Mától kutatható a vatikáni levéltár XII. Piusz pápaságát érintő anyaga

A most kutathatóvá váló időszak XII. Piusz megválasztásától, 1939. március 2-ától Castel Gandolfóban bekövetkezett haláláig, 1958. október 9-ig tart, tehát a második világháború és az azt követő hidegháború éveit foglalja magába.

XII. Piusz pápasága a 20. század történelmének döntő szakaszát ölelte fel – fogalmazott Paul Richard Gallagher érsek. Az erre az időszakra vonatkozó dokumentáció mintegy kétmillió iratanyag. A dokumentumok beszámolnak a Szentszék háború idején folytatott tevékenységéről, a diplomáciai kapcsolatokról, az Olaszország és a Vatikán közötti konkordátum kérdéseiről, szerződésekről, nemzetközi egyezmények ratifikálásáról, humanitárius és segélynyújtási akciókról, bizonyos vallási és politikai ügyekről, oktatási kérdésekről, illetve az akkori események néhány főszereplője, mint Luigi Maglione bíboros, Domenico Tardini érsek és Giovanni Battista Montini érsek, a későbbi VI. Pál pápa működéséről.

Március 2-tól több mint 1 millió 300 ezer, leltárral összekapcsolt digitális dokumentum áll a kutatók rendelkezésére. Eugenio Pacelli péteri szolgálata első évtizedének dokumentumait már teljesen digitalizálták, az 1948 utáni időszakot pedig folyamatosan dolgozzák fel.

Paul Richard Gallagher érsek rámutatott, a digitalizálásnak sok előnye van. Biztosítja az egyedülálló dokumentumok állagának megóvását, kiküszöböli a nyomtatványok megrongálódását, amit szállításuk, megtekintésük idézhet elő. Előnyt jelent továbbá a kutatásban is. A levéltár olvasóterme 20+2 ember befogadására alkalmas, a digitalizációnak hála pedig bármely kutató bárhonnan hozzáférhet a rendelkezésre álló dokumentáció teljes egészéhez, egyidejűleg kutathat, nincs időveszteség. A digitalizálás másik előnye, hogy a kutatók kikérhetik a dokumentum másolatát, amit magukkal vihetnek. A dokumentumok kikérése és másolása automatikusan történik. A Borgia-toronyban lévő, új, XII. Piuszról elnevezett konzultációs teremben a megtekintéshez szükséges terminálokat létesítettek.

A Vatican News munkatársa kérte Gallagher érseket, említsen meg néhány különleges levéltári dokumentumot. Az érsek elmondta, hogy a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjához tartozó iratok nagyrészt azokra a nemzetekre vonatkoznak, amelyekkel a Szentszék diplomáciai kapcsolatokat tart fenn. 1944 májusától kezdve, a háború vége felé, szerzetesnők egy csoportja, akik a legfontosabb rádióadások meghallgatásával voltak megbízva, írásban rögzítették a háborús konfliktusokról szóló híreket, valós időben tájékoztatták az Államtitkárság legfőbb elöljáróit. Több földrészről, számos nemzet különböző rádióadásáról van szó. Említésre méltó továbbá A Szentszék műve Róma megmentéséért 1939–1944 című dokumentum.

Gallagher érsek rámutatott:

XII. Piusz pápa alakja a maga teljes nagyságában rajzolódik ki a levéltár anyagából, mint az emberiség védelmezője és mint valódi egyetemes pásztor. Pacelli pápa bátor diplomata volt.

Határtalan segítő szeretetről tanúskodott, amit nem mindig értettek meg, és még a Vatikán falain belül sem mindig osztoztak benne. Az iratokból nyilvánvalóan kiderülnek azok az erőfeszítések, amelyekkel az üldözöttek, az életveszélyben lévők megmentésére, megsegítésére törekedett. Kiderül továbbá, hogy a nácizmus milyen gyűlölettel viseltetett a Katolikus Egyház és maga a pápa iránt.

Paul Richard Gallagher azt is elmondta, biztosan előkerülnek majd váratlan iratok, amelyek új fényt vetnek számos kérdésre. A közelmúlt kutatásai azt mutatják, hogy közvetlenül a háború utáni időszakban a pápa megbízásából egyházi személyek lázas tevékenységbe kezdtek, hogy tárgyalásokat kíséreljenek meg magas rangú szovjet tisztviselőkkel. A rendelkezésre álló források azt jelzik, hogy XII. Piusz egyfajta modus vivendit (békés egymás mellett élést – a szerk.) keresett velük, ez volt az úgynevezett Ostpolitik (a Vatikán kelet-európai politikája – a szerk.) kulcsszava. Talán hamarosan újabb bizonyítékokat találnak minderre.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír