Megkezdődött a tanév a Pázmány Hittudományi Karán

Puskás Attila dékán beszéde kezdetén a teológiai oktatás forrását, célját, intézményes rendjét és az Egyházban betöltött küldetését meghatározó dokumentum, Ferenc pápa Veritatis gaudium kezdetű apostoli konstitúciója nyitómondatát idézte: „Az igazság öröme (Veritatis gaudium) azt a sürgető vágyat fejezi ki, mely minden ember szívét nyugtalanná teszi, míg csak rá nem talál Isten Világosságára, nem lakozik benne és nem osztja meg mindenkivel. Az igazság ugyanis nem elvont eszme, hanem Jézus, Isten Igéje, akiben Élet van, aki az emberek Világossága (vö. Jn 1,4), Isten Fia, aki egyúttal az ember Fia is. »Kinyilatkoztatva az Atyának és szeretetének misztériumát« egyedül Ő tárja fel az embert az embernek és ismerteti meg vele legmagasabb hivatását.”

Ezután azt emelte ki a dékán, a Hittudományi Karon az oktatói, kutatói és nevelői munkát az ágostoni „nyugtalan” és egyedül Isten igazságában megnyugvó és örvendező szív vágya vezeti. „Szenvedélyes, nyugtalan szívvel (cor inquietum) keressük az Igazságot, mely fényt vet életünk és az egész létezés végső értelmére. Erre a közös keresésre hívjuk kedves Hallgatóinkat, de egyben minden jószándékú embert is, útitársul szegődve hozzájuk, magunkévá téve kérdéseiket, de ösztönözve is őket a szellemi restség és felületesség leküzdésére, a végső kérdések feltételének bátorságára.”

Puskás Attila arról is beszélt, hogy a krisztusi kinyilatkoztatásban és az Egyház sok évszázados tapasztalatában gyökerező keresztény bölcsesség, a „sapientia christiana” átadására törekszenek. „A keresztény bölcsesség az egész embert tartja szem előtt. Kitágítja szívét és értelmét. A csupán hasznosságot és kényelmet szolgáló eszközök előállítására beszűkülő észt megnyitja a létezés végső értelmét felismerő értelem tágasságára” – hangsúlyozta.

Hogy milyen égetően szükségünk van erre a távlatokat nyitó igazi bölcsességre, azt a koronavírus nyomán keletkezett válság különös erővel mutatja meg – tette hozzá. Idézte Ferenc pápa szavait, miszerint: „A válság olyan vészjelző, amely arra késztet, hogy átgondoljuk, hol húzódnak azok a mélyebb gyökerek, amelyek támaszt tudnak adni a viharban. Arra emlékeztet, hogy sokan elfelejtettük és elhanyagoltuk az élet fontos dolgait, s azzal a kérdéssel szembesít, hogy mi az, ami igazán fontos és lényeges, s mi az, ami kevésbé vagy csak a felszínen tűnik annak.”

A keresztény bölcsesség éppen a mélyebb gyökerekhez, a szilárd támaszhoz, az igazán lényegeshez, Istenhez tud elvezetni. Ez a teológus feladata és a teológia hivatása. Ha a teológia – hivatásának megfelelően – úgy tanít Istenről, hogy folyamatosan magától Istentől tanul, akkor valóban el tud vezetni Istenhez, a bölcsesség forrásához, aki megtestesült örök Bölcsességében, Igazságában és Igéjében, a Názáreti Jézus Krisztusban tárta fel önmagát számunkra – fogalmazott Puskás Attila.

Majd azt is kifejtette, hogy a teológus, a hittanár, a katekéta–lelkipásztori munkatárs és a közösségszervező szakokon éppúgy, mint a hit- és erkölcsoktató szakirányú továbbképzésen és a doktori iskolában folytatott képzéseken ennek a krisztusi bölcsességnek a megismerését, elsajátítását, tudományos igényű kutatását és továbbadását szolgálják.

A dékán végül a Szentlélek megvilágosító kegyelmét és lendületet adó erejét kívánta a kar egész közösségének az új tanévre. Valamint azt, hogy Krisztus közelségének, jelenlétének és a testvéri összetartozásnak a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson átélt lelki tapasztalatai maradandó gyümölcsöket teremjenek mindannyiukban és a kar közösségében.

Forrás és fotó: PPKE HTK

Magyar Kurír