Máriát követve lássuk meg Isten akaratát! – Hálát adtak a megszületett gyermekekért Vértessomlón

A Vértes búcsúnapjának nevezett ünnepen a püspöki szentmise előtt idén is a falu központjából indult a körmenet a viseletbe öltözött és zászlókat vivő búcsújárókkal. A főpásztor vezetésével a Szűzanya szobrát fehér ruhás lányok vitték a falu határában álló, gyönyörű természeti környezetben épült kegyhelyhez.

A templomtéri rendezvénysátorban Pfiszterer Zsuzsanna, Vértessomló díszpolgára német és magyar nyelven ismertette a település és a kegyhely történetét. Elhangzott többek között, hogy a galántai és fraknói gróf Esterházy József, a terület birtokosa és a templom kegyura 1733-ban hívott a vidékre német telepeseket. Az első vállalkozó szelleműek 1734. május 1-jén érkeztek, és egy csengő hangját követve az erdőben egy kápolnára bukkantak. A jelenlegi kegytemplom főbejárata feletti kronogramma tanúsága szerint 1735-ben már fel is újították azt a betelepült németek.

A kegyhely gyönyörűen feldíszített szabadtéri oltáránál mondott köszönetet Visnyei László plébános, hogy a megyés főpásztor idén is elfogadta a meghívást a búcsúünnepre. Köszöntötte továbbá Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselőt, a településvezetőket, paptestvéreit, a környékbeli híveket és a távolabbról érkező zarándokokat.

„Amikor az ember belép Vértessomló kegyhelyének körzetébe, mintha egy másik világba csöppenne. Békesség van, türelem van, szeretet van, valahogy az ember megnyugszik abban a hajszoltságban, ami amúgy az életünket jellemzi. Mert be kell látnunk, nem mindig a béke, a hit, a remény és szeretet uralkodik lelkünkben, hanem sokszor a békétlenség, feszültség, kritika, vagy akár reménytelenség – mondta Spányi Antal, majd arról beszélt, hogy

hajlamosak vagyunk arra, hogy Istent is megpróbáljuk felhasználni saját céljaink és elgondolásaink megvalósulására. Ez a gonosz terve velünk, hogy ne azt az utat válasszuk, amit az örök Atya elgondolt számunkra.

A Boldogságos Szűz Mária és Erzsébet találkozásának ünnepe arra szólít minket, tekintsünk a két asszony életére, akik mindketten más életről álmodtak, de imádságos lélekkel elfogadták Isten szándékát.

„Mária képes volt arra, hogy mindenben meglássa Isten akaratát. Legyen úgy, ahogy te akarod. A nehézségekben is képes volt kimondani, legyen nekem a te igéd szerint. És látjuk azt az Erzsébetet, aki egy életen keresztül várt gyermekre. Férje, Zakariás is igaz ember volt. Mindig az Úr törvényéhez igazodtak, de valahogy nem adatott meg nekik az, ami után egész életükben leginkább vágyódtak, a gyermek. Mégsem nem volt bennük lázadás, nem volt bennük keserűség. Amit Mária olyan szépen megfogalmazva kimondott, ők életük valóságával mondták ki, hogy elfogadják Isten akaratát” – hangsúlyozta a püspök, és arra bátorított,

bízzunk a Szentlélek segítségében, aki imáink által megtanít Isten szemével nézni azt, ami velünk történik. Akkor megértjük, hogy a kereszt közelebb visz az Istenhez, és a nehézségek által is őfelé emelkedhetünk.

Isten mindenből valami jót tud teremteni, ezért kérjük őt, hogy keresztjeinket felismerve, a Lélek erejével tudjuk azokat hordozni. Kérjük azt is, hogy a mai békétlen világban mi az ő békésségét tudjuk ajándékozni a világnak.

„Sarlós Boldogasszony ünnepét üljük.

Adjunk hálát a gyermekért, akiért Istent magasztalta az a két asszony, és könyörögjünk gyermekáldásért a jelen levő szülőknek.

Az Isten az igaz imádságot, a tiszta szívvel elmondott, hitből fakadó és reménnyel táplált imádságot biztosan meghallgatja. Amikor megáldjuk a hálaszíveket, erről teszünk tanúbizonyságot, és együtt mondunk köszönetet az Úr jóságáért” – zárta beszédét a főpásztor.

Az ünnepi szentmise végén a megyéspüspök hagyományosan a családokért imádkozott, főként azokért, akik gyermekáldásra várnak, vagy a megfogant gyermek születésére készülnek. Kérte a gyermekét hordozó Szűz Mária közbenjárását a jelenlévőkre, majd elhelyezték az ezüstszíveket a kisgyermekek nevével és születési dátumával a templom falára, a püspök pedig egyenként megáldotta a házaspárokat, akik a gyermekáldás reményében látogattak el az ünnepre, vagy az érkező gyermekükre kértek áldást.

Idén Tatabányáról, Tarjánból, Környéről, Oroszlányból, Vértessomlóról, Pákozdról, Érdről és Budapestről érkeztek családok, akik hálaszívet helyeztek el a templomban.

Borszékről érkezett a Véber család, akik vértessomlói barátjukkal együtt imádkozták ki két gyermekük születését. Mint elmondták, eljöttek hálát adni a kegyhelyre és az ezüstszívekkel tanúságot tenni Isten kegyelméről. Mert szeretnék, hogy a gyermekeik, amikor felnőnek, megerősödjenek szívben és lélekben is, hogy létezik csoda.

2017 és 2024 között 100 hálaszív készült. Az ideiekkel együtt tehát 117 hálaszív van Vértessomlón, tanúsítva a boldogságos Szűz Mária közbenjárását, az imameghallgatásokat.

Forrás: Berta Kata 

Fotó: Berta Gábor

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír