Püspöki áldásban részesült a komlói Szent Borbála-templom és közössége

A templom előtti téren gyülekeztek az ünnepi szentmisére a hívek Komlón. Dallos Tamás plébános köszöntötte a megjelenteket, köszönetet mondott a kormányzati támogatásból, valamint a hívek közösségének nagylelkű adományaiból megvalósult munkálatokért, és felkérte Felföldi László pécsi megyéspüspököt a templom és a közösség megáldására.

Az áldást követően a liturgia a templomban folytatódott.

A püspöki szentmisén koncelebrált Kovács József püspöki titkár és Dallos Tamás plébános.

A szentmise homíliájában a főpásztor a megújulásról elmélkedett. Rámutatott: mindennapi életünk, sorsunk megújulásokat hordoz, melyekkel ha nem élünk, sokat veszítünk.

Nem lehet megmondani, hogy az emberi életben milyen gyakorisággal lehet a megújulást megélni, de

vannak olyan pontok, ahonnan már nem mehetnek tovább úgy a dolgaink, ahogy előtte, újra kell gondolni az életünket, újra kell tervezni.

Erről szól a mai evangéliumi szakasz, Zakeus története (Lk 19,1–10). Zakeus okos, vagány, gazdag, jól szervezte az életét, de érzi, hogy valami nincs a helyén, nincs rendben – magyarázta az evangéliumot Felföldi László.

Zakeusban megszületik egy érzés a szívében, egy döntés az életében, hogy szeretné látni és megismerni Jézust, mert hallotta, hogy sok-sok embernek megváltozott mellette az élete. Találkozni akar vele, elindul, de tudja, hogy a tömegtől nem láthatja, talán még a szavai sem jutnak el hozzá, ezért felmászik egy fügefára. Kimozdul a tömegből – emelte ki a megyéspüspök.

Szomorú pillanat, amikor emberek eljönnek a templomba, de kívül állnak meg; beszélgetnek egymással, nem lépnek be. Nem engedik, hogy egy kicsit beljebb kerülve Jézus tanítása eljusson a szívükhöz. Szeretnének változtatni, mert

elindultak az Isten házába, de belépni nem mernek, pedig amíg nem lépnek, amíg nem lépünk, addig nem lesz változás az életünkben.

Zakeus megteszi a lépést, és Jézus a nevén szólítja. Isten tudja a nevünket. Megszólít, ami miatt lehet, hogy kicsinek érezzük magunkat, zavarban vagyunk. Jézus ismer minket.

Ismeri a szenvedéstörténetünket, találkozni akar velünk, és segíteni, nem számon kérni, hanem megfogni a kezünket,

mert azt akarja, hogy nekünk jobb legyen.

Amikor Jézus megszólítja, Zakeus is felszabadul a teher alól, ami miatt szégyellte magát. Rendelkezik az életéről és a vagyonáról. Változtat, másoknak is ad, osztogatni kezdi, amije van.

Az életben a legnagyobb teher az oda nem adott szeretet, mert megfullaszt, tönkretesz

– emelte ki Felföldi László. – Amikor Istennel találkozunk, utána merünk adni. Mert csak az odaadott szeretet, emberi jóság szabadít fel önmagunk megnyomorításából és tesz szabaddá a családunkban, a közösségeinkben, hogy ahogyan Jézus mondja: „Üdvösség köszöntsön erre a házra” (vö. Lk 19,9).

Megújult ez a templom, de a legfontosabb, hogy a szívünk is megújuljon. Vigyük magunkkal ennek a képét, nézzük meg Zakeus példáján keresztül, hogy mi akadályoz minket abban, hogy szabadok legyünk, hogy jó hangulat legyen otthon a családban, közösségeinkben. Merjünk elindulni, merjünk kimozdulni, kézbe venni a Bibliát, szolgálatot vállalni, amit kér tőlünk Isten – buzdította a híveket a pécsi megyéspüspök.

Ma üdvösség köszöntött erre a házra, ma kell elindulnunk, hogy szép szeretet és igazi öröm legyen a szívünkben,

a saját életünkben és a szeretteink életében – zárta szentbeszédét Felföldi László.

Az ünneplés szeretetvendégséggel folytatódott.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Hegyi László

Magyar Kurír