentség valóságában. Amikor kimondta az átváltoztatás szavait, a kenyér és a bor átváltozott hússá és vérré. 1970-ben – több mint 1200 évvel később – tudósok alapos vizsgálatokat végeztek a csodás anyagokról, majd 1973-ban az Egészségügyi Világszervezet ötszázféle vizsgálatnak vetette alá a mintákat, amely 15 hónapig tartott. A tudományos vizsgálat megállapította: a megalvadt anyag emberi vér, AB csoportú, ugyanolyan protein eloszlással, mint amilyen a normális vérben található; az ostya emberi szívizom harántcsíkolt szövete, bal szívkamra, az artériákat, vénákat, a bolygóideg ágát és a zsírszövetet azonosítani lehetett; amint a vér, a hús is friss élő szövet, mert gyorsan megfelelt minden klinikai reakciónak, ami az élőlények jellegzetessége.

Sebastian atya felidézi, hogy Jézus a kereszten felkiáltott: „Szomjazom.” Ez Kalkuttai Szent Teréz anya nővéreinek minden kápolnájában olvasható. A verbita szerzetes leszögezi:

Krisztus „nem a vízre, hanem a lelkekre szomjazott. Tartsunk őszinte bűnbánatot, és fogadjuk Őt a szentáldozásban. Töltsünk időt Vele, és akkor még jobban becsüljük Őt”.

Madassery Benvin Sebastian SVD: Ő az
Pápai Missziós Művek, 2020

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír